Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

360 885. «rszágc«s ülés 1898. deczember 29>én, csütörtökön. azon mély sülyedést, a melyet egy Tisza-féle huszouötéves rendszer ezen országban létesített, mint azon körülmény, hogy azon kitűnő férfi, a ki az elnöki széket elfoglalta, elhagyja azt a széket, követve társaitól, mivel azt a magas állást nem akarta azon színvonalra sülyeszteni, a- melyen ezen rendszer és a kormány tengeti a létét. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ivánka Oszkár: Hát hogy báró Bánffy Dezső ott ííl, az nem. szirnptoma? Rakovszky István? Ha tehát nem rendelkezném más indokokkal, ezen egyetlen szimptoma elegendő lenne reám nézve, hogy csatlakozzam Kossuth Ferencz azon határozati javaslatához, a melynél fogva azt kívánja kimondatni a képviselőház által, hogy az újonnan választandó elnökség utasítva legyen, hogy a házszabályokat a harminczéves szokás szerint ós azon szellemben kezelje továbbra is, a melyben azokat Szilágyi Dezső kezelte. (Helyeslés balfelől.) Nyilt titok, hogy Szilágyi Dezsőt, a ki páratlan tapintattal, tudással, páratlansággal és igazságossággal vitte azon tisztet, meggátolta volna kötelességérzete abban, hogy egy ilyen veszélyes pillanatban hagyja el aa elnöki széket és a parlamenti tanácskozásokat ne vezesse úgy, mint azt eddig tette. Erre külbefolyásoknak kellett köabejátszamok, a melyeket nem kell messze keresni, mert azok a t. többség és a miniszterelnök ár ténykedéseire vezethetők vissza. (Úgy van! balról.) Ha a miniszterelnök úr terminológiáját követném, s a helyzetet úgy akarnám jelezni, mint ősi, zamatos magyarsággal ő szokta jelezni, azt mondanám: a nagy becsapó önbecsapása, (Derültség balról.) vagyis a század vége utolsó alkotmányos miniszterelnökének tragikomédiája. (Derültség balfelöl.) Mit kívánt a miniszterelnök úr azáltal elérni, hogy olyan intrikákat szőtt, úgy alakította az egész helyzetet, hogy Szilágyi Dezsőnek önérzete megtiltotta, hogy tovább maradjon a székben ? Semmi egyéb, mint hogy, miután minden ellenállási erőt megtört ez országban, minden szabad felbuzdulást megsemmisített, az utolsó ellentállási erőt, a mely méglétezik, az ellenzék harczát a képviselőházban törvénytelen módon szintén megtörje. Hogy meggátoljon bennünket azon kötelességteljesítésben, melyet ránk ruháztak a választók: ezért akarta biztosítani azt a helyet oly férfiúnak, a ki az ő intencziói szerint jár el. Egy szép napon arra ébredett a tisztelt miniszterelnök úr — a miniszterelnök ár, (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) csak elszóltam magamat! (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon. Zaj jobb felől.) A t. Muugó úr kiálthat, a mennyit tetszik. (Zaj.) A miniszterelnök úr arra ébredt egy szép reggelen, hogy nemcsak elnöke, hanem elnöksége sincs a parlamentnek, és fejvesztetten nem tudott egyebet cselekedni, mint hogy azt a képviselőházat, melynek ellenzékét folyton az idofeesérlés, az obstrukezió vádjával illette, (Felkiáltások jobbfelöl: Hát ez nem az?) királyi leirattal nyolcz napra elnapolta. S ebben van az önbeesapás, s ezáltal érdemelte ki azt a ezímet, melyet neki beszédem elején adtam : a nagy becsapó önbecsapása. Zeyk Gábor: Wie der Schelm ist, so denkt er! Rakovszky István: Der Sebeimen Viele sind dórt drübea 1 (Zaj ) Midőn tehát a t. miniszterei nök űr azt látta, hogy nincs elnöksége: gondolkozott, minő férfiút szemeljen ki erre a tisztre? S akkor arra jött rá, hogy jő lenne egy ügyes hidrotechnikust kikeresni, a ki a vita magasra tornyosuló hullámait majd le fogja csapolni, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) De miután ezen jelölés , . . (Folytontartó zaj a jobboldalon.) Korelnök (csenget): Csendet kérek a jobboldalon, Rakovszky István... nem igen nagy rokonszenvvel találkozott, felcserélték egy más, rokonszenvesebb személyiségnek jelölésével, a kiről ismeretes, hogy nem találja bűnténynek azt, hogyha erős borba vizet öntenek. (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Mi mindkét jelölésből azt láttuk, hogy meg van ott az elhatározott szándék minket működésükben gátolni, az alkotmányt felfüggeszteni, és a klotürt behozni. (Folytontartó zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Én várok míg Hunyady Móricz kibeszéli magát. (Élénk derültség balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Midőn tehát az ellenzék elhatározta volt, hogy fel fogja venni a harezot az egész vonalon a Tisza-rendszer ellen, (Zaj a jobboldalon. Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) akkor mi is szívesen csatlakoztunk hozzá azon tudatban, hogy egy kis párt, ha van benne lelkesedés, ha van benne elszántság, szintén megfelelhet hivatásának abban a csatarendben, ha már más irányban nem, de abban, hogy kitölt egy hézagot, a melyen talán különben talán beférkőzhetett volna as ellenfél, és megbonthatta volna a csatarendet, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Annál inkább csatlakoztunk . . . (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Korelnöki Szólni kívánok! (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Jelen nehéz és terhes viszonyok közt kötelességemnek tartom részrehajthatatlanúl vezetni a tanácskozásokat. (Helyeslés.) Eddigelé igen csekély kivétellel mind a jobb, mind a baloldalon jóindulattal találkoztam s támogattak is ezen kötelességem teljesítésében. Most azonban azt tapasztalom, hogy nem a baloldalon, a hol sokszor saját szónokaikat gátolják