Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

t)0 871. országos Illés 1898. deczember S-án, szombaton. mentességben. Azért, a mit a képviselő mint olyan, a házban, vagy a házon kivül a ház megbízásából mond, vagy tesz, csak a ház által és a házszabályok korlátain belül vonható felelősségre. A relatív mentesség abban nyilatkozik, hogy képviselő ellen büntető eljárást folytatni, képviselőt letartóztatni nem lehet és nem szabad mindaddig, mig a ház a tényállás megvizsgálása után erre előzetes felhatalmazást nem ad. (Mozgás a jobboldalon,) Polónyi Géza: Megidézni nem szabad? (Zaj. Egy hang jobbfelöl: Hát a tettenkapás esetén?) Chorin Ferencz: Erre később bővebben fogok kiterjeszkedni; kérem a képviselő urakat, méltóztassanak egy kis türelemmel lenni. (Halljuk! Halljuk!) Tizenöt év óta vagyok tagja a mentelmi bizottságnak, de nem emlékszem esetre, hogy ezen elvekre, ezen elvek mikénti alkalmazására nézve a házban komolyabb nézeteltérés merőit volna fel. 1889-ben felmerült az egyedüli eset, midőn a bíróságok abban a nézetben voltak, hogy képviselő ellen, midőn tanuzási kötelezettségének teljesítését megtagadja, kényszer-elővezetés foganatosítható a ház megkérdezése és a mentelmi jog felfüggesztése nélkül. Az igazságügyminiszter átiratot intézett a házhoz s ezen átiratban a bíróság álláspontjára helyezkedett. A kérdés kiadatott a mentelmi bizottságnak, mely jelentésében ez esetre vonatkozólag a következő elveket állította fel, melyek annál íontosabbak, mert a^ kormány átirata folytán keletkeztek, és mert a ház ezen elvekhez a kormánynyal együtt egyhangúlag hozzájárult. A mentelmi jogot ezen bizottsági jelentés a következőkben preczizirozta (olvassa) »Minden olyan birói intézkedésnek végrehajtási!, mely alkalmas arra, hogy a képviselőt személyes szabadságának és függetlenségének megtámadásával hivatásszerű kötelességének teljesítésétől elvonhatja, mely a közügy előmozdításában kötelességszerűen kifejtendő tevékenységében akadályozhatja, legyen az akár polgári, akár büntetőtörvények alkalmazásából kifolyó birói intézkedés, legyen az a képviselő ellen akár közvetlenül, mint vádlóit, akár mint, tanú ellen intézve, legyen az akár hosszabb, akár rövidebb tartamú, — hacsak ennek végrehajtására nézve a törvényhozó testület előleges engedélye ki nem kéretik, s az érdeklett képviselő mentelmi joga föl nem függesztetik, a mentelmi jog negáczióját foglalja magában. A bizottság tehát azon véleményben van, hogy a birói hatalom olyan eljárása, mely a törvényhozás bármely tagját, bármilyen jogczímen az illetékes törvényhozó testület előleges engedélye nélkül személyes szabadságában és függetlenségében korlátozhatja, — a bííncselekvények tettenkapásának esetét kivéve, midőn a törvény| hozás utólagos engedélye kérendő — a képviselői mentelmi jog megsértését foglalja magában, s a mig egyrészt nem tartja a mentelmi jog szempontjából szükségesnek és indokoltnak azt, hogy a képviselőnek tanúságtétel végetti megidéztetéséhez a képviselőház beleegyezése kéressék, másrészt nem tartja megengedhetőnek azt, hogy a tanuként megidézett képviselő ellen, a képviselőház előleges beleegyezése nélkül, személyes szabadságát korlátozó birói intézkedések foganatosíttathassanak^ T. ház! Ezen határozatit a ház egyhangúlag hozta meg; (Halljuk! Halljuk!) a kormány ezen határozathoz egész terjedelmében hozzájárult; ezen határozat értelmében nemcsak a személyes letartóztatásnak, de még az elővezetésnek is képviselővel szemben csak akkor van helye, ha erre a ház előzetesen, az eset megvizsgálása után felhatalmazást adott. Meghoztuk az elvet, s addig, a mig a ház álláspontját meg nem változtatja, azt a fennforgó esetekben következetesen alkalmazni a mentelmi bizottságnak és a háznak kötelességét képezi. (Helyeslés balfelől.) Nem hoztam volna fel az eseteket és általánosan ismert igazságokat, ha utóbbi időkben nem merőit volna fel a ház képviselői között és a sajtóban bizonyos mozgalom, mely a demokráczia nevében támadást intéz a mentelmi jog ellen és azt, mint valami felesleges intézményt akarja feltüntetni és a jogegyenlőség nevében követeli annak legalább szűkebb korlátok közé szorítását. Mindenesetre furcsa jelenség, hogy a demokráczia nevében épen ezen intézmény ellen intéztetik támadás, mely a népképviselet függetlenségének biztosítékát és előfeltételét képezi. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudok eseteket hazánk és más államok történelmében, hogy a végrehajtó hatalom, midőn szemben állott a képviselőházzal, iparkodott a képviselők mentelmi jogát megsérteni, azokat a házban tartott beszédeikért és egyébb nyilatkozataikért perbe fogni; arra is tudok eseteket, hogy ezen törekvésében a* bíróságban és a hatóságokban kész eszközökre talált; de hogy ezen mozgalom a ház köréből indult volna ki, hogy a demokráczia nevében követelték volna a mentelmi jog korlátozását, erre én országgyűlésünk évkönyveiben eddig preczedenst nem ismerek s hinni akarom, hogy a preczedenst ezúttal a ház szolgáltatni nem fog. (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) De nézzük csak, hogy áll a mentelmi jog a nemzet érdeke szempontjából történelmi világításban. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Tudjuk azt, hogy 1848 előtt a rendi táblák szólásszabadsága ellen súlyos támadás intéztetett. Képviselők perbe fogattak a házban tartott beszédeikért s a biró* {