Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-419

419. oreíágoe Ülés 1899. márestes 4-én, siotnbftton. 295 ő felsége a hadtestparancsnok rossz néven veszi, hogy a tiszt urak nem az Armee-Sprache-t beszélik a vendéglőben, annak a szegény tisztnek meg kell hajolnia. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! így vannak a viszonyok : nem hogy javulnának, de rosszabbúlnak Krieghammer alatt. Itt van Budapesten a 4. hadi estparancsnokság. C-*ak most kereste meg a fővárost, mikor egy odiozus ügyben kérelmet intézett hozzá, a 43. törvényezikk daczára is, a hol a hadtestparancsnokságok köteleztetnek a municzipiumokkal magyarul levelezni, ékes német nyelvű' átiratban. (Igaz! Úgy van! a szélső bnlollalon,.) M'ir, t. ház, ha Budapest főváros bizottságában van egy kis magyar érzés, azt szeretném látni, hogy irja rá erre az átiratra, hogy »nix <lájGs!« (Felkiáltások a szélső baloldalon! Igaz! Úgy van! Ez helyes!) és elintézetlenül küldje vissza a 4-ik hadtestparanesnokságnak. Magyarország magyar népe legalább a fővárosról, ha magyar főváros akar lenni, ezt elvárhatja. (Igaz! Ügy van! a szélső baluldalon ) De a tábornoki kar magyarellenes szellemének és merem mondani, alkotmányellenes sze

!lemének is legékesebb kommentárját adta ez a jeles Krieghammer, azon gyönyörű kisérő levélben, a melyet a korona elhatározásához fűzött, a Hentzi-szobor átszállítása ügyében. (Halljuk! Halljuk!) Ez vitatva volt itt, nem akarom azokat a viharokat és az országszerte való megbotránkozást felidézni. De akárkié volt a gondolat, pokoli gondolat volt, hogy ezt a szobrot odaállítsák a magyar katonai ifjúság' elé mintaképül és báró Bánffy Dezső volt miniszterelnök úr nagyon rosszul cselekedett, hogy nem mérlegelve a maga erejét, meg akarta ingatni azt a Hentzi-szohrot, mert úgy ingatta meg, hogy még rosszabb lett az ügy, mint volt, és inkább maradt volna meg az a szobor, míg el nem viszik a viharok, ott a hol jelenleg áll, miut sem elvitessék onnan oly czélból, hogy a magyar ifjúság hazafias szellemének megrontására szolgáljon, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Elnök csenget.) hogy nemzeti szellem arczúlütésére, mint egy hősnek szobra, a kadétiskoíába vitessék. Vigyenek oda egy nemzeti hőst, egy Hunyadi János szobrát kellene oda állítani, a ki a nemzetnek egyik vitéz, hos alakja, és a ki három uralkodót, köztük egy osztrák házbeli uralkodót, híven szolgált. Ezzel a magyar Hunyadi Jánossal csak nem versenyezhet a Pestet összelövetö Hentzi generális. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) n De hát Krieghammer úrnak így tetszett. 0 a magyar nemzetet akarta megtanítani és megbélyegezni, a szégyen bélyegét a magyar nemzet homlokára sütni e tényével. (Élénk mozgás a szélső baloldalon.) És épen azért mi, valahányszor ez ügyben felszólalni csak alkalom nyílik, mindenkor tiltakozni fogunk a magyar nemzet nevében az ellen. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a párt legalább nem fog belenyugodni ilyen szégyenletes intézkedésekbe és mi nem hügyjuk ezt az ügyet elaludni. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A Hentzi-szobor kisérteni fog ebben az országban . . . (Zajos helyeslés. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Rigó Ferencz: Csatornában a helye! (Zaj.) Elnöki Rigó Ferencz képviselő urat rendreutasítom. Kubik Béla: Éljen Rigó Ferencz! Igaza van neki ! (Éljenzés.) Elnök* Kubik Béla képviselő urat rendreutasítom ! Kubik Béla: Szégyelje magát az elnök úr! (Nagy Z"j.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat másodszor is rendreutasítom! Kubik Béla: Visszaszáll az magára az elnök úiM ! (Nujy zaj és mozgás.) Elnök: Kubik Béla képviselő urat ismét rendreuiasííom és figyelmeztetem, ho<íy tartsa meg a házszabályokat. (Helyeslés jobbftlől. Mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Én higgadtan akarom tárgyaiul ezt az ügyet, (tlgy hang a szélső baloldalon: Hog>i lehet ezt higgadtan tárgyalni?) legalább magamban próbálom lecsendesíteni azt az érzületet, mely bennünk e kérdésnél támad és fél fogom olvasni, hogy a nemzet koszorús költője, a ki ugyancsak nagy korm ínypárti, Jókai Mór, mit ír erről az ügyről. S/óról-szóra felolvasom Jókai Mórnak a Magyar Hírlapban megjelent egy kis czikkét, melyet a Hentzi-szoborról írt, nem is az egészet, csak ep:j részecskéjét. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa) : »Ennek a sok kínos izgalmat okozott ügynek a megoldása, meggyőződésem szerint, egyenesen Budapest fő- és székváros tanácsának a kezében van. Hagyja meg a tanács a budai katonai temetőt továbbra is temetőnek egész addig a napig, a míg az angyal trombitaszava életre kelti az alvó korokat. Ne ássák ki az elhantolt vitézek csontjait a földből; mert azok még egyszer fel fogják gyújtani Budapestet. Áldjuk a sorsot, hogy ott nyugosznak. És akkor az eltávolítandó emlékszobornak sehol másutt nem lehet helye, mint azoknak a vitézeknek sirja felett, a kiknek a nevei e szobor talapjára fel vannak vésve. Azt a czélt pedig, a mit Krieghammer ár kitűzött az emíékszobor új elhelyezésével, épen nem fogják elérni, hanem az ellenkezőjét. Ott ez az emlékszobor örökös czivakodásnak, fegye-