Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

383. országos ülés 1808. deeeember 27-é"n, kedden. 319 garaneziáját abban látja, hogyha a sajtó teljes szabadságot élvez és még kijelentette azt is, hogy fel akarja oldani a sajtót a kauczió terhe alól. Hát, t. képviselőház, mi történt? Az a liberális férfi, a ki ellenzéki vezér korában ezen tanokat hirdette, a ki uralmon maradása alatt egyetlen egy lépést nem tett a reakczió megszüntetésére és a liberális irányban való fejlesztésére állami kormányzatunknak, akkor, a mikor mi két évvel ezelőtt a sajtó érdekében vívtunk egy könyörtelen harczot és nem is mentünk el a követelésnek azon határáig, a melyet 8 állított fel törvényként és tanulmányként, akkor ismét ez az ár a klotíírrel fenyegetett meg bennünket. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nem mondok semmit, csak azt a kérdést vetem fel, hogy az a liberális párt, a mely a klotür eszméjét állítja követelésként a nemzet elé csak azért, mert alkotmányellenes uralmában az ellenzék őt megakadályozni kívánja, ez a párt mondja, t. ház, gróf Apponyi Albertre és pártjára azt, hogy reakczionárius? (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Nohát, t. képviselőház, gróf Tisza István liberalizmusa, úgy szólok, mint Tisza Kálmán mondotta: »Ha a parlamentarizmust úgy magyarázzuk, hogy a kisebbségnek sohasem engedhet a többség, ez nagyobb abszolutizmus volna az abszolutizmusnál,« gróf Tisza István liberalizmusa a reakczió legvégső határa. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ha igazi liberalizmust akarunk, a melynek zászlóját immár csakugyan fel kell emelni ebben az országban, hogy megtisztuljon a közélet mindazon szennytől és piszoktól, a mely lehetetlenné teszi az egyéni, politikai és a közélet minden szabad megnyilatkozását, akkor gróf Apponyi Albertnek és a kilépett pártárnyalatnak kell itt a liberalizmus zászlóját felemelni, (Élénk helyeslés a "balés szélső baloldalon.) és önöknek, a kik az igazi liberalizmusnak még hivei abban a táborban, önöknek kell csatlakozni ehhez a két árnyalathoz, mert csakis igy lesz lehetséges, hogy e parlamentben egy áj párt alakuljon, a mely megmenti a nemzetet a mai válságos helyzetből, a mely pártalakúlás minket feltétlenül kötelez arra, hogy még újévig, t. képviselőház, az indemnitást és provizóriumot megkaphassák. T. képviselőház ! öt percznyi szünetet kérek. Korelnök : Öt perez szünet! (Szünet után.) Korelnök: Az ülést folytatjuk. Sima Ferencz képviselő úr fogja folytatni beszédét. Sima Ferencz: T. ház! (Halljuk ! Halljuk! balról.) A mai válságos helyzetnek az is egy rokonszenves és liberális szempontból rendkívül kedveskedő jelensége, de egyúttal jellemző szignatúrája is a mai politikai helyzetnek és azon erőlködésnek, hogy az a kormány, a mely benn a parlamentben már elveszítette befolyását és erejét és immár nem a parlament tekintélyére, nem a magyar parlament hazafias lelkiismeretére támaszkodik, hanem az úgynevezett numerális, számbeli többségre; hogy az a kormány miképpen csinál magának tüntetést és ellentüntetést azokkal a férfiakkal szemben, a kik őt a törvényenkivííli állapotba, a hazaárulásnak útjára követni nem voltak hajlandók. (Zaj. Elnök csenget.) Az első e nemíí tüntetés Hieronymi Károly és gróf Csáky Albin ellen indult meg. Jellemző és csudálatos az, hogy a Szlávyféle választ tudomásul nem vevő Tisza Kálmánnak nem tűnik fel az a jelenség, a mely Aradon, és az a másik, a mely gróf Csáki Albin ellen Szarvason megnyilatkozott. Varjassy Árpád tanfelügyelő úr, (Zaj balfelől. Elnök csenget.) tehát az államnak eminenter tisztviselője, összehí vármegyei, városi, törvényszéki, államvaaáti, távirdai, biróságí hivatalnokokat. Megjelenik a gyűlésen összesen 87, mond nyolezvanhét politikai férfiú, a kik közül 79 hivatalnok. (Derültség balfélol.) Tehát nyolez önálló polgár van közöttük. A nyolez önálló polgár közöl öt ellene szavaz annak, hogy Hieronymi Károly ellen tüntetés történjék, mellette szavaz tehát három független polgár és 79 hivatalnok. Ezek után bizalmatlansági nyilatkozatot küldenek Hieronyminek, azért a hazafiatlan, országrontó, nemzetpusztító, áldatlan magatartásáért, hogy a szabadelvű pártból kilépett. Ezért elveszítette egyszersmindenkorra, egészen a siríg az aradi szabadelvű páítnak a bizalmát, a siron tál pedig kiséri őt az aradi szabadelvű pártnak az örökös hazafias aggódása. Az eképen ex kommunikált Hieronymi — nem tudom, hogy ismeri-e, nézett-e utána, vagy nem, de én azokban a napokban Aradon voltam, tehát személyesen győződtem meg a helyzetről, —• azt hihetné, hogy lépésével elvesztette Aradon a politikai talajt. (Égy hang a szélső baloldalon: Most nyerte meg csak igazán!) A kormánypárti lapok pedig hirdették, hogy ime nyomban követi a bűnt a büntetés, mert az igazi szabadelvű zászlót ez a férfiú elhagyta. Varjassy Árpád 79 hivatalnokának kötelességük ma bizalmat szavazni báró Bánffy Dezsőnek, holnap pedig, hogyha Apponyi Albert jön a kormányra, Aradról fáklyát égetve jönnek fel Budapestre; (Igaz! Ügy van! a szélső hahldalon.) a különbség csak az, hogy most fogcsikorgatások között nyilatkoztatják meg ezt a bizalmat, majd annak idején lelkesedéssel, szivük igazi megnyilatkozásával hordják a fel-