Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-369
869. országos ülés 1898, november 80-An, szerMn. &S fogadok olyan ígéretet, a mely a túloldalról jön, és a mely választási reformot helyez kilátásba. Félek, hogy ha a kilátásba helyezett törvényjavaslatot bemutatnák is a háznak, azzal is úgy fogunk járni, mint az igen tisztelt miniszterelnök úr azon indítványával, a melyet az összeférhetetlenségi törvény revíziója tárgyában a ház elé tett, illetőleg javaslatba hozott. Hiszen ennél a kérdésnél sem az volt a baj, hogy nem volt rendelkező törvényünk, hanem a baj az volt, hogy nem a törvényhozó intencziójának megfelelőleg és nem abban a szellemben hajtották végre azt, a melyben az hozatott. Sajnosán látjuk, hogy az e czélra kiküldött bizottság vagy sohasem jön össze határozatképes számban, vagy — a legújabb verzió szerint — a bizottsági előadó még nem fejezte be tanulmányait a külföldi törvényhozásoknak idevágó intézkedései tekintetében. Félek, hogy Róma deliberante Saguntum perit. (Igaz! Úgy van! bálfélöl.) Akármely oldalról tekintjük tehát a kormáynak a múltban követett politikáját, mindenhol azt találjuk, hogy a kormány sohasem fejlesztette a valódi szabadelvüség, valódi alkotmányosság intézményeit, követelményeit. A meglevőket sem respektálta, hanem a közszabadságot hol megszorította, hol kijátszotta, magát a parlamentarizmust pedig puszta formasággá tette, (Úgy van! a baloldalon.) mely formák között a kormányzat minden ágában a többség önző érdekeit iparkodik kielégíteni. (Úgy van! a baloldalon.) De akkor, t. képviselőház, ne csodáljuk, hogy a közönség mindinkább kezdi veszteni hitét az alkotmányos intézményekben, mindinkább csökken a közügyek iránti érdeklődés, terjed azok iránti közöny, csökken a törvény iránti tisztelet, de csökken a hatóságok tekintélye is. Mert sajnos, az egész rendszer majd minden hatósága a párturalom szolgálatában áll, az üldözött ellenvélemény sehol igazságot nem talál, (Úgy van! a baloldalon.) ennélfogva nem ritkán törvénytelenségekre ragadtatja magát a kormány s ily módon maga szitja az elégedetlenséget és készíti elő az anarchiát. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De t. ház kérdem, érdemel-e ez a kormány bizalmat a jövő alakulásait véve szemügyre? Azt hiszem, elfogulatlan ember alig fog erre a kérdésre igennel felelni. (Úgy van! a baloldalon.) Én itt csak egy ügyre kívánom becses figyelmüket felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Egy ügyre, mely az országnak mondhatnám legvitálisabb érdekeit érinti s ez az Ausztriával való kiegyezés kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Ezen ügy, t. képviselőház, máiévek óta folytonos izgatottságban; bizonytalanságban tartja a parlamentet. Bizonytalanságban, izgatottságban tartja egész Magyarszágot, egész Ausztriát, sőt merem állítani, a külföldet is, mely nem minden aggodalom nélkül tekint ezen vajúdó ügy megoldása elé. Mit tapasztalunk ebben a kérdésben t. képviselőház? Azt, hogy a mi kormányunk kezdettől fogva mindig bujkált, soha őszintén nem nyilatkozott követett irányáról, kitűzött czéljairól soha a nemzet képviseletét nyíltan, férfiasan fel nem viágosította, mi több, még most, a tizenkettedik órában is állhatatosan takargatja valódi czélzatát a helyett, hogy nyílt, határozott, őszinte nyilatkozattal iparkodnék az ellenzék aggályait eloszlatni, az országot megnyugtatni, a helyett, hogy a lefolyt tárgyalások eredményeit és az ország hol közjogi, hol közgazdasági érdekeinek megóvását czélzó valódi szándékait a képviselőházzal közölné és ezáltal alkalmat és módot nyújtana arra, hogy a parlament, a mint ez hivatásához tartoznék, a követendő irány helyesség-e, vagy helytelensége felett nyilatkozzék. (Igaz! Úgy van! a haloldalon.) A kormánynak ezen titkolózása, ezen hallgatása méltán kelti fel a nemzetben azt a gyanút, hogy a kormány tervei nem állják ki a tárgyilagos bírálatot, hogy azok az országnak akár közjogi, akár közgazdasági érdekeire veszélyesek, hogy a kormány oly súlyos terheket vállal a nemzet vállára, oly messzemenő engedélyeket tett a másik félnek, hogy nem meri azokat az ország elé terjeszteni. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen kérdéseknek bármelyike forog is fenn, kétségtelen, hogy a kormány ezen taktikájával lerombolja még azt a kis tekintélyt is, melylyeí a törvényhozásnak ez a faktora bír és egyúttal igazolja az ellenzéknek harczát, a melynek nincs más czélja, mm t a kormányt színvallásra kényszeríteni, a parlamentnek alkotmányos jogát megvédeni. (Úgy van / a bal-és ssélső baloldalon.) Lehetetlen, t. ház, egy felszólalás szűk keretében az úgynevezett kiegyezési kérdés minden részletére kiterjeszkedni. Nyilatkoztak egyes részeiről már az előttem szólt t. képviselőtársaim, fognak nyilatkozni nálam hivatottabbak ezután is; ennélfogva én nem terjeszkedem ki a kiegyezési javaslatok komplexumára, (Halljuk! Halljuk! bálfélöl.) hanem csak néhányat akarok érinteni azon mozzanatok közül, a melyek e téren napvilágra jutottak. Mindenekelőtt azonban nyíltan kijelentem, hogy én őszinte híve vagyok a vámközösségnek, még pedig azért, mert én meg vagyok győződve, hogy egy alkotmányos úton létrejött közgazdasági és méltányos kiegyezés úgy Magyarországra, mint Ausztriára nézve előnyös és kívánatos. De késztet ezen állásfoglalásra a vámközösség mellett szűkebb hazámnak specziális érdeke is, mely minden terményével majdnem kizárólag Ausztriára, elsősorban annak fővárosára van utalva úgy, hogy a háborítatlan teljes szabad forgalom Ausztriával Mosonmegyére nézve életkérdést képez. De én híve