Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-379
879, országos Més 1898. deczember 20«án, kedden. 219 méböl kiforgatta. Méltóztassanak csak meghallgatni ezt a passzust, (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) a mely így szól: »Hogy ezen szerencsétlen lépés*, tudniillik a Tisza Kálmán javaslata »visszavonása áttal tegyék lehetővé, hogy kezet foghassanak azok, a kik a parlamenti tanácskozások rendes kerékvágásba jutását (Felkiáltások a szélső láloldalon: Régi iskola, egy mondatot kiszakitani!) és a kérdéseknek törvényes és alkotmányos megoldását elő akarják mozdítani.« Ez kérem, egy abszolút állítás. Ez nincs konkateraezióban az előbbi érvelésekkel, kifogásokkal, állításokkal. Vagy magában áll ég azt mondja: ha ti ezt a javaslatot visszavonjátok, akkor egyenlítsük ki a kibontakozást, a parlamenti tárgyalások rendessé tételét, (Zaj.) vagy pedig általában abszolúte értelme nincs. Mert, engedje meg t. képviselőtársam, az ő bona fideséről nem tételezhetem fel, hogy ha példának okáért mi ebbe belemennénk, akkor azt mondaná, már most menjünk és csináljuk vissza mindazt, a mit ellenünk két éven át felhoztak és majd csak aztán beszélünk a parlamenti tanácskozások rendessé tételéről. Bocsásson meg, én azt hiszem, hogy ő ezt maga sem érthette így, mert ha így értette, akkor tulajdonképen nem mondott semmit. S én úgy vagyok ezzel a passzussal, mint a mithoszban van. (Halljuk! Halljuk!) Indiában azt mondják, hogyha egy olajághoz rosszakarattal nyúl az ember, akkor az elszárad, ha pedig jóakarattal, újra felelevenedik. Én ezt a passzusát t. képviselőtársamnak jó akarattal fogom meg, teljesen ignorálni kívánom második felszólalását e tekintetben és azt mondom, hogy meg lehet csinálni a dolgot. (Felkiáltások a bal- és szélső haloldalon: A Gescheftet! Halljuk! Halljuk!) Mindnyájunknak kijut belőle a szerep, méltóztassanak csak meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Gróf Apponyi Albert (Zaj. Halljuk! Halljuk!) azon dolgoznék, — ezen feltevésben és ezen kötelezettségben a mi részünkről, — hogy a rendes parlamenti tárgyalások visszatérjenek : akkor az én felfogásom szerint egyedül vagyok ugyan, (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Már megint!) de teljes bizonyossággal remélem, hogy megtehetnők, sőt kötelességünk volna az én felfogásom szerint, megtenni, hogy azt a javaslatot ne hozzuk be ide az évnek utolsó napjáig. (Derültség a bal- és szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben teljeBen egyetértek gróf Csáky Albin t. képvislő úrral. Ennek a javaslatnak esetleg feleslegessé tétele egyszerűen úgy lehetséges, ha arra dolgozunk, hogy az indemnitás és a provizóriumról szóló törvényjavaslat még ebben az évben megszavaztassanak. Polónyi Géza Hát Bánffyval mi lesz! (Zaj.) Hegedüs Sándor T. ház! Végzem szavaimat. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy ebben a sivár, szomorú helyzetben szavaimat két kedves emlék felidézésével zárjam be. A szeptember óta zajló és folytonosan erősebb és kíméletlenebb arányokat öltő viták alatt két mozzanat volt, a melyek közöl az egyik nagyszerű, a másik nagyon kedves volt. Nagyszerű jelenet volt az, midőn a szomorú hosszú ülés után másnap Szilágyi Dezső igen tisztelt volt elnökünk (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) fellépett az elnöki székre, és a vihar lecsillapodott és a tökéletes kiegyenlítés a legsimább módon el volt érve. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Azért kellett neki mennie! Úgy van! Ügy van!) És a ki látta akkor a magyar parlament arczát, látta a maga igazi nemes képében, úgy, hogy eltűntek a heves gesztikulácziók, eltűntek a torzképek, a szenvedélyek, a kidülledő, merev szemek, a kiabálások és minden a maga nemességében tündöklött elő, A másik egy inkább ideális, kedves jelenet volt, mikor igen tisztelt korelnökünk az első ülésben prezidiált. Akkor is igen szépen, tárgyilagosan és röviden végeztük ülésezésünket. Engem nagyon érdekeltek a belső rugók, melyek e két jelenetet előidézték és azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a volt elnök a maga utolsó elnöklése és a t. korelnök úr első elnöklése alkalmával az ellenzék vezérférfiaival érintkezésbe lépett és azt mondta közönséges, egyszerű szóval: ne hozakodjatok most semmivel se elő, hadd folyjanak szép csendesen a dolgok. És igy történt. Becsületére válik mindenkinek. Nem tudom, észrevette-e a t. ház, hogy most is beszél hozzánk valaki, most is szól hozzánk valaki, és mintha ez a valaki, a ki azoknál sokkal feljebb van, sokkai magasztosabb lény, sokkal nagyobb, azt mondaná: Ha a ti haragotok olyan, ha a ti keserűségtek olyan, hogy azt félre lehet tenni, ime most én szólok hozzátok, a haza, az én bajaim, az én tekintélyem, az én anyagi és erkölcsi érdekeimnek összege nevében szólok nektek, hogy a kik Szilágyi Dezső és Madarász József kívánságára egy-két napra a szenvedélyt, a haragot, a keserűséget el tudtátok tenni, az én érdekemben is tegyétek ezt meg. (Hosszantartó, zajos éljenzés, helyeslés és tetszésnyilatkozatok jobbfelöl. A szónokot számosan üdvözlik. Mozgás a bal- és szélső baloldalon; felkiáltások: Öt perez szünetet!) Korelnök : Bartha Miklós t. képviselő úr személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Bartha Miklós: T. képviselőház! Nem voltam jelen az ülés elején, mikor Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam egy tegnap történt közbeszólásomra reflektált és arra hívott fel, hogy ezen közbeszólásomat rektifikáljam mint olyat, melyet 18"
