Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

deczemlicr 23-ám, pénteken. 29g 382. országos ülés 1898. csinálta, és így ez feltételezi, hogy ilyenhez mindig csak a többség nyúlhat, 8 így veszedelmet, ez a maga méhében nem rejthet. Ez csak theoreticze áll, de prakticze nem áll. Mi a többség a mai kormányzati rendszer mellett? Egyszerűen a pénz kérdése. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Egyszerűen több, vagy kevesebb pénz kérdése. Már most nincs kizárva, hogy a jövőben jöhet oly többség, a melyre nemösak mi, hanem a t. túloldal is azt a diagnózist csinálja, hogy az annyira illegitim módon jött létre, hogy azt a nemzet szabad megnyilatkozásának nem tekinthetjük. Ha ez a többség összejön és aláír, és hozzányúl mindenhez, a mi az országnak becsei, mivel fognak védekezni, ha az aláírás által minden többségnek rendelkezése alá bocsátották az ország pénzét és az ország vérét? (Igaz! Úgy van! balfelöl) Azt fogja mondani t. képviselőtársam, Tisza István, hogy abban az esetben ezen törvényhozás minden tette és alkotása semmis. Ki fogja ezt megbirálni, nem az az illegitim többség? Nem az akkori többség, a mely először azt mondja: salus reipublicae. Azután a salu-s reipublicae köveleli ezeket az áldozatokat, holott ez a többség nem a salus reipublicae, hanem a salus majoritatis. (Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) Ezt ilyennek fogja felismerni Magyarország minden elfogulatlan gondolkodó agyveleje és politikusa. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. ház, politikailag, ha a konzequencziákat ebből le akarjuk vonni, sajátságos rezultátumokra, jutunk. (Halljuk!) Legális e, nem legális-e a mai többség, ne beszéljünk róla; tény, hogy többség. Többség irta alá, tehát a törvényalkotásnak egy része, bár gyanú fér hozzá, hogy a többségnek is csak egy frakcziója és ezen frakcziónak terrorizmusa folytán. (Nagy zaj. Igaz! Úgy vart! a hal- és szélső baloldalon.) Ez a többség és a többségnek ez a frakciója, remélem, nem fogják tagadni, nem bir annyi súlylyal a törvényalkotás terén és a törvényalkotás kompeteneziájában megnyilatkozó hatalmi tevékenység terén, mint bir a törvényhozásnak egy másik faktora: a korona. Hát ha, — a mit nem tételezhetek fel,— a korona ki találná ebből vonni azt, hogy, ha a törvényhozás alkotó elemeinek csak egy mellékes része, vagy egy frakcziója jogot meríthet magának arra, hogy erkölcsi felbátorítást adjon egy kormányzatnak törvényen kivfíli és alkotmány nélküli kormányzásra, mennyivel kompetensebb lehet annak egy nagyobb faktora, maga a korona! (Igaz! Úgy van!a bal- és szélső baloldalon.) Ha ezt a konzequencziát kivonjuk, kész az abszolutizmus. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha az alkotmány egy részéhez hozzányúlunk aláírások útján, és ha ennek jogos konzequeneziáit levonhatja a törvényhozásnak egy más faktora is, hol van a határ? Ánnakutána ma, t. ház, a törvényen kívüli állapot még csak a közadók behajtására és az ország ^kiadásainak teljesítésére kíván szorítkozni. Ez kétségtelenül a magyar alkotmánynak nemcsak integráns, de sarkalatos tétele, sarkalatos része. Hát ha holnap egy kormány azt fogja javasolni, vagy azt fogja intendálni, hogy oszlattassék fel az országgyűlés, a melyet most már alkotmánysértés nélkül feloszlatni nem lehet, mert ebben az évben nem hivatott öss?e és a jövő évi költségvetés nem állapíttatott meg ? Hol van az kizárva, hogy alkotmánysértéssel bár, de ez is megtörténhessék? (Úgy van! balfelől.) Tovább megyek: hol van kizárva az, hogy az országgyűlés hasonló alkotmánysértéssel össze se hivassék, legalább hosszú ideig és így ne csak törvényen kivűl, de parlamenten kivül is legyen Magyarorszság kormányozható ? (Tetszés balfelől.) Gajári Ödön: Akkor bennünket is ott fognak látni az ellenzéken! (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Ivánka Oszkár: Talán egyet, vagy kettőt! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Blaskovics Ferencz: Akkor már késő lesz ! (Halljuk! Halljuk ! balfelöl,) Horánszky Nándor: Hiszen, ha bármiféle inczidensnél, bármiféle jogczímen a magyar alkotmányhoz hozzányúl a törvényhozás, vagy annak a többsége, többé nincs határ, többé nincs megállás és tisztán a jóakarattól fog függni minden, a minek történnie nem szabad. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! Mi Szólja ennek a törvényjavaslatnak? Ezzel tisztában még máig sem vagyunk. Különböző magyarázatok fűződnek hozzá, és így annak igazi czéíjät megállapítani nem tudom. Én azt hiszem, hogy czélja legalább is az, hogy a törvényen kivfíli kormányzásra a kormánynak erőt nyújtson és ez alapon támpontokat szolgáltasson, vagyis tehát felbátorítson. Hiszen, t. képviselőház, maga a kormányelnök is ilyennek tartotta, mert a liberális párt konferencziáján azt mondotta, hogy ez egy kisegítő módozat. Ha ez azután megy, ba megy nevezetesen az, a mit mélyen tisztelt képviselőtársam, gróf Csáky Albin igen helyesen nevezett párttörvénynek, ehhez a törvényhozáson kivűl álló egyéb formalitásokat is meg lehet nyerni. Azt hirdetik, a mit lehetetlennek és kizártnak tartok, hogy a korona a néphez kiáltványt bocsájt ki, (Mozgás a szélső baloldalon. Egy hang: Jellemzi a korszakot!) — mondom, a mit én kizártnak tartok, — de a mi azután a párttörvény szankczióját jelenthetné. Az sincs kizárva, hogy a t. miniszterelnök ár egy szép napon összehívja a főrendiházat azzal a hatalmas gyenge nyomással, a melylye! dolgozni szokott, hogy bizalmat sza-