Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-384

384. »r«íágo» ülés 1818. fogva esak addig terjedhet és csak addig jogosult, a meddig azt a tényleges szükség parancsolja. Minden lépés, minden tény, mely az alkotmányellenes kormányzás idején ezen túl megy, jogsérelem, esetleg bűntény. Már most, ha egy ily alkotmányellenes kormányzásra a kormány azon többségtől, melynek feladata, hogy a szükségjog határait annak idején megállapítsa, előzetesen kaphat indemnitást, ugyan kérdem ki az, ki majd az adott esetekben a szükségjog határait kellő szigorral meg fogja vonni, ki az, ki a kormányt ellenőrizni fogja? Vájjon arról a többségről feltételezhető-e, hogy ezen előzetes felhatalmazás adásakor nyilvánított tényével szemben ö a kormány túllépéseit kellő szigorral és lelkiismeretességgel fogja ellenőrizni és esetleg sújtani? A másik ezzel összefüggő alkotmányjogi garanczia kényszer eBetén a kormány felelőssége. Minden eddigi felfogással szemben a kormányfelelősség gyöngítése a Tisza féle javaslat, mert ezt a felelősséget semmi körülmények közt, legkevésbbé pedig alkotmányellenes kormányzás esetén lehet áthárítani, így különösen nem. Már pedig, ha ily előzetes felhatalmazás alapján fog a kormány az alkotmányellenes kormányzat terére lépni, akkor eo ipso megmenekül azon súlyos felelősség alól, hogy kénytelen legyen a nemzettel és a parlamenttel szemben igazolni, hogy fenforog az a tényleges szükség, a mely neki ezen kormányzásra egyedül van hivatva jogot adni az előzetes felhatalmazás birtokában. Nem fogja szigorúan vizsgálni, hogy vájjon megkisérlett-e, alkalmazott-e minden utat és módot, melylyel az alkotmányellenes állapot elhárítható lett volna? Ellenkezőleg, ha előzetes felhatalmazás nem lett volna és nem volna, akkor csupán saját tényében forogván, kizárólag saját politikai, erkölcsi, sőt magánjogi felelősségének súlya alatt állván, bizonyára sokkal óvatosabb lett volna deczember 6-tól deczember 31 -ig, mint ma. (Igás! Úgy van! balfelöl és a középen.) Ezek voltak azon alkotmányjogi szabályok, a melyeknél fogva indíttatva éreztem magam, hogy a Tisza-féle javaslat aláirását megtagadjam. Holott, a mint említeni bátor voltam, még egy politikai okom is volt erre és ez az ok: a szabadelvű párt programmja. Senki, még szerzője sem állította soha, hogy a lex Tisza alkotmányos volna; ellenben nagy államférfiak, kikre ez az ország közvéleménye büszkén tekint, fényesen kimutatták és igénytelenségem ma igyekezett bizonyítani is, hogy a Tisza-féle törvényjavaslat az alkotmányt és annak törvényes rendjét tényleg megtámadja, egyenesen vitássá teszi. Nincs kétség abban, hogy alkotmányunk értelmében az alkotmány ellen intézett hasonló támadásokat tartalmazó javaslat felett az immunitás védelme ker,«tnb«r 36-4n, swrdán. 341 alatt minden képviselő, tehát a szabadelvű párt is, bárhol szabadon tanáeskozhatik, sőt a parlamentben hasonló alkotmánysértő, alkotmányelleni merényletek felett határozhat is. De már ugyanezt a képviselőjelölt nem teheti. A képviselőjelölt, a ki nem áll az immunitás védelme alatt, hanem eljárás és tényei tekintetében a köztörvények súlya és felelőssége alatt áll, ismétlem a képviselőjelölt a Tisza-féle javaslatot programmjáúl a választókerület előtt fel sem állíthatja. Erre a választópolgárok bizalmát, szavazatát nem is kérhette, mert a büntetőtörvénykönyvnek az alkotmányt és annak törvényes rendjét védelmező szakaszai ezt egyenesen tiltották és a királyi ügyészségek ebben meg is akadályozták volna. (Igaz! Úgy van! a bál- é$ szélső baloldalon.) A büntető törvénykönyvnek erre vonatkozó része a 173. §. következőkép hangáik (olvassa): »Öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, a ki a 171. §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetetlenségét, a trónöröklés törvényes rendjét, az alkotmányog államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadja; úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, vagy a magyar államot képező országok közt fennálló államközösség ellen, avagy a királynak, ez országgyűlésnek, az országgyűlési bizottságoknak, vagy a közösügyek tárgyalására hivatott bizottságok törvényes joga ellen lázít.« Nos, az én meggyőződésem szerint a Tiszaféle törvényjavaslat, mely az immunitás védelme alatt képviselő által bárhol tárgyalható, képviselőjelölt által programmúl adható azért nem volt, mert az egyenesen törvény- és parlamentellenes és az alkotmányelleni izgatást foglalja magában. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon és a kőzépon*) Én tehát immunitásommal és saját programommal éltem volna vissza, ha támogagatással járultam volna egy törvényjavaslathoz, a melyet mint képviselőjelöltnek a büutetőíörvénykönyv tiltott programmúl adni választóimnak. És azt hiszem, ez •&]] a szabadelvű pártra is. Ezek után engedje meg a t. képviselőház, hogy röviden foglalkozhassam azzal a kérdéssel is, hogy a Tisza lexre egyáltalán volt-e szűkség? (Halljuk! Halljuk!) Az kétségtelen, hogy itt a parlamentbeu a kisebbség a többség uralma ellen oly küzdelmet folytat, a mely a parlamentet forradalmi állapotba juttatta. Az sem tagadható, hogy itt a törvényhozás termében már régen nem az elvek alkotmányos küzdelme folyik, hanem a legádázabb gyűlölség szorít ki innen minden mást ős téríti el a törvényhozást saját feladatainak megoldásától. Előidézte pedig azt