Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-421
421. országos fllés 1899. márczins 8-án, szerdán. 323 A mint már előbb kifejtettem, daczára annak, hogy mindannyian érezzük azt, hogy Magyarországnak úgy politikai, mint közgazdasági tekintetben mily óriási előnyt adna az, hogy ha közgazdasági életünket önállóan, az ország érdekeinek megfelelően rendezhetnők be, mégis a politikai és a közélet téren számottevő emberektől ellenkező nyilatkozatokat hallunk. A sajátságos az, hogy mind e nyilatkozatok tartama akként változik, hogy ki mily állást tölt be. Többek között itt van a kormánypárt egyik számottevő tagja, kinek értelmi képességei előtt mindannyian meghalunk: gróf Tisza István. Egyik röpiratában olvastam, hogy csodálkozik azon, hogy a függetlenségi párt miért akar e vitába közjogi momentumokat is belehozni, midőn Magyarorszádnak ezt a jogát senki kétségbe nem vonja s ezzel a jogával a mely perczbea akarja, élhet, és senki akadályt ez elé nem helyezhet. Nem helyes azonban, — szerinte, — hogy vele éljen, mert a közgazdasági tekintetek igazolják azt, hogy Magyarország' tartsa meg mostani álláspontját, maradjon továbbra is Ausztriával közösségben, mert, mint magát kifejezi, annak a fogyasztási piacznak elvesztése, a mely Magyarország előnyére biztosítva van a közös vámterületen, óriási válságokat idézne elő. Sokan vannak, a kik az illető értelmi képessége, hazafisága, bölcsesége előtt meghajolnak s azt mondják, hogy a közgazdasági tekinteteknek tényleg ily nagyoknak kell lenni. Nézzünk egy más állású embert, Lánczy Leót. 0 már más téren, közgazdasági téren mozog. Áilásában nem teheti ellentétbe magát azokkal az alapeszmékkel, melyek mindnyájunk előtt kell hogy igazságok legyenek. Azt mondja, hogy hiszen közgazdá^zatihig lehetetlenség pártfogolni a közös vámterületet, mert hisz Magyarországnak ebből roppant hátránya van. Ha csak közgazdászat! tekintetek volnának az irányadók, akkor ebben az országban minden tényezőitek nagyobb erővel és szigorral kellene eljárnia arra nézve, hogy az önálló vámterületi jogokat megvalósítsuk. Azonban hiszen nem lehet, mert politikai szempontból vagyunk megakadályozva, (Úgy van! a szélső haloldalon) mert akkor, midőn az 1867 : XII. törvényc/dkk a közösügyi képviseletet megállapította, annak természetes következmén\ e lett, hogy mi külkereskedelmünket és vámpolitikánkat csakis Ausztriával együttesen és elválaszhatatlanúl intézhetjük. Hát igaz, igen tisztelt ház, én nem tartom őszintének sem az egyiket, sem a masikat. Őszintének azt a felfogást, hogy nem tudjuk megcsinálni másként vámpolitikánkat, mint most van, mert nem lehet, mert az az erő, a mely velünk századok óta áll szemben, ezt nem engedi meg. (Úgy van! Úgy van ! a nélsö baloldalon.) T. ház! Igaz, hogy ma a törvényjavaslat szerint csak arról vaa szó, hogy a provizórium ez év végéig kitolassék. Azt mondhatná bárki is, hogy most elég volna a vita keretébe bevonni azt, hogy vagy hosszúnak tartom ezt a provizóriumot, vagy egy szóval bele nem megyek a dolog lényegébe, mert hiszen majd eljő az alkalom annak megvitatására, a midőn a szövetség kérdésének megoldása ide a ház elé fog kerülni. De engedelmet kérek, én nem vagyok e nézeten, mert ha ez a törvényjavaslat csak azért volna a ház elé hozva, hogy azért fogadjuk el és azért legyen provizórium, mert azon idő után megbízhatnánk a kormányban a tekintetben, hogy tényleg azt fogja mondani, hogy ha a törvényes, rendes formák között a kiegyezés Ausztriával nem lehetséges, akkor igenis, ő is az önnálló vámterület alapján fogná gazdasági életünket rendezni: akkor ez a kifogás lehetséges. De tudjuk, hogy ez nem azért történik, hanem csak azért, mert nem volt alkalma a kormánynak eddig az Ausztriával való egyezséget keresztül vinni, vagy pedig mert nem merték eddig odaát a 14. §-t alkalmazni, most pedig már fogják merni. Tehát, úgy az a törekvés, a mely a közösség mellett foglal állást, nem az, mely az önálló vámterület egyedül helyes és jogos voltát vitatja, most már köteles ezen javaslatnál a maga nézeteit egymással szembeállítani és érvényesíteni. T. ház S A mint már mondottam, (Halljuk! Halljuk!) csakis a függetlenségi és 48-as párt mint párt követeli azt, hogy a közgazdasági életünk önnállóan, a külön vámterület alapján oldassák meg. Az ellentáborban levők, a kiket hogy mi vezet, már megmagyaráztam, (Halljuk! Halljuk!) azt állítják, hogy a közös vámterületnek nagy előnye van Magyarországra nézve, (Úgy van! Ügy van !jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) és pedig azért, mint mondják, mert úgy a magyar mezőgazdasági termelésnek, mint az osztrák ipartermelésnek a közös vámterület biztos piaczot teremt, és úgy a magyar mezőgazdasági, mint az osztrák ipari termelés a külföldi verseny alól felszabadul. (Felkiáltások jobbfelöl: Hangosabban! Nem halljuk!) Kérem, ha egy kissé csendesebben lesznek, meghalllják. Én rekedt vagyok; nagyobb hanggal nem tudok beszélni, mint a minő hangom most van. Ha figyelnek, meg fognak hallani. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, azok, a kik az önnálló vámterület ellen vaunak, azt állítják, hogy a közös vámterület legnagyobb előnye, hogy ágy a magyar mezőgazdasági termelésnek, mint az osztrák ipari termelésnek a vámterületen belííl biztos piacza van és egyúttal úgy a mezőgazdasági, mint az ipari termelést a külföldi verseny elől képesek vagyunk megvédeni. Ez a kiindulási pont, mert 41*
