Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

80 870. orszfcgos ülés 1898. d pártot, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és minden egyes újabb támadás alkalmával meg fog győződni az igen tisztelt függetlenségi párt arról, hogy a szabadelvű pártnak zárt, szoros fallanxait fogja magával szemben találni. (Úgy van! jobb felől. Zaj a szélső baloldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam más álláspontból tagadta meg annak idején az indemnitásnak napirendre tűzését. 0 a kormányt hibáztatja és pedig azért, mert a kiegyezési javaslatok tekintetében az országot, a parlamentet nem tájékoztatta helyesen. De hogy saját szavaival éljek, azt mondotta gróf Apponyi Albert, t. képviselőtársam október hó 8-án tartott beszédében (olvassa): »A kormány kötelessége az országot és a parlamentet félre nem magyarázható, kétértelműséget kizáró módon tájékoztatni azon irányra nézve, a melyben a kiegyezési kérdéseket megoldani kívánja.« Szórói-szóra így mondta. Beszéde további folyamán azonban gróf Apponyi Albert maga is elismeri, hogy ezek a nyilatkozatok a kormány részéről meg is tétettek és hozzáteszi: »Ezekben a nyilatkozatokban megnyugodhatnánk, ha a Lajthán túl Agy a volt, mint a jelenlegi miniszterek részéről ezek meg nem hazudtoltatnának.< Tehát a dolog úgy áll, hogy a nyilatkozatok megtétettek, de gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam azoknak valóságában, hitelességében, megbízhatóságában nem hisz és pedig azért nem, mert . . . Förster Ottó: Kétszer becsapták! Rohonyi Gyula: ... az osztrák államférfiak a miniszterelnök úr nyilatkozataival ellentétben álló nyilatkozatokat tettek arra nézve, hogy a magyar kormánynya] ők a quóta felemelésében megegyeztek, megállapodtak. Megengedem, hogy ez gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam nézete, bár báró Bánffy Dezső miniszterelnök világosan és határozottan kijelentette, hogy erre nézve, a magyar quóta felemelésére nézve, az osztrák kormánynyal meg nem állapodott. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr pedig kifejtette, gondolom két ízben is, hogy ezek a nyilatkozatok egymással valóban ellentétben nem állanak, mert az osztrák kormányférfiak nyilatkozatai csak azt a reményt fejezik ki, hogy a magyar quóta emeltetni fog, de egyáltalában megállapodásról ebben az irányban beszólni nem lehet. (Úgy van! jobbfelöl.) Nézetem szerint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak be kellett volna várnia, hogy a fejlemények, az események melyik álláspontot hazudtolják meg, (Felkiáltások balfelöl: Hiszen ezt teszszük !)és ha a magyar kormány nyilatkozata, álláspontja van meghazudtolva, akkor a legkíméletlenebb támadásban részesíthette volna a magyar kormányt; de ahhoz az ő nézetéhez, mielőtt maga a faktum a legkétségbevonhatatlanabbnl bebizonyítva nincs, hozzákötni azt, hogy sczember l-én

s cstttö'rt5kön. az indemnitást el nem fogadja, annak napírendretűzését meg nem engedi: ez nézetem szerint nem volt helyes. Én, a ki gróf Apponyi Albert képviselő úr személyének, fényes tulajdonságainak nagy tisztelője vagyok, őszintén mondhatom, rossz néven veszem tőle azt, hogy a nélkül, hogy bevárta volna ez eseményeket, egyszerűen az osztrák államférfiak nyilatkozatait tartotta hiteleseknek, valódiaknak és megbízhatóknak. De még tovább megyek. Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamnak nem lett volna szabad elhinni, sőt feltételezni sem, hogy a magyar kormány a magyar quóta felemelésére nézve az osztrák kormánynyal megállapodásra jutott; mert az 1867 : XII. törvényczikkben, melyet ő legalább épen olyan jól ismer, mint én, kétségtelenül szabályozva van, miként történnek a tárgyalások a quótára nézve. Azt mondja ez a törvényczikk, hogy a quótabizottságok folytatják az előzetes tárgyalásokat, és ha azok egymással megállapodtak, a megállapodásokat a két országgyűlés elé terjesztik. Nem líigy van tehát, mint a gazdasági kiegyezési kérdésekben, a hol a két kormány állapodik meg és a megállapodásokat javaslatok formájában a háznak beterjesztik. Nézetem szerint tehát gróf Apponyi Albert úrnak nem volt joga az indemnitynek napirendre tűzését megakadályozni. Ez nem volt elég alap arra, hogy az indemnity megszavazását megakadályozza. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) De még egy jelenségre kell rámutatnom, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam világosan preczizirozta álláspontját és mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy pártja, bár annak szolidaritásában nem kétkedem, és egj perezre sem kétkedtem, a vezére által preezizirozott álláspontot elhagyta olyképen, hogy alig nyolez nap után egyes szónokai nem abban hibáztatták a kormányt, hogy nem világos, nem való nyilatkozatot tett, hanem abban, hogy egyáltalában nem nyilatkozik, bujkál, kitér a kérdések elől. (Egy hang balfelöl: Most sincs itt a miniszterelnök!) Ezt már a napirendi vita folyamán láttuk, a mikor Ivánka Oszkár t. képviselőtársam határozati javaslatában a kormányt arra kívánta szoríttatni, hogy nyilatkozzék. De benne van ez legújabban gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatban, melyben a kormányt a nyilatkozat megtételének elmulasztásával vádolja. Most már áttérek azon kérdés vitatására, hogy bizalmi természetű-e az indemnitási törvényjavaslat, vagy nem? (Halljuk! Halljuk!) Az indemnity nem egyéb, mint alkotmányos modus vivendi azon esetre, ha a költségvetés kellő időre el nem készülhetett; az iudemnity szükségbeli i