Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

gSl. orss&gos ülés 1898, aeessMaber g2.í5n, esttWrtökön. 281 á melynek tulajdonképen tárgya a Kriváuy-féle sikkasztás folytán kivetendő pótadó volt. Miután azonban. e népgyűlésre tisztán csak román nemzetiségű embereket hívtak meg és a magyar polgárok megjelenése ellen tiltakoztak, a főszolgabíró, Paris Gábor úr, az 1868: XLIV. törvénycaikk és az 1875-iki miniszteri rendeletre hivatkozva, a mely e törvénycikknek a kifolyása, a-népgyűlést betiltotta, E népgyűlés azonban a betiltás daczára egy határozatot hozott, mely szórói-szóra a következő volt (olvassa): » Ferencz József ő Felségének, Bécs. A mai napon egybegyűlt Világoson a hu román nép, ; hogy Fenséged ötven éves uralkodói jubileuma alkalmából lojalitásának kifejezést adjon. Ezt a gyűlést azonbm a nyilvános hatalom meggátolta és feloszlatta. Midőn ezt mi alulírottak Felséged tudomására hozzuk, egyúttal a szegény, igaztalanul elnyomott nép nevében Felséged és az uralkodóház iránt érzett törhetetlen hűségünknek és ragaszkodásunknak adunk kifejezést Felséged trónja előtt.« Ezt a határozatot hozták azok, kik a népgyűlést egybehívták, és miután a legutóbbi pénzügyi bizottsági ülésen, a melyen csak mint hallgató vettem részt, a költségvetés tárgyalása alkalmával egy kérdés folytán a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a nemzetiségi kérdések elintézésére egy külön ügyosztályt szervezett a miniszterelnökség kebelében, bátorkodom a miniszterelnök úr figyelmét felhívni arra, hogy kik voltak ezen gyűlésnek egybehivói, a kik ezt a határozatot hozták. Én csak néhány nevet fogok említeni, mert módot akarok nyújtani arra, hogy a miniszterelnök úr válaszában esetleg megezáfoljon. Azon ülés egy behívója volt Klombesz, Vaneseu Traján és Russo Síriiin a Tribuna Poporului szerkesztői és egy csomó oláh pópa. Megjegyzem, hogy ezek a kiket felemlítettem, mint nemzetiségi agitátorok és a magyar állameszme határozott ellenségei ismeretesek. Ezek hívták egybe ezt a népgyűlést, a melyek ezt a határozatot hozták. Ezt a határozatot azonban nem alkotmányos úton akarták ő Felségéhez juttatni, hanem egy egyszerű táviratot intéztek hozzá a világosi távirdahivatalnál, melyet következőképen czímeztek : »ő Felségének, az osztrák császárnak*;. A második távirat, mely ugyanezt tartalmazza, dr. Lueger Károly hoz volt intézve, Bécs város polgármesteréhez. E táviratok továbbítását megtagadta az illető távirdahivatal. Én nem vagyok ismerős a távirdaintézméoy kebelében fenforgó rendeletekkel, de ebben az esetben helyeslem, hogy a táviratot nem továbbították. De mi lett az eredménye ennek ? Az, hogy a gyűlés egybehivói egy levelet intéztek dr. Lueger Károlyhoz, melyben e határozatot vele tudatták, és felkérték őt az elnyoÜÉPVfl. NAPLÓ. 1896 — 1901. XIX. KÖTET. mott román nép nevében, hogy ő, dr. Lueger Károly, az osztrák császárnak hozza tudomásul e hódoló-nyilatkozatot. Dr. Lueger Károly a »Tribuna Poporului« deezember 19-én megjelent száma szerint válaszolt erre a felhívásra; örömmel üdvözölte ezen határozatát a román népnek, s biztosította őket, hogy az elnyomott román nép kívánságát a legfelsőbb helyre alkalom adtán el fogja juttatni. Ez az egyszerű tényálladék, mely mai interpelláczióm tárgyát képezi. Én egész röviden fogom indokolni. Dr. Lueger Károly Bécs város polgármestere, ki körülbelül két hét előtt majdnem a legnagyobb rendjelet kapta, melyet az osztrák császári h äZ 'ás fennálló szabályzatok szerint osztogathat, egy oly hitvány alávaló ember. ... Korelnök (csenget): Kérem a t. képviselő urat, hogy tartsa szem előtt a házszabályoknak azon rendeletét, hogy bizonyos, a törvényhozás tekintélyével meg nem egyező szavakat ne alkalmazzon. (Helyeslés.) Pichler Győző: T. ház! Az a végtelen tisztelet, a melylyel a háznak jelenleg elnöki székében ülő korelnöke iránt viseltetem, késztet engem arra, hogy a rendreutasítással szemben bocsánatot kérjek a háztól; de kijelentem, hogy a »hitvány, alávaló* kifejezést én csak azért használtam, mert az hű fordítása azon jelzőknek, melyeket dr. Lueger Károly négy hét előtt a magyar nemzettel szemben büntetlenül használt az osztrák parlamentben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor egy nemzetet hitványnak és alávalónak neveznek, akkor nekem, ha e nemzetnek a legutolsó fia vagyok is, jogom vau ezen embert épágy megnevezni, mint ő az én nemzetemet nevezte az osztrák parlamentben, mely velünk szövetséget akar kötni. Ivánka Oszkár: Hisz Bánffyt eltűrjük; magunk teszszük magunkat szégyenletesekké, ha ily embert itt megtűrünk! (Zaj.) Pichler Győző: Dr. Lueger Károlynak ez oly ténye, melylyel ő a nemzetiségi kérdésekbe itt az országban beleavatkozik. Számos hírlapi közleményből és a rendelkezésemre álló osztrák lapokból kitűnik, hogy ő neki egyedüli ezélja, a magyarok ellen érzett féktelen gyűlölete folytán a nemzetiségeket Magyarországon magának megnyerni. Ilyen aspiráczió, oly díszes állásban levő embernek ilynemű büntetlen eljárása csak úgy lehetséges, ha Magyarország élén olyan kormányzat áll, a mely a magyar becsületre kifelé nem ad semmit. (Igás! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Osak ilyen kormányzat mellett lehetséges az, hogy egy velünk nemcsak barátságos viszonyban élő nemzetnek, — hogy egy itt szokásos parlamenti kifejezést használjak, — hanem egy velünk szövetséges, 36