Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-421

328 421. országos Més 1899. márczSns 8«&n, szerdán. lehetetlennek tartom, hogy ezen szerződéseknek terheit és előnyeit Ausztria és Magyarország között egyenlően lehetne felosztani. Hiszen az osztrák ipari termelést lehet fokozni, az fokozhatja a fogyasztási piacznak felszívó erejéhez képest, holott a magyar mezőgazdasági terményeknek útját kiszélesíteni, a mint az előbb is említettem, nagyon természetes, hogy uem lehet. És az is természetes, hogy az így van; mert a kereskedelmi szerződések az árúforgalom arányai szerint állapítják meg a vámtételeket, a vámtételek pedig a termelés aránya szerint oszlanak meg. Ebből a logikából kifolyólag soha olyan megoldást találni nem lehet, a melyben mindkét fél egyforma kielégítést nyerhetne. T. képviselőház! A mikor mi a közös vámterületről beszélünk, nagy kedvteléssel szoktak arra hivatkozni, hogy vigyázzunk, járjunk el óvatosan, mert Magyarország mezőgazdasági terményeinek fogyasztó piacza Ausztria és Magyarország érdeke, hogy ezt a piaczot megtartsa, óvakodjunk tehát a közösség esetleges felbontása által bekövetkezendő válságtól, nehogy a magyar mezőgazdagságra végzetes csapást mérjen. (Úgy van! a szélső halóidalon.) Hát, t. képviselőház, nagyon ismeretes dolgokat kell felhoznom, de én azt hiszem, ettől a válságtól komolyan, igazán, senkisem féi; vagy ha fél, akkor komolyan nem tekintett be a dolog lényegében. Mert tudom én azt nagyon jól t. képviselőház, hogy mi évenként nagymennyiségű mezőgazdasági terményeink elhelyezésére találjuk meg a piaczot Ausztriában; 140 millió gabona és lisztre, 90 millió állatra, 14 millió állati termékre. Ez mind igaz, de azt kérdem én azoktól, a kik e közösségnek barátjai: vájjon miért veszi Ausztria ezeket a terményeket tőlünk ? Talán azért, mert nem tudja máshonnan behozni? Nem. Nagyon jól emlékszem Rosenberg Gyula úr igen tisztelt barátomnak egy felszólalására, melyet egy bizottságban tett, — úgy véletlenül most villant fel emlékemben, — s a mikor azt mondta, hogy az a 8—10 százaléknyi vám, a melyikei gabonánkat védjük a külföldi verseny ellen, az áralakulásra semmi hatással nincsen. Valóban nincs, ezt be is tudom bizonyítani; itt vannak a jegyzetek nálam: ha a Balkánon és Oroszországban nézzük a termelési költségeket, és ha hozzávesszük a fuvarköltséget is, azok még akkor is versenyképesek velünk szembea. Azt hiszem visszaemlékezik rá t. barátom, nagyon szépen és helyesen bebizonyította, hogy a világpiacai árakon, melyek konjunktúrák szerint alakúinak, veszi meg tőlünk Ausztria terményeinket. Rosenberg Gyula: Plus vám! Komjáthy Béla: Legyen arról meggyőződve t. képviselő úr és mindazok, kik ellenkező nézeten vannak, hogy ez a geográfiai fekvés miatt sohasem fog másként alakulni; Ők ezeket a terményeket mindig itt fogják venni. Mert az, hogy az osztrákok saját munkásai élelmét megdrágítsák pusztán azért, hogy nálunk válságot idézzenek elő: ez fel nem tehető, ez egy nagy forradalomnak lenne oka odaát Ausztriában. De viszont, mi azt a piaczot, melyet nem kiesinylünk, melyet a méltányos megegyezés korlátai közt fend akarunk tartani, képesek lennénk óriási mértékben másutt is megteremteni, mert pénzügyi tekintetben olyan helyzet állna elő, mely a kivitel megteremtését s annak állandósítását is lehetővé tenné. Hát, t. képviselőház, igaz, hogy mi piaczot birunk Ausztriában, de ha összehasonlítjuk e kétféle piaczot, vájjon mi különbség van a mi piaczunk között Ausztriára nézve, és mi az ő piaczuk mi ránk nézve? Azok az erős védvámok, sajátságos, rögtön éreztetik hatásukat az árképződésnél. Mi évi 400 millión felül iparczikkeink behozatalánál azokat az óriási vámokat, melyekkel azok védve vannak, mind megfizetjük. (Igán! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, ha piacz elvesztéséről van szó, akkor csak Ausztria félhet, de Magyarország nem. (Úgy van! Úgy van!) Mert t. képviselőház, én szeretném tudm, van-e valaki az önálló vámterület hivei közül olyan, a ki például saját boldogulásunk fő és elkerülhetetlen feltételének azt állította fel, hogy mi Ausztriával szemben mint ellenség lépjünk fel ? Ezt soha senki nem akarta. Ha bennünket a sors már összekötött, a minek én nem nagyon örvendek; ha már a sors bennünket összekötve tart, mit én hazámra nézve nagyon helytelennek tartok, még sincs érdekünkben, hogy mi Ausztriának erejét meggyöngítsük. A mi törekvésünk mindig az volt, hogy az igazságosság és méltányosság útján igyekezzünk minden kölcsönös érdeket kielégíteni. Csak az ellen tiltakoztunk, és azért harczoltunk, hogy ők századokon keresztül s utóbbi időben is bennünket mindig kizsákmányoltak, és közgazdászatunk fejlődését lehetetlenné iparkodtak tenni, (Úgy van! a szélső haloldalon.) úgy, hogy Magyarország gazdasági ereje nem izmosodhatott, ellenkezőleg mindig lejebb ment. (Úgy van! a ssélső baloldalon.) T. képviselőház! Mint mondottam beszédem folyamán, nagyon sok hátránya van a közös vámterületnek Magyarország érdekeivel szemben. Most különösen három oldalról igyekeztem a felvilágosítást megadni; hogy sikerült-e ez nekem vagy sem, mondják meg azok, a kik meghallgattak. Bebizonyítani véltem azt, hogy hogy először is a mostani autonóm vámtarifa alapján teljes lehetetlenség, hogy Ausztria és Magyarország érdekei egyformán, az igazság és méltányosság szerint, kielégíttessenek. Másodszor bebizonyítani igyekeztem azt, hogy ha