Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

378 386- országos ülés 1898. d deczeniber 90-án, pénteken. I tétben megvan a lehetőség a visszavonásra az egyiknél úgy, mint a másiknál: de ekkor Pulszky Ágost t. képviselőtársam gróf Tisza István képviselőtársammal jut ellenmondásba. És ezt azután nem tudom, hogyan fogják egy­más közt kiegyenlíteni. Mert gróf Tisza István azt is mondta, hogy a Tisza-Iexnek a pártklub­ban való aláírása teljesen egyenértékű, formailag ugyan nem, de lényegileg azzal, mint hogyha az itt a házban a báz többsége által névszerinfc megszavaztatott volna. Már bocsánatot kérek, a névszerinti szavazást nem lehet visszavonni. Ez teljesen czéltalan is volna; mert ez a ház több­sége által hozott házhatározatot többé meg nem változtatná; holott a Tisza-lex aláírásának meg­felelő számban való visszavonása lényeges vál­toztatást eszközölne a Lloyd-klubban levő több­ségben. Tehát gróf Tisza István itt megint fogalomzavarban van, midőn egyenlőnek veszi a Tisza-lexnek a pártklubban való aláírását a ház­ban való névszerinti megszavazással; mert hiszen —• mint látjuk, — a kettő között óriási a kü­lönbség. Különben nem akarok bővebben a Tisza­lex jellemzésével foglalkozni azok után, amiket e tekintetben gróf Csáky Albin, Hieronymi Ká­roly, gróf Apponyi Albert t. képviselőtársaim és mások is kifejtettek, különösen azok után, a miket Szilágyi Dezső, a háznak volt elnöke és gróf Andrássy Gyula t. képviselő úr nyilat­kozataikban kifejteitek, mint a kiknek felfogá­sát a Tisza-lexnek természetéről, annak alkot­mányveszélyeztető voltáról az utolsó pontig tel­jesen aláirom. Azonban azt mégis meg kell jegyeznem, hogy az a felfogás, a melyet e te­kintetben gróf Tisza István követ, nemesak a parlamentarizmus lényegébe Ütközik, hanem egy­általában PZ alkotmányosság iránti érzék teljes hiányát is tanúsítja; mert nagyon jól fejtette ki azt a különbséget gróf Apponyi Albert, a mely létezik a Lloydbeli többség és a képviselőház ad hoc többsége között, még ha ugyanazon tagokból áll is az. És ha a többség a Lloyd­klubban törvényjavaslatot nyújtat be és fogad el, akkor az állam ügyeinek vezetését és a kor­mányzást a parlamentből kivitte a parlamenten kívülre és ezzel a parlamenti forradalom terére lépett. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Szembe akarok szállni még egy másik vád­jával is a t. túloldalnak, a melyet hangoztattak úgy gróf Tisza István és Pulszky Ágost, mint Gajári Ödön és más képviselőtársaim is: külö­nösen gróf Tisza István szószerint azt mondja, hogy: »az ellenzék a parlamentarizmust, sőt az alkotmányt veszélyezteti, midőn a kompakt több­ség akaratának érvényesülését gátolja.« Hát nézzünk szembe ezen váddal és vizsgáljuk, hogy kik azok, a kik a parlamentarizmust ós az alkot­zavar gróf Tisza István képviselőtársam részéről abban rejlik, hogy a törvényjavaslatok külön­böző természetét megkülönböztetni elmulasztotta, vagy azok lényegébe nem tudott behatolni. Mi nem akarunk privilégiumot; elismerjük, hogy minden képviselő jogosítva van törvényjavaslatot benyújtani, de azt nem ismerjük el, hogy költ­ségvetési törvényt, vagy költségvetésre való fel­hatalmazási törvényjavaslatot, a mi ezzel tehát szoros kapcsolatb'ii áll, más, mint a kormány, még pedig a korona előzetes beleegyezésével, n;. újthasson be alkotmányjogilag és közjogunk értelmében. Minden más törvényjavaslatot be­nyújthat Tisza Kálmán, csak épen ezt a törvény­javaslatot nem nyújthatta be. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) Épen így van gróf Tisza István t. képviselőtársam azzal is, mikor az ellenzéki képviselők által be­nyújtott felirati javaslat aláírásával teljesen egyenrangúnak, azonus természetűnek jelenti ki a Tisza-lex aláirását. A kettő közt óriási a különbség. Felirati javaslatot minden egyes kép­viselő, s pártok is mindenkor terjeszthetnek elő, mert az országgyűlésnek kétségtelen alkotmányos joga a koronához bármikor felirattal fordulni, a helyzetről a koronát felvilágosítani és esetleg annak a kormánynak eltávolítását is kérni, a mely kormaay az ország ügyeit vezeti, ha ezt az eltávolítást szükségesnek tartják. Ez alkot­mányos mód, ez nem foglal magában alkotmány­sértést. De a Tisza-lex alkotmánysértést foglal magában, mint ezt számosan kifejtették, a mi­nek részletes ismétlésébe nem akarok ezúttal bocsátkozni. De, mint kifejtettem, már magá­ban a benyújtásnak módja is alkotmánysértés. Azután az aláírásra nézve is nagyon lénye­ges különbség van. Míg tudniillik az ellenzéki felirati javaslatnak aláírása teljesen spontán, önkéntes volt, tetszésétől fügött mindenkinek és egy ellenzéki párt sem tette azt pártkérdéssé, addig a Tisza-lex aláírása presszió által esz­közöltetett. Evidens ez a Leidenfrost János kép­viselőtársunk nyilatkozatából, a ki pedig szava­hihető, nem úgy, mint a kormányelnök úr és igazolja azt, hogy csakugyan presszió gyakorol­tatott az aláírásnál. Azonkívül már presszió volt magában véve az is, hogy az aláírás pártkér­déssé nyilváníttatott. Tehát ez lényeges kü­lönbség. Pulszky Ágoston t. képviselőtársam szintén hivatkozik e tekintetben egy analógiára, de csak egyet emelt ki és elismerem, hogy ez az egyet­len félig-meddig megállható analógia a többiek közt. Azt mondja Pulszky Ágost t, képviselő­társam, hogy hiszen, ha aláirtak is a Tisza-lexet, ez az aláírás épúgy visszavonható, mint vissza­vonható az az aláírás, mely az ellenzéki felirati javaslatra történt. Az az egy igaz, hogy e tekin-

Next

/
Oldalképek
Tartalom