Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

292 8 &2. orst&gou Blés 1898. deczember 28-4u, pénteken. Justh Gyula: Ilyen tisztességtelen embert ki kell dobni ! (Nagy zaj balfelől.) Horánszky Nándor: A törvény méltósága és tekintélye tiltja én nekem, hogy ezen eljárást a maga nevén nevezzem; de egyet, azt hiszem, megmondhatok és ez az, hogy, miután nekünk a garancziát nem a politika nyújtotta, mert hiszen a politikában, fájdalom, ma már különb­séget teszünk a magán- és politikai tisztesség között, hanem nyújtotta az egyén, a kinek a szavában hittünk; én meg vagyok győződve, hogy nincsen az országnak olyan kaszinója, vagy olyan olvasóköre, a mely ilyen eljárást a maga kebelében megtűrne. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon. Folytonos zaj.) Korelnök: Kérem a t. képviselő urakat, legyenek szivesek közbekiáltásaikkal, (Ralijuk! Halljuk!) közbeszólásaikka) legalább azon beszé­det nem zavarni, a melynek következtében a nemzet magának kellő tájékozást szerezhet. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső báloldalon.) Figyelmeztetem azonban a képviselő urakat a baloldalon, hogy tartózkodjanak az elnököt beszé­dében meggátolni. (Élénk helyeslés johbfelöl) mert még nem fejezhettem be azt, a mit mondani akartam. Óhajtottam azt mondani, hogy tartóz­kodjanak a képviselő urak a közbeszólásoktól akkor, a midőn odakín mind az ellenzékiek, mind a jobboldaliak, az előadandó indokok és okmányok alapján kell, hogy ítéljenek. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a választás, a melyet igen tisztelt képviselőtársara, Tisza István, nemzeti szabadelvű intézménynek tart, volt az, a mely — mint mondom — a nemzeti pártot letérítette. A válasz­tások után beláttuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy a politikának normális, sőt a normálicáson túlmenő, egészen a tisztesség határáig terjedő megnyilat­kozásai olyanok, hogy a politikában azok számára, a kik az ország érdekében hajlandók feláldozni összes szerény tehetségeiket és szolgálataikat, helyük többé nincs. Rezignáezióval léptünk tehát ebbe a házba. A tények mutatják, hogy így történt. Nem vállaltam semmiféle bizottságban tagságot, valamint a párt, is az első esztendőben a költségvetés tárgyalásában való részvételtől tartózkodott. Mert ha nem is nyíltan, de osztotta azt a lehetetlenséggel szemben való további meg­maradást a politikai téren, a melyet imént jelezni bátorkodtam. Egyetlen egy misszió volt tehát, melyet számomra fentartottam: a közgazdasági kiegyezés, melynek folyamán még az ország érdekében szolgálataimat meghozni kívántam. Csodálatos, hogy midőn a kiegyezés megindult, és a politikával ismét természetszerűleg épen azon missziónál fogva, melyre vállalkoztam, fog­lalkozni kívántam: a t. miniszterelnök úrtól egy felhívást kaptam, a melyben arra kért, hogy látogassam meg őt egy fontos kérdésben való bizonyos megbeszélések érdekében. (Halljuk, Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) T. barátom/ gróf Apponyi Albert tartózkodott a találkozástól (Halljuk! Halljuk!) Ki is fejezte ezt. En nem tartózkodtam. Miért? Mert alárendeltem egyéni érzelmeimben minden mozzanatot, minden moti-. vumot, a mely megakadályozott volna abban, hogy a közgazdasági kiegyezésnek meghozzam és meghozhassam még tevékenységem összeségét, és egy bizonyos önmegalázással is igyekezzem megmenteni az ország számára azt a hasznot, a melyet megmenthetőnek tartottam. (Éljenzés.) Ez a találkozás megtörtént; de ennek részleteiről ez alkalommal szólani nem akarok, bárha nem kevésbbé fontosak és érdekesek is ennek rész­letei. (Halljuk! Halljuk!) Eredménye az 1898 : I. törvényczikknek, akkor még törvényjavaslatnak támogatása, a melynek a t. képviselőház tanúja volt. Ez a támogatás feltételekhez volt kötve, ezekről beszámolni nem akarok, de tény az, hogy ezen törvényjavaslat megalkotását támo­gattam és ezt ma sem sajnálom, sőt azt tartom, hogy a fejlemények alapján és ezt mindjárt ki fogom mutatni, t. szomszédaim sem sajnálhatják, hogy ezen törvény létrejött az 8 inteneziójukkal szemben és pedig azért nem, mert újabb tám­pontot nyújtott azon törekvéseknek, a melyek­nek alapján ők kezdettől fogva a kiegyezé- kér­désében állanak. (Ügy van! balfelől.) Meg vagyok győződve, hogyha ezea támogatás meg nem tör­ténik, azóta már meg volna sebezve közjogunk, azóta talán már az országnak gazdasági érde­keiben is súlyos bajok állottak volua elő. Az 1898 : I. törvényczikk megalkotása megtörtént és talán ezen törvénynek megalkotása képezi és képezheti kiindulási pontját Magyarország köz­élete megjavulásáuak is. (Halljuk! Halljuk!) A mint ezen törvényczikk megalkottatott, mi — mindig a kiegyezésről szólok, — az esemé­nyek további folyását néztük és figyeltük. Megtörténtek nyáron az ischli találkozások, megtörténtek a budapesti találkozások. Hogy ott milyen megállapodások létesíttettek, azt én nem tudom, de tény az, hogy a félhivatalos közle­ményeknek tartalma olyan volt, hogy azokból mi joggal következtethettük azt, hogy az 1898 : I. törvénycikknek mind intencziói, mind pedig tartalma dezavuálva, hogy úgy fejezzem ki maga­mat, kijátszva lett, (Igaz! Úgy van! balfelől) bár ugyanakkor hirdettetett, hogy egy második pro­vizórium már nem jöhet, hogy a monarchia másik államában sem provizórium, sem más egyezményes javaslat a 14. §. alapján életbe nem léptethető, de a közleményekkel kapcsolatos körülmények világossá tették azt is, hogy a megállapodások lényege és tartalma kell, hogy olyan legyen, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom