Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-421
326 421. országos ölés 1899. márcslne 8-än, szerdán. Ausztria, egy harmadik állammal nem köthet olyan szerződést, a mely úgy Magyarországnak, mint Ausztriának érdekét minden irányban kielégíthetné. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy itt a múlttal szemben egy kissé ismétlésbe esem, mert már egy ízben ennek a thémának egyik oldalát igyekeztem itt megvilágítani, a mikor tudniillik azt fejtegettem, hogy a kereskedelmi szerződések hátrányait maga a külforgalom módosulása mikép deríti ki. Hogy álláspontom jobban érthető legyen, engedje meg a t. ház, hogy e részben ismétlésbe bocsátkozzam ; de hisz vannak igazságok, a melyeknek többszöri hangoztatása sem árt! Míg a szerződéseket meg nem kötöttük, a közös vámterület kiviteli mérlege 1890-ben 175 millió pluszt tett ki; 1895-ben, midőn a szerződés már megvolt kötve, az leszállt 19-re és 1897-ben, tehát a múlt esztendőben leszállt 11-re. Azt hiszem, ez feltétlentíl bizonyítja azt, hogy ezek a kereskedelmi szerződések, a melyeket a külfölddel megkötöttünk, magának a közös vámterületnek az érdekét sem óvták meg. De mikor azt mondom, hogy a közös vámterület miránk különösen ezen szempontból is hátrányos, ennek bizonyításával is elő kell hozakodnom. Éti azt állítom, hogy ezen óriási visszaesésnek mindeu hátránya tisztán a mi számlánkra jut, és az osztrák számlára egyáltalában nem. (Halljuk! Halljuk!) Ha lennének kegyesek meghallgatni, nézzük meff, mikép oszlik meg ez a hátrány! Ha nézzük Ausztria behozatalát három évről, tudniillik 1890., 1895. és í 897-ről és vizsgáljuk például a ruházati czikkek forgalmát; azt látjuk, hogy a behozatal e téren 1890-ben nyolcz millió, 1895-ben nyolcz millió, 1897-ben is nyolcz millió volt, tehát megmaradt. A kivitel ugyanezen esztendőkben, vagyis 1890-ben volt 14 millió, 1895-ben felment 17-re, majd 1897-ben 20-ra. A bőráruk behozatala Ausztriába 1890-ben két millió volt, 1895-ben két millió és 1997-ben is két millió volt, tehát nem változott. A kivitel, mely az ország előnye, 1890-ben volt 29 millió, 1895-ben 35 millió, később 40 millió. Ha nézzük az üvegárúkat, ott is a behozatal Ausztriába 1890-ben két millió 1895-ben két millió, 1897-ben két millió, tehát a behozatal stagnál. A kivitel felment 18 millióra, majd 23 millióra. De mikor az érem ezen oldalát látjuk, nézzük a szomorúbb oldalt, lássuk, miképp perczipiált ebből Magyarország? Fájdilom, itt a dolog igen fordítva áll. Szomorú statisztikai adatokból győződünk meg erről. Magyarország behozatala gabonában 1890-ben hét milliót fett ki. 1895-ben behozott kilencz millió értéket, 1897-ben 40 milliót. (Mozgás a szélső haloldalon.) Kivitt 1890-ben 60 milliót, 1895-ben 29 milliót, a mit nagyon kevéssé kárpótol, hogy 1897-ben ismét kivitt 40 milliót. Vagy nézzük a lisztet, (Halljuk ! Halljuk!) 1890-ben nem hoztunk be semmit, 1895-ben 110.000 forint értéket, 1897-ben fél milliót. Vájjon hogy alakúit a kivitel? Emelkedett? Óh nem! Á 21 millió kivitel lement 1895-ben két millióra 1897 ben 800.000-re. Vagy nézzük a hüvelyes veteményeket. Behoztunk 105.000-et, ez emelkedett 206.000-re, majd fél millióra. Ezzel szemben a kivitel megint rosszul alakúit. A 11 millió kivitel lement hétre, majd öt millióra. Borból 1890 ben behoztunk ötmilliót, 1895-ben 13 milliót, 1897-ben 17 milliót. Kivitelünk lement kilenczről öt, majd négy és fél millióra. Ezek tények. Egyetlenegynél el kell ismerni, hogy emelkedés van: az állat kivitelnél, mely emelkedett 65-ről 76-ra, majd 90-re. De, hogy ne legyen ezen oly nagy az öröm, a 19 millió behozatal is felment 32-re. Mostani kereskedelmi szerződésünknek meg vannak a maga irányai, mely minden szerződésünkön keresztül vonul. És melyek azok az irányok? Az egyik irány az, hogy a fejlettebb iparral bíró Nyugattal szemben védvámokkal meg kell védeni az osztrák ipart; ennek rekonpenzáczijáúl a Nyugattal szemben megnyitni a mezőgazdasági czikkek útjait, tehát a vámot leszállítani; a Keletre nézve az, hogy ott megnyissuk a mezőgazdasági czikkek behozatalát és a*, ipari czikkek kivitelét. A ki elfogulatlanul nézi ezt ezt így, az lehetetlen, hogy be ne lássa, hogy a kereskedelmi szerződések, úgy a hogy meg vannak kötve, Magyarországnak óriási hátrányára vannak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De azt mondhatná valaki, hogy talán egry kis elfogultság van benne, hogy a számokat így csoportosítom. Épen egy t. barátom int most felém ily értelemben, sőt e napokban e háznak egy igen tekintélyes tagjával beszélvén, az úgy privátim, igyekezett engem meggyőzni arról, milyen előnyök rejlenek a kereskedelmi szerződésekben Magyarországra nézve. De először is, én noha meggyőződésemet nem másoknak beszéde, hanem saját tanulmányaim szerint szeretem megállapítani, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mégis szeretnék több oldalról is felvilágosítást szerezni. Ezért elmentem olyan hivatott helyre, mint a pesti kereskedelmi és iparkamara, a hol olyan férfiak vannak, a kik ebben a dologban meglehetősen szakszerűen mernek nyilatkozni; és megvallom, szinte hiává tesz, hogy ott azt láttam, hogy nem magam vagyok e nézeten, hanem szakemberek is ugyanígy nyilatkoznak. Például Lánczy Leó, a kereskedelmi és iparkamarának elnöke és az országgyűlésen tagja azon pártnak, a mely a közös vámterületért lelkesül és az önálló vámterületet perhorreskálja, mit mond a kamara jelentésének 26. lapján (olvassa):
