Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

222 3?$. orezáges Biég mm. (leezember 20-án, kedden. kat, — a vezérkar fejei természetesen a főispán és az alispán voltak —, és ott felhozták az illetők, hogy kérem, ez a képviselő, mint ellenzéki már nyolcz czikluson át képviselte ezt a kerületet, ezt megbuktatni nem lehet, mert ennek bizonyos, hogy nagy többsége lesz. Az alispán erre ezt felelte, hogy többsége lehet, de képviselő nem lehet. (Mozgás balfelöl.) Hát így választottak önök. Természetes, hogy az illető nem is lépett fel, mert hiszen ismerte a nyitrai, stomfai, egri, várnai, giralti és jászberényi választásokat. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Kubinyi György : És a nagyszombatit! (Nagy mozgás a bálioldalon.) Szentiványi Árpád: Én a nagyszombati választást nem ismerem, de a t. képviselő úr, ha van még egy kis szikrája benne annak az óhajtásnak, hogy itten a tanácskozások rendes mederbe jöjjenek, akkor álljon fel, mondja el a választás történetét, mi ki fogjuk őt hallgatni. De én a t. képviselő urat csak egyszer hallottam beszélni, akkor is azt mondotta, hogy fölugrott a rácsra. (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István : Kukacz van a fejében. (Derültség balfelöl.) Szentiványi Árpád: A választásokról többet nem beszélek, t. ház, elég az, hogy konstatálva van, hogy bizony a képviselőház többsége meg nem engedett eszközökkel lett megcsinálva, úgy, hogy azt törvényesen, formaszerint elfogadni muszáj, de törvényesnek én legalább a magam részéről el nem ismerem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Mi sem !) Ezután, t. képviselőház, következett az az eset, a mikor tudomásunkra jutott, hogy a miniszterelnök úr, a ki ugyan azt mondotta, hogy ő csak mint pártvezér rendelte magához Dezsseőffy főszolgabírót, de a sürgönyre úgy irta rá magát, hogy: »Bánffy miniszterelnök«, mert különben nem jött volna be a főszolgabíró, és hogy ő volt egyszersmind ki a szelid nyomást és azután való következéseket neki magyarázta. A szolgabírón ugyan ez nem fogott, ő megmaradt állásán, nem volt bántódása, de miért ? Mert felvilágosították a miniszterelnök urat, hogyha ennek következménye lesz, olyan demonstrácziót fognak intézni Pest városnak gyüléstermében, hogy olyat még Magyarország nem látott, és akkor jónak látta a miniszterelnök úr ezzel elhallgatni. Azok a képviselő urak, kik védik őt, azt mondják, hogy ez csak egy eset volt. Hát igaz. Lehetett ugyan akármennyi, de a többit nem tudjuk. (Felkiáltások a baloldalon: Volt is!) Méltóztassanak megengedni, az országos kaszinóban is csak egy eset volt; mégis mikor észrevették azt a bizonyos dolgot, annak a két egyénnek ki kellett vándorolni Magyarországból; a miniszterelnök úr pedig most is ott van a helyén, pedig a két cselekmény egyforma. (Úgy van ! Úgy van! Zajos helyeslés a baloldalon.) Ezután következett, hogy a miniszterelnök úr fennen hirdette, hogy igenis ő nem mint miniszterelnök, hanem mint pártvezér élt jogaival, s ezt neki megtiltani nem lehet. Erre a képviselő urak ott sorban felkeltek és eljárását igazolták. No hát bocsánatot kérek, ez már hivatalos igazolása annak, hogy a miniszterelnök lehet pártvezér, kezelheti a pártkasszát, csinálhat törvénytelenséget; ha törvénytelenséget csinál, akkor mint pártvezér csinálja, ha pressziót kell gyakorolni, akkor mint miniszterelnök gyakorolja. És ezután következett mivel olyan nagyon dicsekedtek, a mit fennen hirdettek a lapok, hirdettek a képviselő urak urbi et orbi, hogy ime milyen nagy dolgot csinált, mikor a Hentzi-szobrot eltávolítja helyéről. Erről nem szólok, ezt olyan ténynek tartom, a melyhez neki nem igen volt beszólása, nem tőle jött a kezdeményezés, hanem ahhoz szólok, hogy az olyan kommentárral, olyan indokolással lett kísérve, a mihez aztán, ha magyar ember a miniszterelnök, kellett volna szavának lenni. Mert hogy a Hentzi-szobrot azért állították oda, hogy a fiatalságnak követendő például szolgáljon, ha magyar ember: szégyelheti, hogy ez ő alatta történt. (Zajos helyeslés balfelöl.) Wittmann János: Magyar ő, de csak mű magyar! Szentiványi Árpád: S kérem, mi történt? Történt ugyan felszólalás, a honvédelmi miniszter úr kijelentette, hogy nem volt helyes e felfogás, de azért az a miniszter, Krieghammer közös hadügyminiszter úr, most is ott van, ma is grasszál. Thaly Kálmán: A Szent-István rendet kapta, magyar rendet kapott! Adjanak neki kétfejű sast! Szentiványi Árpád: Következett az, hogy mert a fiatalság egy képviselőt, ki neki szimpatikus volt, megéljenezett, a másikat megabczugolta, kiadták a rendeletet, hogy a legnagyobb brutalitással kell eljárni vele; kiadták a rendeletet, mert nincsen olyan rendőr, ha mindjárt Engel-féle borral traktálják is, hogy fel merjen menni az akadémia helyére, fel merjen menni a termekbe, s ott botozni az ifjúságot. Hát uraim, tudják mit tesz az? Agyonvágni, lelőni a fiatalságot lehet, de megbotozni, megbélyegezni nem szabad. (Zajos helyeslés balfelöl.) Én idős ember vagyok, olyan fiam, ki ott jár, nincsen, de szerencséje a miniszter uraknak, mert ha az én fiamat megbotozzák, én veszek