Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

290 882. országos ülés 1898. deczember 23-rin, pénteken. ges szolgálatot tettek, és a kiket meggyőződésük e pillanatban egy súlyos megtámadásával szemben az alkotmánynak, nem az ellenzékbe, hanem a kilépésbe vitt, másnap a sajtó megtámadja s ir rólok oly hallatlan tisztességtelenül, a mely felett meg kell botránkoznia minden jobbérzésű embernek ? (Élénk helyeslés és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon.) Hz a mai kormánysajtó ! (Zaj jobb felől. Korelnök csenget.) Mindez, t. képviselőház, meg nem magyarázható másként, mint hogy ezek emanácziói azon beteges állapotoknak, a melyeknek az ország laborál, a melyet másnak, mint rendszernek én nevezni és bemutatni képes nem vagyok. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a rendszer volt az, t. képviselőház, a mely ellen mi húsz éven keresztül odaadó hűséggel, szorgalommal, becsületes meggyőződéssel, (Úgy van ! halfelöl.) és ingyen szolgáltunk. Szolgáltunk, t. képviselőház, mindaddig, míg az utolsó választások alkalmával be nem következett az az irtó háború, a melyen ez a párt is keresztül ment. Ennek az irtóháborúnak volt egy előzménye, a melynek politikai természete van, mert tárgyalásokon és megállapodásokon nyugszik. Ls mert megígértem t. barátomnak, Gajári Ödönnek, & zárt ülések egyikén a hozzám intézett kérdés és kívánság következtében, hogy ezt annak idején a ház, az ország elé hozom, méltóztassanak tehát megengedni, hogy ennek a pusztító választási hadjáiatnak előzményeit, az úgynevezett ezredéves ünnepélyességeknek a békére vonatkozó inczidenseit, mert közérdekűek, mert politikai megállapodást képeznek, itt a ház előtt feltárjam. (Halljuk! Halljuk!) nek a ezélja ? Én nem tudván a czikknek czéljáról, odanyilatkoztam, hogy engem is "meglepett ez a czikk, hogy annak sem czélját, sem megjelenésének motívumait nem tudom, hanem kívánságához képest, ha arra súlyt helyez, t. barátomhoz, gróf Apponyi Alberthez levelet fogok intézni, ő ebbe belenyugodott és óhajtotta, hogy ha arra választ kapok, arról őt értesítsem írtam t. barátomnak — a levelek mind zsebemben vannak — és a választ arra megkaptam. E válasz következtében tudattam a t. miniszterelnök úrral, hogy t. barátomnak intencziói iránt neki most már felvilágosításokat adhatok, ő abban az időben nem lévén hon, az értesítést később kaptam, a melyben jeleztetett, hogy ő exelleneziája megérkezett és ennek folytán találkozhatunk. Én ekkor a t. miniszterelnök úrral közöltem a levélnek tartalmát, annak intenczióját, mely semmi egyébről nem állott, mint abból, hogy az ország számára igyekezünk a béke fejében, a közélet nyugalma érdekében, a választások tisztaságára vonatkozólag valami jót alkotni, mely részint mint emlék marad hátra, részint az ország fogja hasznát venni. így történt, t. képviselőház, hogy szerény házamnál találkoztunk a miniszterelnök úr, gróf Apponyi Albert t. barátom és én. Akkor feltäratván az ország érdekében hozandó alkotásnak mind czéSja, mind tartalma, kereszttilmenve az egész választási törvényen, megállapodtunk abban, hogy t. barátom abban az értelemben, a melyben a megállapodások létesíttettek, a képviselőházba indítványt fog behozni s azt a miniszterelnök úr kevés kivétellel el fogja fogadni. Nem lévén ez formulázva azon estén, — mert este történt a találkozás, —a kúriai bíráskodással kapcsolatosan a választási törvények revíziójára kiterjedő ezen kívánalmaknak pontozatai általunk másnap lettek összeállítva és én ezt 1896 január 12-én átadtam a miniszterelnök úrnak, a ki néhány jelentéktelen pontnak és ezek között ha jól emlékszem a választási ezenzus kiterjesztésének is kivételével, azokat a pontozatokat elfogadta. Ennek szüleménye az, t. képviselőház, hogy gróf Apponyi Albert t. barátom, ha a dátumra jól emlékszem 1896. január 22-én, vagy nem tudom melyik napon ezen indítványt, a mely az ország javára czélzott és ingyen való munkát tartalmazott, e házba behozta s a t. miniszterelnök úr egy felszólalás következtében hozzájárult ahhoz, hogy a kúriai biráskodásróí szóló törvény az 8 felszólalása értelmében a bizottsághoz menjen és a munka meginduljon. Kevés idő telt bele, a midőn t képviselőtársam, Széll Kálmán intervencziója folytán, vagyis az ő közvetítésével — nem moudom, hogy annak tartalmát t. barátom tudja —• a miniszterelnök urat az o óhajtására felkerestem. Akkor velem ő a következőket közölte: (HallT. barátom, gróf Apponyi Albert 1895. karácsony napján, vagy a körül, egy czikket hozott a lapokban, a melyben a következő évben bekövetkezendő milieniuml ünnepségek békés, nyugalmas és az ország méltóságának megfelelő megünneplése érdekében a közvéleményt felhívta. Én ennek a czikknek megjelenéséről előzetesen semmit sem tudtam, mert t. barátom az ünnepekre eltávozott a nélkül, hogy nekem erről szólt volna. Engem is meglepett tehát ez a czikk, mikor megjelent; kellemesen lepett meg, még pedig azért, mert természetszerűleg én is a békének és nyugalomnak vagyok barátja. Pár napra e c?ikk megjelenése után levelet kaptam a miniszterelnök úrtól, a melyben engem arra hívott fel, hogy óhajtana engem szerény házamban felkeresni és velem bizonyos bizalmas természetű dologban érintkezni. Én ugyan óhajtottam előzékeny lenni és a t. miniszterelnök urat személyesen felkeresni, azonban miután ő a találkozást bizalmasan is úgy kérte, hogy ha lehetséges e találkozás ne zavartassák, szíves volt házamba jönni és hozzám azt a kérdést intézni, hogy mi ennek a czikk-