Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-387

887. országos ülés 1899 Játik. (Mozgás jobbfélol.) Tudom, hogy t, miniszter úr nem így indítványozta, hanem indítványozta azt, a mit később rektifikált, hogy a quotabizottság jelentése nyomassék ki és osztassák szét, és csak a törvényjavaslat utasíttassák a bizottsághoz. Azonban a kezembea lévő napló mást tanúsít, t. miniszter úr, a miről rögtön meg fogom önt győzni, a mint közölhetem a kérdése* naplónak a kérdésre vonatkozó részét. Sőt itt az a furcsaság történt, t. miniszter úr, hogy a képviselőház akkori elnöke csak propozicziót tett és tényleg a határozat azon az ülésen nem enuncziáltátott. Már most meglehet, hogy a naplóban fordul elő a hiba, de tényleg a napló így tanúskodik. A t. korelnök úr javaslatot tett, erre felszólaltunk többen. Később a t. korelnök úr kijelentette, hogy ő propozicziójához ragaszkodik, de az utólagos vitatkozások után nem lett kimondva, hogy mi a határozat. De történt légyen a dolog úgy, hogy a t. miniszter úr indítványa szerint mondotta volna ki a ház elnöke a határozatot, vagyis, ha úgy állana a dolog, hogy a quotabizottság jelentése kinyomatni és szétosztatni rendeltetett, ellenben a törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasíttatott, — mi ebből a konzequenczia? Először az, hogy az a quotabizottság jelentése a képviselőház előtt napirendre tűzessék, tárgyaltassék, mert így. rendeli a törvény. Másodszor következik az, hogy addig, míg a quotatörvényre vonatkozó javaslat a pénzügyi bizottság jelentésével együtt a ház elé nem küldetik és alkotmányos úton le nem tárgy altatott, addig semmiféle királyi döntésnek a mi alkotmányunk szerint helye és jogosultsága nincsen (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt mondja világosan a törvény. Már most vegyük elő azt a koloszális indokot, a melylyel a kormány ezen nyilvánvaló alkotmánysértést fedezni szándékozik. Ok arra az álláspontra helyezkednek, hogy miután konstatáltatik, hogy Ausztriában ezen törvény meg nem hozható, mert alkotmányos utón az ott már létre nem jöhet, ennek folytán beállott a felség döntési joga. Ez egy merőben helytelen, hamis álláspont a mely az 1867-es alkotmánynak teljes kiforgatására vezetne. Mert magát ezt a tényt is, hogy Ausztriában alkotmányos úton a quota kérdésre törvény létre nem jöhet, nem a felségnek szabad konstatálnia, hanem ezen törvény szerint magának az országgyűlésnek. És csak azután, ha az országgyűlés ezt konstatálja és kimondja azt, hogy alkotmányos úton a két államfél között ezen szerződés létre nem jöhet, csak akkor van jogosultsága alkotmányos miniszternek arra, hogy a felség döntését ellenjegyzése mellett proklamálhassa. De akkor is megfontolandó lenne az, vájjon az alkotmányos feltételek odaát Ausztriában is fenforognak-e ). január 3-én, kedden, jg arra, vájjon ezen döntés odaát is érvényesen keletkezhetik-e, vagy sem. A t. ház kegyes engedelmével egy, ezen kérdésnél elég fontos thémára akarok rátérni. Én mély sajnálattal látom, hojy nekünk az 1867-ben Deák Ferencz által nagy történelmi múlttal beváltott szerepre úgy látszik újra vállalkoznunk kell. 1867-ben Deák Ferencz kiindulási pontja az volt, hogy Ausztriában alkotmány legyen, hogy csak két fél alkotmányos képviseletei érintkezhessenek egymással. Ma úgy látom, hogy Magyarországnak kardot kell rántani azért, hogy az 1867-ben megalkotott osztrák alkotmány is fentartassék, illetőleg hogy az ki ne játszassák. A mi törvényünk szerint közöubös volna az, hogy mely indokból nem jön létre az a megállapodás, de konstatálnunk kellene, hogy létre nem jöhet törvényhozási úton. A jelen esetben azonban mély aggodalommal kell szemlélnünk azon indokokat, a melyek köztudomás szerint megakadályozzák a másik államfelet abban, hogy ezen quotaarány kérdésében a döntés alkotmányos utón létrejöhessen. Tudjuk azt, hogy odaát már rendszerré vált nem az, hogy alkotmányos képviselőknek döntése lehetővé tétessék, hanem az, hogy a döntés lehetetlenné tétessék, a mennyiben alkalomadtán, midőn az időpont már közeledik, az osztrák Reichsrath elnapoltatik és akkor ázott létező szükségrendelet alapján kormányoz a kormány, a miáltal az odavaló alkotmánynak — a mint a kezemben lévő 14 ik §. azt fényesen igazolja, —- teljes kijátszásával úgy cselekszenek, hogy Magyarország és Ausztria között a quotaarány tekintetében megegyezés egyáltalában létre sem jöhet. Tehát nemcsak törvénytelen ezen királyi döntés a mi törvényünk alapján, de törvénytelen azért is, mert az osztrák államfélnél is lehetetlenné teszi alkotmányos úton való megegyezés létesíthetéset. Ha pedig ennek a hátterét szemlélem és ennek indokait kutatom s föltárúi előttem az a politika, a mely az utolsó évtizedben nyilvánvalóvá teszi, hogy odaát a katholikus nagy szláv állameszme iránt érdeklődnek mindnyájan, és egy föderatív szláv állami fenhatóság és a szláv faj többségi uralma szándékoltatik inaguráltatni: akkor még mélységesebb és fájdalmasabb az én aggodalmam, mert látom, hogy a magyar kormány olyan politika támogatását özélozza és vallja az osztrák féllel szemben, a mely a Deák Ferencz és Kossuth Lajos által vallott tradiczióknak homlokegyenest ellentéte, mely Magyarországot hova tovább a szlávizmus, a tönk szélére és a nemzeti megsemmisülés Örvényébe fogja vezetni. (Igaz/ Úgy van! a bed- és szélső báloldalon.) Törvénytelenek annak a politikának az eszközei, nemzetellenesek annak törekvései és czél-