Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

384. országos filés 1898. deezember SS-án, szerdán. u-i nek polgárai vagyunk, érezzük és tapasztaljuk azt, hogy a hal fejétől büdösödik. (Derültség balfelöl.) Érezzük és tapasztaljuk azt, hogy a közigazgatásnak köpönyege alatt a mennyi formája csak létezhetik kombinált alakban a törvénytelenségeknek, (Úgy van! balfelöl.) azok ott mind megjelennek a kisbiró választástól a főszolgabíró választásáig, (Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva nem is sok reményem van arra nézve, hogy az én felszólalásom, és az én érvelésem és nyilatkozatom kellő méltánylatra és visszhangra talál a belügyminiszter úrnál, de mindennek daezára, képviselői állásomból folyó kötelességem az, hogy a mit szemmel látok, magam tapasztalok saját vármegyémben, a hol adófizető polgár vagyok, itt a képviselőházban tárjam fel, hogy legyen tudomása a képviselőháznak és az országnak arról, hogy a legnyugodtabb, legmagyarabb, legértelmesebb és legvagyonosabb vármegyében is minő példátlan visszaélésekre vetemednek a tisztviselők csak azért, mert tudják azt, hogy 'ezáltal kedves dolgot cselekszenek a belügyminiszter úrnak. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Nem akarok én nagy feneket keríteni annak a szénaboglyának, a melyet le akarok a miniszter úr elébe rakni, mint a mennyi a piszka annak a vármegyének, hanem egyszerűen rátérek arra, a mi interpelláczióm tárgya. Nem akarom elmondani azt, hogy Karczagon épúgy, mint Jászberényben egész lánczolatai voltak a visszaéléseknek a polgármester választása alkalmával; nem akarom elmondani azt, hogy a vármegye annyira vakmerő volt, hogy daezára, hogy a közigazgatási bíróság többszörösen megsemmisítette a választásokat szabálytalanság miatt, ismételve és ismételve ugyanazokat a szabálytalanságokat követte el, ki akarván fárasztani a választóközönséget arra nézve, hogy az ő saját jelöltjét vétethesse fel, és választathassa meg első tisztviselőnek. Nem akarom azt mondani, hogy a főispán nem az ellenőrzési kötelességét végzi akkor, a mikor a községekben megjelenik, hanem végzi azt a kortes-kötelességet, a mit más alkalommal kicsapott csendbiztosok és csendlegények végeznek a vármegyében. (Úgy van / halfelöl.) Ott a legnagyobb éberséggel kisérik az egyes polgárokat, az egyes községeknek és városoknak a megmozdulását és útját, gátját állják, valahányszor az igaz lelkiismeret, a hazafias érzület, a tisztesség és becsületesség akar megszólalni. (Halljuk! Halljuk!) így történt ez ünnep másodnapján is e vármegyének egyik legtekintélyesebb, legelőkelőbb városában, Törökszentmiklóson. Törökszentmiklóson, a miként az itt kezeim közt levő hirdetmény és meghívás is igazolja, a választópolgárok és a város összes adófizető polgársága népgyűlést kívánt tartani azon czélból, hogy mint szabad országban szabad polgárság, elmondhassa a mostani politikai események felett az ő legbensőbb, legigazabb meggyőződését, a mely nem a »kisbirtokos« által van sugalmazva, hanem saját szivéről, saját érzelmeiről számoljon. Ezt a népgyűlést a középtiszai járás foszolgabirájának, Jancsó Grézának, kellő módon, kellő formában tudomásvétel végett bejelentették; ós erre ő, nagy meglepetésére nemcsak annak a községnek és polgárságnak, de az egész vármegyének, és az egész országnak, — bár tulajdonképen nem is keletkezhetett határozat, — kiadta mint határozatát, hogy »nem engedem meg a népgyűlést, először azért, mert izgatottak az országban a kedélyek, (Derültség balfelől.) másodszor pedig azért, mert nem tudom a tárgyát a népgyűlésnek.* De hát épen azért akartak népgyűlést tartani, mert izgatottak a kedélyek és ezen izgatott kedélyállapotukban ők nyugalmat akartak szerezni maguknak a keresztény karácsonynak másodnapján, hogy tudniillik szivöknek legigazabb érzelmét tolmácsolják, abban az esetben is, ha talán az a magas minisztériumnak és 240 úrnak nem tetszik, A második része az indokolásnak az, hogy nem tudja a tárgyát. Ez egyszerűen nem igaz, mert a bejelentéshez oda volt mellékelve a meghívó is, a melyben világosan fel van sorolva és elő van adva a népgyűlés tárgya; tehát hamis indok alapján tagadta meg a népgyűlés tartását a főszolgabíró úr. Én úgy tudom, hogy a gyülekezést megakadályozni a főszolgabíró úrnak csak bizonyos konkrét esetekben lehet és szabad, például, ha lázadás van; — de azt csak nem meri mondani, hogy Törökszentmiklóson lázadás volt, — vagy pedig, ha valamely járvány, kolera, vagy nem tudom mi volna. Ez sem volt. Minden más esetben indokolatlanul megtagadnia népgytíléseknek a tartását, ezt betiltani egyértelmű az alkotmány és a gyülekezési jognak legbrutálisabb megsértésével. (Zajos helyeslés balfelöl.) Ha ez preczedens akar lenni arra nézve, hogy egy legmagyarabb vármegyében, egy egészséges gondolkozású, tiszta, józan eszű, méltóságát érző, szabadságát igazán szerető nép közt megtiltsuk a gyülekezést és így lehetetlenné tegyük azt, hogy ezen burkolt abszolutizmus ellen, az itteni korrumpált kormányzat ellen tiltó szavát felemelhesse a nép; ha ez intő példa akar lenni, hogy más vármegyékben hasonlóképen járjanak el, akkor még inkább indokolva van az, hogy mindjárt az első eset alkalmával itt felemeljük tiltakozó szavunkat ellene, (Zajos helyei' lés balfelől.) és példás megbüntetését kívánjuk annak a főszolgabírónak, a ki a magyar alkotmánynak megtartására esküdött, hogy ez megbüntettessék keményen és szigorúan, azért, hogy ily brutális módon meg merte sértetni a magyar alkotmányos jogot.