Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-412

412. országos ülés 1899> február 8-én, szerdán. 233 való megoldása. Hát, t. képviselőház, ha még tegnap lehetett volna is arról beszélni, ma már ez a kérdés abban az alakjában egyáltalában nem áll fenn az egész parlamentre nézve. Mert tegnap a miniszterelnök úr a többségnek klubjában conditió sine qua non-ként jelentette ki azokat a feltételeket, melyek szerint a kormánynak és a többségnek álláspontjából kifolyólag a béke létre jöhet. (Felkiáltások jobbfelöl: Nagyon helyes !) No hát az nagyon helyes, nagyon korrekt és a szó legszorosabb értelmében véve parlamentáris, distinquált álláspont; ez ellen nekem egyáltalában nincs észrevételem. De ha a kormánynak megvan a maga határozott álláspontja, és ha Ő körülirta conditió sine qua non-ként a békének a feltételeit, akkor, t. képviselőház, a helyzet egészen tiszta az ellenzéki árnyalatokra nézve. Ugyanezzel az őszinteséggel, ugyanezzel az egyenességgel, ugyanezen határozottsággal az ellenzéknek is meg kell mondania, hogy conditió sine qua non-ként álláspontja ez: ... Biró Lajos: Ne tessék az ellenzék nevében beszélni! (Zaj. Elnök csenget.) Sima Ferencz í Én a magam nevében beszélek! Perczel Béni: Hát nem az ellenzék nevében! Sima Ferencz: Perczel Béni t. képviselőtársam, azt hiszem, szintén nem beszélhet a többség nevében, mert nagyon kis pontot képez a többségben. (Zaj a jobboldalon.) T. ház! Igaz, hogy én ebben pillanatban a magam nevében beszélek, de majd a mikor a kormány és a többség álláspontja, conditió sine qua non-ként kerül a ház elé, akkor méltóztatnak látni, hogy én nem egészen izolálva állok ebben a véleményben, a melynek itt nyomban kifejezést adok. (Zaj a jobboldalon.) Abban a pillanatban, a mikor a miniszterelnök úr a szabadelvű párt klubjában kijelentette, hogy a kibontakozás, a béke határvonala az indemnitás megszavazása az ellenzék részéről . . . (Közbeszólások jobboldalról; Ezt nem mondta!) Engedelmet kérek, minden kormánypárti lap hozza ezt, mint conditió sine qua nont. A kormánypárti lapok vagy őszinte tolmácsai a kormány és a többség álláspontjának, és ha őszinte, igaz tolmácsai, akkor én szintén azt mondom, a mit a többség előtt a miniszterelnök kijelentett. (Közbeszólások a jobboldalon; Nem azt mondta!) No hát, t. ház, arról pedig szó sem lehet, hogy ez alatt a feltétel alatt a béke létrejöjjön, Perczel Béni: Hát ne béküljenek! Sima Ferencz: Nagyon nagy tévedésben van a kormánypárt, ha azt képzeli, hogy az ellenzéknek, mint ellenzéknek oly rendkívül érdekében áll az a béke, a mely az ellenzéki küzdelemnek leszerelése volna, a melylyel az ellenzék KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XX. KÖTET. önmagát dezavuálná. (Folytonos zaj és mozgás jobbfeloi.) Korelnök (csenget): Kérem métóztassanak meghallgatni a képviselő urat. Sima Ferencz: T. képviselőház! Meglehet, hogy nem rokonszenves az az álláspont, a melyet elfoglalok; de úgy érzem, hogy a döntés pillanatában a többségnek az álláspontja az, hogy az indemnitásnak a megszavazásáról csakis az új miniszterelnök nevének tudtával és ismeretével lehet szó az ellenzéken. (Folytonos zaj és mozgás jobbfelől.) Épen azért, mert én a politikában is a nyílt, az egyenes magatartásnak vagyok a híve és nem a fülbesugásnak, és nem az egymást ámítgatásának, a legjobb, ha e tekintetben tisztába jön a kormánypárt az ellenzékkel, és akkor tudni fogja azt, hogy az indemnitásróí semmi körülmények között szó nem lehet. A mikor így áll a helyzet, t. képviselőház, akkor én nagyon csodálkozom, hogy az igen tisztelt korelnök úr maga indítványozza, hogy a ház nyolcz napra napolja el önmagát. Miért, t. képviselőház ? Hiszen épen most van ideje annak, hogy sem az ország közvéleményét, sem a koronát ne ámítgassuk ég ne tartsuk hónapokig tartó várakozásban a magyar parlament magatartása és állapotára nézve. Én tehát a magam részéről, minden további indokolás nélkül kijelentem azt, hogy a béketárgyalásoknak ilyen hosszúra való nyúlása és a parlamentben űzött ezen komédia, a mely itt újév óta tart, egyáltalában szégyenére van a parlamentnek. (Folytonos zaj a jobboldalon. Egy hang: Önök csinálják!) Én nem csinálom, én a magam részéről ennek az állapotnak a híve nem vagyok. Már a múltkor megmondtam, hogy kétszer 24 óra alatt meg lehet a békét csinálni, de meg lehet egy óra alatt is, hogyha a t. miniszterelnök úr elmegy. Talán megvan szavazva egy délelőtt mind az a három törvényjavaslat, a mely a kormányzatnak a továbbviteléhez szükséges. Önök azt mondják, t. képviselőház, hogy mi vagyunk ennek az oka; hát mi tudni fogjuk kötelességünket, és az obstrukcziónak azzal vége még nem lehet, a mit épen a t. miniszterelnök úrnak saját hivatalos külön lapja jelent ki, hogy az ellenzék sorsa ebben a küzdelemben az, hogy: tisztelegj ! Nohát, t. képviselőház, az urak ebben nagyon tévednek, ha azt képzelik, hogy az ellenzékre nézve ebben a parlamentben ezen küzdelem folytatásának a fonalán bekövetkezzék az a perez, hogy a miniszterelnök úrnak az ellenzék tisztelegjen. Én a magam részéről ellenindítványt teszek és kérem, hogy a ház önmagát ue napolja el és üléseit továbbra is tartsa. Korelnök: Van-e valaki, a ki szólni kivan a tárgyhoz? (Nem!) E szerint felteszem a kérdést, gondolom, helyes lesz. (Halljuk! Halljuk!) 30