Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-419

300 119. országos ülés 1809. márezitss 4-én, szombaton. legyen az tiszt, vagy altiszt, hanem az, hogy az ellenállási képesség nincs eléggé kifejlődve az ifjúságban. Visszatérek arra, a mit már egyszer elmon­dottam a néppárt részéről történt egy felszóla­lásra válaszként, — azt hiszem Molnár János képviselő úr szólalt fel, — hogy az, hogy mi ellenállási képességet öntsünk a legénységbe, nagyon nehéz dolog. Ezt otthon, az iskolában, a szülni házban kell fejleszteni. Mert mi a már neveltetésüket befejezett legényeket sorozzuk be, a kikről fölteszszük, hogy valláserköles van ben nünk. De a katonaságnál vallásos előadásokat nem tarthatunk. Az lehetetlen, mert annyira igénybe vannak véve a legények, hogy örülnek, ha egy-két órai pihenőjük van. Méltóztassanak tehát a tanítókra, szülőkre hatni, és mi a ma­gunk részéről csak nagy köszönettel fogjuk venni, ha a legénység erkölcsileg edzve jön hozzánk, és akkor, ha majd nagy ellenállásási képességet fejtenek ki, az öngyilkosságok száma is csökkenni fog. Azt méltóztatnak mondani, hogy a katonai élet rombolólag hat. Ez nagy szó, nagy tévedés. Méltóztassanak csak köruinézni Nem vesz-o mindenki szivesebben egy katonaviselt embert szolgálatába, mint mást. (Helyeslés.) Megenge­dem, hogy talán egyikre-másikra, a katonai szol­gálat ideje alatt oly körülmények hatnak, a me­lyek nem előnyösek. De ez kivétel az óriási nagy többségnek, mondjuk 95—96 százaléknak csak előnyére válik a katonai szolgálat, ellen­ben megengedem 2—3 százalék tönkremegy alatta. Mócsy t. képviselő úrnak az az óhajtása, hogy a kathoUkusoknak is adjuk meg azt a szabadságot, hogy vallásos kötelezettségüknek eleget tegyenek, a mint megengedjük a zsidók­nak és mohamedánoknak. Mi semmiféle különb­séget nem teszünk a katonaságnál. Az egyik katona olyan, mint a másik, és a szolgálati vi­szonyt véve tekintetbe, a nekik nyújtott és nyúj­tandó szabadság teljesen egyforma. Különbséget nem teszünk. Sőt, miután a katholikuaok nagy többségben vannak, csak nem teszi fel a t. kép­viselő úr rólunk, hogy azokat valahogy meg­akarjuk szorítani; (Mozgás a szélső haloldalon.) az tiszta lehetetlenség. Sőt méltóztassék egy kissé figyelemmel kísérni, vasárnaponként min­dig azt fogja látni, hogy épen a katholikusok, miután legnagyobb számban vannak képviselve, a tisztek vezetése alatt templomba mennek. Mél­tóztassék egy kissé megfigyelni ezt, akkor aztán azt hiszem ez a panasz is el fog hallgatni. Kérem tehát a t. képviselőházat, méltóztas­sék a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zajos felkiáltások a szélső báloldalon: Hát Hentzivel hogy leszünk ? Elnök csenget.) Mócsy Antal: T. ház! Elnök: Milyen czímen kivan szólani? Mócsy Antal: Szavaimértelmének helyre­igazítása czítnén kérek szót. Elnök í A képviselő úr szavai megmagya­rázása czímén kivan szólani. Mócsy Antal: T. ház! A t. miniszter úr az általam mondottakra reflektálván, (Halljukf Halljuk!) félreértette azon kijelentésemet, hogy a katonáskodás az illetőben a vallásos érzelmet és hbhííséget lerombolja, (Halljuk! Halljuk! bal­ról.) mert én akkor azt is hozzátettem, hogy ezt azon körülmény idézi elő, hogy a katonaság rendesen nagy városban van elhelyezve. Tehát inkább a nagy városokra értettem én, hogy azok a katonákra e tekintetben rombolólag hat­nak, nem pedig a katonai nevelésre, mintha az az ifjúságnak kárára lenne. Sőt tudom és kész­séggel elismerem, hogy a katonai nevelés sok tekintetben előnyére van az ifjúságnak, különö­sen a mi a rendszeretet és a megbízhatóságot, kötelességérzetet illeti. Én, igenis a nagyvárosi körülményeket tartom az ifjuság vallásosságára és hitére nézve rombolóknak, és épen ezért ké­rem a t. miniszter urat, hogy saját hatásköré­ben intézkedni kegyeskedjék, hogy a katonaság­nál a vallásos érzelmek, a melyeket családi kö­rükből hoznak az ifjak magukkal, ápolásban részesítíessenek.{IZeZ#es/& balfelöl.) Elnök: A tanácskozás befejeztetvén, követ­kezik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e általánosság­ban a részletes tárgyalás alapjául a törvény­javaslatot, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani (Megtörténik. Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Po~ tyorek !) A ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, és pedig először a czím. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvény­javaslat czímét és 1—3. § ait. Észrevétel nélkül el­fogadtatnak.) Elnök: T. .házi A törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatván, indítványozom, hogy an­nak harmadszori olvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzessék ki. (Helyeslés.) Ezt határozatképen kimondom. T. ház! Hátra van még most a honvédelmi miniszter úr által beterjesztett kétrendbeli jelen­tés feletti határozathozatal, és pedig először az egyévi önkéntesek tisztivizsgájának eredményé­j ről szóló, a melynek tudomásul vétele hozatott I javaslatba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom