Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-384
884, országos Ölés 1898. deezember 28-án, szerdán. 339 váró rabnak reményteljes érzetével várják, lesik azt az időt, a midőn szabadon és büntetlenül (Élénk éljenzés és íaps balfelól.) tapsolhatnak azoknak, a kik felvették a korrupezióval a harczot és evvel visszaidézték a nemzet iutelligencziájának szivébe a hitet, a reményt és az idealizmust. (Tetszés balfelól.) Az embereknek az a többsége, a mely nem bir elég erkölcsi bátorsággal arra, hogy magának részt kérjen ebben a nagy küzdelemben, félelemből dobogó szívvel lesi, hogy a küzdelem azok javára dőljön el, a kiknek győzelme e rendszernek megdőlését fogja maga után vonni. (Úgy van! balfelól.) A mit érez az utálatos érdekházasságnak nyűgétől megszabadult nő, a midőn szivében tiszta, ideális szerelem kel, a mely még szégyenletesebbé teszi előtte múltját, de annál rózsásabban mutatja előtte a jövőt; a mit érez az a bányamunkás, a midőn, a bányalégnek fojtó gőze által már csaknem megfosztva eszméletétől, végre mégis szabadba jut és kéjes élvezettel szívja a már soha nem remélt tiszta levegőt: azt érzi ma a nemzet is, midőn annak képét tárjuk fel előtte, hogy eljön majd az az idő, midőn az az intelligens ember, a ki az ország érdekében politizálni akar, megfeledkezhet a saját egyéni érdekeiről, mert a politizáló ezzel az ő magán érdekeit sem előbbre vinni, sem hátra tolni nem fogja. (Úgy van! Élénk helyeslés balfelól.) Még néhány fejszeesapás, t. ház, és a magyar közélet megszabadul attól a méregfától, mely elölni készül e nemzet közéletében minden nemesebb vegetáeziót, mely megfolytássai fenyegette már a nemzet alkotmányát és evvel a nemzet életét is. Még ebben az utolsó perczben újra a szabadelvű párt független elemeihez fordulunk avval a kérelemmel: segítsenek nekünk ebben a nemzetre áldásos munkában; még vau idejök választani a nemzet hálája és átka közt; hallgassanak hát hazafiságuk szavára és válasszák a nemzetnek háláját. Álszemérmök báró Bánffy Dezsőnek már úgy sem fog használni semmit. (Úgy van! balfelól.) Mert akár segítenek nekünk, akár nem: ez a nemzet ébred és feltámadó ereje el fogja űzni a miniszterelnök urat és vezérkarát azokról a helyekről, a hol alkotmányszerető nemzet csak alkotmányt tisztelő férfiakat tűrhet! (Hosszas, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélső baloldalon. Á szónokot számosan üdvözlik.) Korelnök: Az ülést tíz perezre felfüggesztem, (Stünet után.) Korelnök*. Folytatjuk az ülést. Lakatos Miklós jegyző: Győrffy Gyula! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Korelnök: Kérek csendet! A képviselő urak legyenek szívesek helyüket elfoglalni. (Halljuk I Halljuk!) Győrffy Gyula: T. képviselőház! Magában véve az a körülmény, hogy valaki valamely párt általános politikai irányzatának a hive, még normális körülmények közt sem mentesítheti a képviselőt azon kötelesség alól, hogy válságos és súlyos helyzetekben elhatározását külön is megindokolja. Sokkal fokozottabb mértékben hárul ez a kötelesség arra, a ki pártját abban a pillanatban kénytelen elhagyni, midőn ez a párt egy elszánt, mondhatnám kétségbeesett küzdelemre készül sorakozni, és kénytelen e pártot elhagyni azért, mert e küzdelemnek részese lenni nem akar Tisza Kálmán t. képviselő úr ismeretes törvényjavaslata volt az a lobogó, a mely alatt a szabadelvű pártnak e küzdelemre sorakoznia kellett. Titokban előkészítve, kevesek által ismerve, meglepetésszerüleg hozatott e törvényjavaslat a szabadelvű párt elé, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és minden szokás, minden gyakorlat ellenére nem azzal az igénynyel, hogy ahhoz a párt támogatása kikéressék és kieszközöltessék, hauera úgy látszik inkább azért, mintha az ezen törvényjavaslat által megindítandó küzdelemre a harezosokat a felvetett pártkérdés erkölcsi súlya alatt összetoborozhassák és az ismeretlen jövő változatos esélyei számára aláírások útján jobbau le is köthessék. Az alkalmazott taktikának ez a sajátszerű, komoly politikai pártokhoz talán nem is egészen illő módja azt a gyanút ébreszti, hogy a taktikusok a szabadelvű párt lelkiismeretessége iránt ezúttal szokatlan figyelmet tanúsítottak, a midőn é törvényjavaslatot nem merték a párt érett megfontolása alá bocsátani; úgy látszik, attól tartottak, hogy azt, a mit egyszeri hallás után remélni lehetett, a szükséges számú aláírást, a javaslat komoly bírálata után a párt részéről már megszerezni nem lehet. Számítottak arra, hogy a meglepetés első pillanatában a szabadelvű párt jóhiszeműsége minden további bírálat nélkül is készpénz gyanánt fogja elfogadni, hogy e törvényjavaslat és annak aláírása ama harcz szükségszerű folyománya, a melyet a kisebbség itt a parlamentben a többség alkotmányos uralma ellen folytat, tehát úgy tüntették fel a dolgot, mintha az államot és alkotmányt mindazon veszélyekből, hová a kisebbség forradalma, lázadása sodorta, csakis ezen törvényjavaslattal lehet, csakis ily módon kell biztosan megvédelmezni. A tények, az alkotmány, a nemzet ég az állam legfőbb érdekei tiltakoztak ezen felfogás ellen, és tiltakozott a szabadelvű párt programmja is, melynek alapján a nemzettől megbízatását nyerte. Nem gyökerezett e felfogás a tényekben, mert ha a szabadelvűpárt óriási számbeli 43*
