Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-382
294 882. országos Blés 1898. deezember 23-án, pénteken. kötelességünk is. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) De jöttek a vita további folyamán a további fejlemények. Csak a nevet érintem és nem foglalkozom vele, — mert úgy látszik, annak daczára, hogy rendkívüli horderővel bír, már a név említése is gúnymosolylyal találkozik, — jött a Desseőffy eset. Nem a Desseőffy eset az, . . . (Mozgás jobbfelől: Ahá!) Tessék csak türelemmel lenni. Hogy nem tetszik azoknak, a kik a múlt választási eljárást nemzeti szabadelvű* intézménynek vallják és tartják, (Derültség bálfelől.) azt megengedem, de t. ház, a kormány politikájának és ezen politika tartalmának az a megnyilatkozása, mely a Desseőffy esethez fűződik, mégis rendkívüli fontossággal bír. Két pont van abban hivatalosan kimondva^ t. ház. A képviselői mandátumot a kormánynak meg lehet vásárolni, az ellenzéket pedig ki lehet minden néven nevezendő törvénytelen eszközzel irtani. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) No, t. ház, ha a dolog így áll, akkor azt kérdem, nincsen-e ezzel deklarálva a megdönthetetlen párturalom? Nincsen-e ezzel deklarálva a parlamenti életnek, a közéletnek teljes leterítése ? Hiszen, ha ezek a maximák érvényesülnek a kormányzati szellemben és eljárásban, egyszerűen lehetetlenné van téve minden parlamentarizmus és az ország közéletének minden igazságossága, minden törvényessége, és minden moralitása (Élénk helyeslés. Úgy van! a bál- és szélső haloldalon.) És mindezeket, t. ház, az apróbb inczidensekről nem szólva, betetézte a törvényjavaslat, melyet Ti«za Kálmán t. képviselőtársunk a szabadelvű pártban benyújtott. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) Rendkívüli horderővel bir ez a lépés azért, mert legalább az én tudtommal és az én históriai tanulmányaim szerint elsőízben történik ezer év óta, hogy a magyar alkotmányra a törvényhozás többsége a kezét rá tette. (Ügy van! Ügy van! a bál- és szélső baloldalon.) Reá tette, t. ház, arra az alkot mányra, a mely zivataros időkben a nemzet erősségének a forrása volt; arra az alkotmányra, a mely gyászos időkben a nemzetnek reménye és vigasztalása volt; arra az alkotmányra, t. ház, mely nyugalmas időkben az ország fejlődésének zavartalan működését biztosította. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Reá tette kezét arra az alkotmányra, mely a nemzet fizikai ereje mellett jogi és erkölcsi bázisát és biztosítékát képezi annak, hogy ebben az országban fajunk szuppremáeziája állandó és biztosított legyen, hogy a magyar fajnak államfentartó missziója biztosított legyen, és hogy a magyar állam a a maga magyar jellegét megőrizze. Mind az alkotmány bázisán nyugosznak ezek, t. ház. Sőt tovább megyek. Azt állítom, hogy abban a kapcsolatban, a melyben a monarchia másik államával élünk, legfőképen az alkotmány, annak preczizitása és annak szigorú és érintetlen betartása az egyedüli biztosíték, mely a nemzetet a beolvadás ellen biztosítja. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Valóban, én nem tudom, gondatlanságnak tulajdonítsam-e e lépést, vagy pedig bűnös könynyelműségnek, mert nem tehetem fel gondolkodó férfiakról azt, hogy midSn az alkotmányhoz hozzányúlnak, akkor nem fontolják meg, mik azon következmények, melyek ennek nyomában járnak. De vájjon mi az alapja ennek a törvényjavaslatnak ? Az alapja, a mint az részint az indokolásban, részint ar azt kisérő beszédben olvasható, az, hogy a javaslatok kellő időben beterjesztettek és törvénynyé is válhattak volna, ha közbe nem jön az az eljárás, a melyet obstrukcziónak neveznek. Hát, t. ház, ennek az alapnak a kiegyezésre vonatkozólag abszolúte semmi támpontja nincs, vagyis egyszerűen valótlan, egyszerűen porhintés, egyszerűen félrevezetés az ország közvéleményével szemben. (Igaz! Úgy van! bál felől.) Hát kellő időben terjesztettek be azon javaslatok, melyek az 1898: I. törvény czikk szellemének megfelelnek? T. barátom, Gajári Ödön tagadólag int. Vagyok bátor a szellemre vonatkozólag neki a következő megjegyzést figyelmébe ajánlani. Vájjon min épült fel az 1898 : 1. törvényczikk? Úgy-e azon a feltevésen, hogy 1898. májusban a monarchia másik államának törvényhozása nem lesz abban a helyzetben, hogy az egyezményes javaslatok ott tárgyalhatók és keresztűlvihetők is legyenek. Úgyde van-e közöttünk, a ki 1898. májusban arról álmodozott volna, hogy a monarchia másik államában a parlamentáris viszonyok rendezettek? Mi volt tehát ennek a logikai következménye nemesak azon megállapodás folytán, a mely köztem és a miniszterelnök úr közt létrejött, hanem a törvény tartalmánál fogva is? Az, hogy 1898. májusban nem az egyezményes javaslatokat, hanem az önrendelkezés alapján álló javaslatokat kellett volna beterjeszteni, ha a kormány az 1898: I. törvényczikk intenczióinak meg akart volna felelai. (Élénk helyeslés bál felől.) Azután az mondatik, hogy azok az egyezményes javaslatok már régen megalkothatok lettek volna? Ki állítja ezt, mikor Ausztriában most is el van napolva a parlament és az ottani viszonyokra nekünk befolyásunk nincs? Pedig az egyezményes javaslatok mégis csak feltételezik a monarchia másik állama parlamentjének normális működését. Lehet-e tehát azt állítani jóhiszemtíleg, porhintés nélkül a világ szemébe, hogy ezen javaslatok már régen törvényerőre emelkedhettek volna? Nem, t. ház,
