Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-399

136 899. országos ülés 1899. jsnnár 20-án, pénteken. embernek mondanak a községházán, felhozzák vele szemben, hogy demagóg természetű. Én ebbe abszolút nem akarok befolyni, nekem ehhez a dologhoz nincs közöm. Ezen Schöller bejelentette a főszolgabírónak, hogy a község nagy része őt kívánja bírónak, ő tehát erre az állásra reflektál. A főszolgabíró ennek daczára nem jelölte őt, hanem jelölte azt a Jesztlt két Strohman-nal. Én még a főszolgabíró elleni vádaskodástól is tartózkodni akarok, mert az, a mit az a világosi főszolgabíró tett, azt sajnos, megteszi majdnem mindegyik; ez a rendszer az egész országban. Sajnos, hogy ezen önkényes és a nép választói jogát teljesen kijátszó rendszer ellen, miként a múltból tudjuk mindanynyian, semmiféle jogorvoslás nincsen, (Úgy van ! Úgy van! balfelöl.) mert maga a t. belügyminiszter úr egy hasonló esetben egyszer azt mondta, kérem a törvény betűje csak azt mondja, hogy a főszolgabíró hármat jelöl, hogy kit jelöl, kit nem jelöl, ez ott nincsen megmondva, tehát erre nézve kötelessége nincsen. Ebben egy lényeges hiba van. Megengedem, hogy ezt a törvény betűjével takarni lehet, de hogy ez a törvény szellemével homlokegyenest ellenkezik, az azt hiszem világos mindenki előtt, mert hiszen az teljes kijátszása a tulajdonképeni választásnak. A törvénynek czélja az, hogy a községi választók maguk határozzanak a felett, hogy ki legyen a bírája, ki legyen a jegyzője, és kik az esküdtjei. Világos, hogy ez a czél iiyen eljárással kijátszatik, és hogy ez ingerültséget és izgatottságot kelt. Hogy milyen mértékben, ez többnyire az illető népnek, az illető községnek a temperamentumától függ. Láttuk az évek folyamán, számos községben, hol zavargások, zendülések és véres összeütközésekre is vezetett ez. Sajnos, Újszentanna község lakosságának úgylátszik nincsen meg az a nyugodt, higgadt temperamentuma, a mely egyébként a mi német ajkú lakosainkat jellemzi, hanem ők tüntettek; hogy ezen tüntetés annyira elfajul, äzt, úgyhiszem, egyik sem gondolta ; az igen szomorú dolog, az egész eljárás kétségtelenül mindnyájunk részéről, kik a törvény tiszteletet hirdetjük és követeljük, elitélendő. De vegyük a dolgot lélektanilag és ítéljünk igazságosan. Azt hiszem mindenki egyet fog érteni velem abban, hogy a főhibás mégis nem az a szenvedélye által elragadott nép, hanem az, a ki törvénytelenül, igazságtalanul a nép szavazati jogát lábbal tipró eljárásával ez izgatottságot felköltötte. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert mihelyt az egyszer fel van költve, akkor, t. uraim, a tapasztalás mutatja, hogy annak kimenetelét és mikénti elharapózását senkisem tudja előre meghatározni. Mert egyik inczidens ilyenkor a másikat idézi fel. Hogy épen ezen esetnek miért kellett olyan véresen lefolynia, az előttem még ma sem világos. Az illető községházán egy egészen keskeny, alig másfél méternyi folyosó van; csak azon lehe^ abba behatolni. Hogy vájjon ezen másfél méternyi folyosót öt zsandár nem tudta-e tisztán a szuronyaval is megvédelmezni, azt nem értem, s miért volt azoknak szükségük a néptömeg közé lőni? Legalább részben teljesen ártatlanok hagyták ott az életüket, mint például az egyik lelőtt ember egy ó-szent-annai lakos, a ki egészen békésen járlatért ment oda a községházára. Hogy a többiek mennyire vétkesek, mennyire nem, az én hozzám nem tartozik. A mit én kivánok, csak az, hogy rendeltessék szigorú, de egyúttal tárgyilagos és igazságos vizsgálat arra nézve is, (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) hogy a hatóság először csakugyan helyesen járt-e el, vájjon az a főszolgabíró, a ki tudta, hogy amúgy is izgatott hangulat van a községben, helyesen járt-e el, midőn nem jelölte azt, a kit a község nagy többsége akart és vájjon az a csendőrség is nem indokolatlanul, vagy elegendő indok nélkül használta-e lőfegyverét ? Én, t. ház, értem ugyan, n

°gy e

gy szolgabírónak szintén megvan a maga véleménye az egyes jelöltek felől és gondolhatja magában, ez talán még is alkalmasabb volna, mint a másik; de kérem a törvény a választókra bizza azt, hogy ki legyen a birájuk, a főszolgabiró csak pártatlan vezetője legyen a választásnak. Mert ha a népnek a jogát, a népnek a szabadságát respektálják, mi baj származhatik abból ? Tegyük fel azt az esetet, hogy a község csakugyan nem a legalkalmasabb embert választja meg, maguk sinylik meg, maguk szenvednek annak a kormányzata alatt, a kit maguk állítottak az élükre De ha egyébként az illető meg nem felel, kötelességét nem teljesíti, ott van a fegyelmi eljárás a főszolgabíró kezében, mely annak olyannyira eszközévé teszi azt a községi bírót, hogy felfüggesztheti, elmozdíthatja, a mikor akarja; nemcsak akkor, mikor igazi alapja van, hanem akárhányszor sikeresen eltávolíthatja akkor is, mikor tulajdonképeni igazsága nincs. Tehát ebben az esetben is, miként mindenütt, csak az tűnik ki, hogy a szabadságjogoknak megóvása és tiszteletben tartása a főbiztosíték a nyugalom, a béke és a csendnek az érdekében is. (Igazi Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Es a szabadságjogoknak bármi intenczióból való lábbaltiprása oly dolgokra vezet, a milyeneknek gyászos helye volt Újszentanna. Elekre akartam a t. belügyminiszter úr s az egész ország figyelmét felhívni, mert mondom ez esetben nem annyira a.világosi főszolgabírót tudom okolni, hanem azt a rendszert, mely az ilyen eljárást, melyet ő követett, az egész or-