Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

13 367. országos ülés 1898. november 28-án, hétfőn. ér azt a mélyen átérzett felhívást, hogy emlékezzünk meg arról, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, egy nemzetnek fiai és ne marezangoljuk egymást. Szentiványi Árpád: Talmi magyarok! Gr Apponyi Albert S És velünk szemben szegzik a közvéleménynek azt a megnyilvánulását, a mely a törvényhatóságoknak ismert köriratában foglaltatik, ezt nem a t. előadó úr, hanem Pulszky Ágost és mások. Hát, t. ház és t. előadó úr, igen szép dolog az, emlékeztetni arra, hogy mindnyájan magyarok vagyunk, egy nemzetnek, veszélyektől körülvett, sokat ostromolt, sokat szenvedett, saját létében is gyakran megtámadott nemzetnek a fiai, a kik közt nem jó, ha olyan ádáz harcz dúl, a mely kölcsönös megértést és bizonyos pillanatokban szükséges összműködést lehetetlenné tesz. Ez igaz, t. képviselőtársam, csakhogy én azt kívántam volna, hogy erről a nagy igazságról önök is megemlékezzenek. Mert mikor mi itt felpanaszoltuk és adatokkal előadtuk száz meg száz, ezer meg ezer magyar ember jogainak eltiprását; mikor mi itt előadtuk, hogy választóknak tömegeit mint a bűnösöket csendőrök viszik a vesztőhelyre, mikor előadtuk, hogy a meggyőződésükhöz hü választók mennyit szenvednek némely helyen a közigazgatás részrehajlása miatt; mikor előadtuk, hogy választók tömegei joguktól megfosztatnak választási elnökök eljárása által, egyszerűen fegyveres erővel elkergettetnek: akkor miért nem jutott t. képviselőtársamnak eszébe, hogy végre ezek is magyarok, hogy ezeknek is vannak jogaik, hogy ezeknek a jogait is meg kell védeni épúg-y, mint azokét, a kik a saját pártjukhoz tartoznak s akkor miért vonták meg a körvonalat akként, hogy kormánypárti magyarnak jogaiért és érdekeiért igenis helyt állunk, de szerencsétlen ellenzéki páriát tiporhatnak, gyötörhetnek, kergethetnek, egyetlenegy ember sem mozdult meg miattuk. (Éljenzés és taps a hal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én kívánom azt a büszke szolidaritást magyar és magyar ember között; kívánom a mi nemzeti organizmusunknak azt az összefüggését, azt az egységességét, hogy a mi legkisebb jogsérelme egy legszegényebb, legkevésbbé tekintetben részesülő niagj-ar emberen ejtetik, sőt mentül szegényebb, mentül védtelenebb, annál inkább, 15 millió magyar ember magáévá tegye azt a sérelmet, (Éljenzés és taps a haloldalon.) úgy, hogy minden magyar honpolgár ugyanazzal a hangsúlylyal, a melylyel a régi római azt mondta: Civis Romanus sum, azt mondhatná: magyar ember vagyok, a ki engem bánt, az egész nemzetet bántja ... Tisontai Soma Í Tolonezkocsi-rendszer ! Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: Én kívánom ennek a szolidaritását, de arról az oldalról, hol e szolidaritásnak törvényeit megtagadták akkor, mikor a legeklatánsabb, legvérlázítóbb, legdurvább jogsérelmekről, honpolgárok jogai eltiprásáról, jogaikból való kifosztásáról volt szó, arról az oldalról, hol soha egy embert sem tudtunk találni, a kinek lelkiismerete fellázadt volna, vagy — ha fellázadt — legalább nem találtunk olyat, a ki e lázongó lelkiismeretének nyilt kifejezést adott volna és odalépett volna a magyar testvér jogainak védelmére: arról az oldalról hivatkozni arra, hogy mind testvérek vagyunk, a mikor csak egy a nemzet testén rágódó rossz kormányzat eltávolításáról van szó ; ez teljesen érthetetlen. (Hosszantartó, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) S hivatkoznak azokra az ismert megyei köriratokra. Pulszky Ágost képviselő úr nagyon zokon veszi tőlem s a felirat aláíróitól azok értékének kicsinylését, és ezzel együtt még valamit vesz zokon : azt a passzust, a hol azt mondjuk, hogy a nagyobb városokban a tisztviselők és egyéb függő exiszteiicziák nagy hányada a független polgárok szabad akaratnyilvánítását illuziórussá teszi. (Úgy van! balról.) Ebben a képviselő úr a városi elem kicsinylését, lenézését látja. Engedelmet, épen e független városi polgárság érdekeit szolgáljuk. Mi ép azt panaszoljuk fel, hogy ez a friss lüktető elem hiányzik alkotmányunkból, melyet a városi polgárság akaratának megnyilvánulása oda bevihetne. Azon panaszkodunk, hogy e városi polgárságot alkotmányos jogai gyakorlásában elnyomja egy egész moles, azoknak molese, a kiket én őszintén sajnálok, mert minduntalan kenyerük elvesztése és politikai meggyőződésük megtagadása közé vannak állítva. Ez nem támadás, ez védelem. De térjünk át azokra a megyei feliratokra. A közállapotok jellemzéséhez tartozik és azért elmondani nemcsak szabad, hanem kell is, hogy a megyei bizottmányoknak igen nagy része micsoda elemekből áll. A ki a megyei életben részt vesz, látja a megyék legnagyobb részében, hogy egyegy törvényhatósági választás ma már redukált mértékben a képviselőválasztásokéhoz hasonló eszközökkel és hasonló körülmények között foly le. A hivatalos elem elárasztja a megyei bizottmányokat, (Élénk helyeslés a baloldalon.) megengedem, sok tekintetben a független társadalmi elemek és az ellenzékiek indolencziája folytán. De minden törekvésünk arra, hogy az inkompatibilitási elvnek a törvényhatósági bizottságokra való méltányos kiterjesztése által azok függetlensége biztosíttassák, mindig visszautasítással találkozott. Némely megye bizottsága többségében hivatalos és függő elemekből áll. (Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl. Felkiál-