Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

16 367. orsz&gos ülés 1898. november 28-&ii, hétfőn. állapodás folytán .ama kiegyezési provizórium létrehozatala körül legalább a hatvaahetes alapon álló pártokat lehessen csoportosítani. Mi, t. ház, belementünk a miniszterelnök úr ezen propozi­eziójába. Ismét nem kértünk és nem kívántunk tőle a magunk személyére és a magunk pártjára nézve semmit, csak egyet kívántunk, és egy vonalban megvontuk határát annak, a meddig elmehetünk; a fennálló törvényeknek megtartását, az 1867 : XII. törvényezikk csorbítatlan erőben való fenmaradását. És sikkor azután létrejött az a megállapodás annak a javaslatnak értelme­zésére nézve, a melyből az 1898: évi I. tör­vényezikk létesült. Ez, t. ház, kétoldalú meg­állapodás volt. Tudta a miniszterelnök úr, hogy mi annak a törvénynek megalkotásához esak az alatt a feltétel alatt járulunk, hogy az a törvény azt jelentse, a mit mi itt kifejtettünk és a mit a miniszterelnök úr egész ünnepélyesség­gel magáévá tett. (Úgy van! balfelől.) Tudta, hogy abban a pillanatban, a melyben erre nézve bennünk kétely támadhat; tudta, hogy abban a pillanatban, a melyben mi előre!áthatnók, hogy ettől a magyarázattól később bármely pontban eltérés lehetséges: mi rögtön egyet fordulunk és rögtön azon törvény ellen foglalunk állást, és hogy az aztán könnyen ment volna-e keresztül, azt ítélje meg a t. ház. Tehát ez kétoldalú megállapodás volt, a melylyel egy ellenzéki párt, saját pártérdekeinek megtagadásával, súlyos erkölcsi áldozattal, min­denféle jogos keserűségnek és érzelemnek hát­térbe szorításával a kormányt egy rája nézve válságos pillanatban támogatta, minden más ellenérték nélkül, mint annak a kötelességteljesí­tésnek kikötésével, hogy a létező alkotmányon és közjogon csorba ne ejtessék. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Mellesleg megjegyzem (Halljuk! Halljuk!) — és ez ismét ahhoz a finomabb érzékhez tar­tozik, (Egy hang balfelől: A mi nincs !) a melyet se nem várunk, se nem követelünk tőle, — ha egy ellenzéki párt, bár nem a kormán) kedvéért, de mégis a kormánynak ily nehéz és súlyos pillanataiban ilyen nagy szolgálatot tesz, egyet minden kikötés nélkül elvárhatott volna,(Halljuk! Halljuk! balfelől.) s ez az, hogy országszerte megszűnjék a párt híveinek az az üldözése, az a bosszúállási campagne, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) a mely őket sok helyen elvhtíségükért s a választásoknál követett maguktartásáért súj­totta. No hát, t. ház, a tatárjárás dúlt tovább. (Igás! Úgy van! balfelől) No de jól van; ez csak egy magától értetődő következménye lett volna a finomabb felfogásnak; ez kikötve nem volt. He ki volt kötve a ragaszkodás azokhoz a közjogi magyarázatokhoz, a melyeket én és Horánszky Nándor t, barátom itt kifejtettünk, és a melyekhez a t. miniszterelnök úr bozsi­járult, és ezzel nyerte meg szavazatunkat. 4 Most pedig közeledik ,• a kiegyezés megújí­tásának ideje; most közeledik az az •idő, á melyben esetleg ismét egyoldalú intézkedést kell tenni. Időközben már a japáni szerződés meg­kötésénél a kormány megszegte a kétoldalú meg­állapodás egyik kardinális pontját, hogy tudni­illik ez a két állam kifelé egy egységes gazdasági területnek nem tekinthető többé. Ez törvény­javaslat alakjában való nyilt megszegésé voltba kétoldalú megállapodásnak. Most pedig a kor­mány az egész vonalon hirdetteti az ő hívei által, Pulszky Ágost és Kristóffy József t. kép­yiselő urak felszólalásában, hogy a megoldás olyan lesz, a mely minden körülmények között ennek a két államnak kifelé mint egységes gazdasági területnek megjelenését biztosítja. S ez a híresztelés a kormány padjairól semmi ezäfo latban nem részesül. Horánszky Nándor t. bará­tom odaáll az egyik vitában és azt mondja a miniszterelnöknek: Állja-e ezt a három pontját a köztünk létrejött megállapodásnak, igen vagy nem? A hallgatás olyan hallgatás, amelyet semmi­nemű megegyezés az osztrák kormány nyal nem indokolhat, mert az, hogy a közöttünk létrejött kétoldalú megegyezésnek meg akar felelni, teljesen feltétlen kötelessége velünk szemben ; ennek a kötelességének teljesítésére vonatkozó nyilatkozat pedig semmiféle külső tekintet áltál el nem engedhető. T. képviselőház! Ott állunk, hogy azon aránylag rövid idő alatt, a mióta a t. miniszter­elnök úr hivatalát elfoglalta, kétszer történt, hogy a mi pártunkkal politikai megegyezésre jutott s mind a két alkalommal a politikai meg­egyezést megszegte. (Úgy van! Úgy van! bal­felől.) Ilyen előzmények után, ilyen tények után teljesen lehetetlen az ellenzéknek a miniszter­elnök úrral bárminő politikai kérdésre nézve tárgyalásba bocsátkozni, véle közös megállapo­dásokat elfogadni. (Igaz! Úgy van! a ~bal- és szélső baloldalon.) Ennek folytán a miniszterelnök úr el van zárva attól, hogy még olyan pilla­natokban is, ha az ország érdeke ázt kívánná, az ellenzéki pártokkal megállapodásra juthasson, az egész parlamentet maga köré csoportosíthassa. Miért? Nem személyes antipathiából, nem nehezte­lésünk miatt, hanem egyszerűen azért, mert ezek­nek a megegyezéseknek értéke attól függ, hogy milyen azoknak a megbízhatósága; hogy pedig ezekben megbízhatóság semmi nincs, azt két ilyen eklatáns példa mutatja. (Élénk helyeslés. Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ivánka Oszkár í Mert nem tisztességes, azért! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Rendrel) Elnök: Ivánka Oszkár képviselő urat rendreutasítom. (Zaj. Rendre! Zaj balfelől.) :'

Next

/
Oldalképek
Tartalom