Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-368

S«8. országos fllés 1898. november 29-én, kedden. Sí országnak szabadságát, Magyarország jogait, sőt Magyarországot is darabokra tépte, hűséggel tartozom. Ez nem létezik, és én 1867. előtti időkben kivfll állok a polgári és hazafiúi hííség azon kötelezettségén, a melylyel én koronás királyomnak tartozom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Soha egy pillanatra eszembe nem jut, egy gondolata nem fér a lelkemben annak az érzésnek, hogy azt a hűséget, azt az alattvalói hódolatot, melylyel királyomnak 1867. óta tartozom, egy pillanatra is megzavartatni engedjem. De hogy ha méltóztatik indtíványokat terjeszteni a ház elé, a melyek kényszerítenek minden magyar embert arra, hogy a legkönyörtelenebbtíl tépjen le minden fátyolt, a melyet 1867 óta hordtunk össze, raktunk egymásra, hogy elfelejtsük azon idők kinos, keserves, fájdalommal telt emlékeit, a melyek vérrel, a nemzet fiainak könyével, gyászával, bánatával, kínjaival vannak a nemzet történetébe beirva, (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor azt a 17 esztendőt, a melyet Ferencz József 1848-tól kezdve 1867-ig elfoglalt és a magyar történelem megirt, azt nem lehet és nem szabad a magyar nemzetnek megünnepelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hol van az a nemzet, hol van az a nyomorult honpolgár, a ki azon idők emlékéért akar ünnepet ülni, mikor a nemzet keze-lába bilincsben volt, mikor Kuffstein és a többi német váraknak börtönei tele voltak magyar hazafiakkal, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy azon időknek emlékére Magyarországon ünnepet üljünk, hogy azon időknek emlékére Wlassics Gyula kultuszminiszter úr a mi fiainkat a templomba küldje imádkozni. Hát én imádkozom istenemhez, kérem, hogy adjon lelkierőt a magyar nemzetnek arra, hogy ezeknek a kinos időknek emlékeit elfelejtse. Arra kérem önöket is, hogy ilyen indítványokkal ne lépjenek a ház elé, mert akkor kénytelenek vagyunk ezen időknek folyását a legkönyörtelenebbűl, a történelem által megirt kínos lapoknak hajtogatásával felsorolni és lehetetlenné tenni még időben is azt, hogy deczember 2-ig, hogy ez a ház képes legyen olyan indítványt határozattá emelni, a mely 1848. deczember 2-án Ferencz Józsefnek uralkodói hatalomra léptét a magyar nemzet által megünnepeltesse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a mi gyászunknak, bánatunknak, szenvedésünknek egy kínos történelmi lapja. Ha azt méltóztatnak indítványozni, hogy ezen nap emlé kére kössön minden képviselő a karjára gyászfátyolt és a bánatnak és a kínnak emlékére menjünk el a templomba, kérve kérvén Magyarországnak istenét, hogy minket ily napok kíuos emlékeitől örökre és mindenkorra szabadítson meg, (Úgy van! a szélső baloldalon.) ám ezt én hazafias kötelességemnek tartom; de arra a magyar nemzetnek ma már romlásnak indult erkölcsét is elég erősnek tekintem, hogy a képviselőháznak ilyen határozatát, ha az [megtörténnék, a nemzetnek java, a nemzetnek hazafias része a legkomolyabb, a leghatározottabb, leghazafiasabb visszautasításban részesítse. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Én tehát elsősorban Szalay Károly t. képviselőtársamnak indítványához járulok hozzá, hogy a mennyiben ez az indítvány, mint önálló indítvány jött a ház elé, ez kinyomatandó és tárgyalása a napirend során kitűzendő. A mennyiben a t. képviselőház ehhez nem járulna hozzá, holott ez az egyedüli törvényes, házszabályszerü eljárás, az esetre Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak indítványához járulok, hogy e felett az indítvány felett, a mely nyilt merénylet a magyar nemzet nek hazafias érzése ellen, (Úygvan! a szélső baloldalon.) nyilt merénylet a magyar nemzet loyalis érzése, a király iránti hűség ellen, a t. képviselőház térjen egyszerűen a napirendre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! Teljesen igaza van a mélyen tisztelt elnök úrnak, hogy ez ideig az volt szokásban, hogy az ilyen bejelentések egyszerűen tudomásul vétettek. De az ilyen szokás nem változtathat meg irott, határozott szabályt az esetre soha, ha az írott szabály alkalmazása kéretik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy ez iránt semmi kétség ne legyen, ismétlem előbbi határozati javaslatomat s leszek bátor azt Írásban is benyújtani. A dolog érdemére igen kevés szavam van. Hogy Magyarország uralkodója iránt ragaszkodását nyilvánítsa, arra nagyon helyesen, nagyon bölcsen jelölte meg maga a mélyen tisztelt elnök úr az utat, midőn azt mondta, hogy az alkalomszerűség használandó fel. Hát én csak azt a kérdést vetem fel, vájjon alkalomszeru-e Magyarország alkotmányos királyát az abszolút császár ünnepén, deczember 2-án ünnepelni. Nohát én ebben nem látok egyebet, mint a miniszterelnök úrnak azt az áldatlan kezét, a mely mindenbe belenyúl, a mihez nem kellene és semmihez hozzányúlui nem mer, a mihez kellene. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szalay Károly: A magyar hűségnek, az igaz magyar lojalitásnak nincsen szüksége arra, hogy ilyen napokat keressen ki tüntetésekre. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogyan is lehet kívánni azt, hogy Magyarország szívből ünnepelje azt a napot és nem színleg, mint az mai nap szokás; szívből azt a napot, amelyen arra emlékszik, hogy Magyarország megsemmisült. Ajánlom határozati javaslatom elfogadását, és ha ez elvettetik, hozzájárulok Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához. Elnöki Kivan még valaki szólani? Ha