Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

379. országos ütés 1898. deczemher 20-án, kedden. 211 egy oly közbekiáltással élt, a melyet szó nélkül hagyni, t. képviselőház, nem lehet. Sőt valószínűnek tartom, hogy a t. korelnök ár ezen kifejezést, ezen közbeszólást nem hallotta, mert nem tételezem fel, liogy ne interveniált volna. T. képviselőház! A mai izgalmas ülések alatt, hogyha bárminő sértő kifejezések is hangzanak el, azoknak bírálatába én nem fogok bocsátkozni; az a ház igen tisztelt elnökének hatásköréhez tartozik, de ez oly közbeszólás volt, a melyről meg vagyok győződve, hogyha itt lenne Bartha Miklós igen tisztelt képviselőtársam, — kerestem is őt felszólalásom előtt, — ezt önmagától rektifikálta volna, de ha jelenleg nincs is itt, meg vagyok győződve, hogy magától rektifikálni fogja. Ez a közbeszólás következőleg hangzott: »Azt nevetik, hogy a királynét meggyilkolták ?« T. képviselőház ! Nem csak azt állítom, hogy itt, ezen képviselőházban, közöttünk egy is volna, a ki ezen nevethetne, de egész Magyarországban sem létezik egyetlen magyar ember sem, (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) a ki ezt tenné. (Úgy van! Úgy van!) Ha elragadtatásában Bartha Miklós t. képviselőtársam ezen szavakat használta volna, fel akarom róla tenni, hogy ő itt kifejezésre fogja juttatni, hogy ezen felhevülésében tett közbeszólását mélyen sajnálja. Várjuk meg, a míg ő megjelenik. S azért nem kérem az utólagos elnöki intervencziót. Korelnök: A napirend előtti felszólalások határozatok tárgyát nem képezvén, következik a napirend. Perczel Béni jegyző: Gróf Csáky Albin! Gr. Csáky Albin: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nem szívesen szólalok fel a napirend feletti vitában. (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a legsürgősebb teendőnk most az elnöki szék választás útjáni betöltése. Miután, szerintem, teljesen ki van zárva az és nem tartom lehetségesnek, hogy a megválasztandó elnöknek előre is bármiféle utasítás adassék, hogy ő mikép kezelje a házszabályokat és miképen járjon el; miután, t. képviselőház, méltányosnak és jogosnak sem tartom előre feltételezni bárkiről, a ki megválasztatik elnöknek, hogy nem fog a házszabályok értelmében eljárni, hogy részrehajló és elfogult lenne: én a magam részéről azt kívánom, hogy az elnöki szék minél előbb betöltessék, hogy a ház minél előbb megint folytathassa a maga tárgyalásait. (Helyeslés jobbfelől.) <* De, t. képviselőház, ha egyszer megindult az a napirend feletti vita, a melynek alkalmából a helyzet minden oldalról megvilágíttatott és fog bizonyára megvilágíttatni, méltóztassanak megengedni, hogy én is a magam részéről elmondjam nézetemet a helyzetre vonatkozólag, a melyben aztán benn is fog foglaltatni igazolása azon állásfoglalásomnak, a meíy a legutóbbi napokban bekövetkezett. (Halljuk! Halljuk!) Kezdem azzal, t. képviselőház, hogy teljes mérvben helytelenítem az ellenzéki t. pártok azon együttes eljárását, hogy az obstrukczió minden eszközeivel megakadályozni kívánják azt, hogy a folyó évben a kormánynak a szükséges indemnitás megszavaztassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Teljes mérvben helytelenítem ezt, t. ház. Eltekintve attól, hogy az obstrukcziót egyáltalában felette veszélyes eszköznek tartom, oly eszköznek, a melynek használásával nemcsak a fürdőt, hanem a gyermeket is szokás kiönteni, a melynek használása utóvégre is oda fogna vezetni, hogy a házszabályok módosításához, szigorításához kell látni. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Eltekintve ettől, t. ház, ezen felszólalások hosszú sorozatában, a melyet lehetőleg figyelemmel kisértem, a magam részéről nem találtam semmiféle kellő indokot, magyarázatot ezen eljárásra, a mely ekképen megbénítja a parlament munkásságát. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Az obstrukcziónális campague elején hallottam a t. ellenzék részéről, hogy mindaddig nem lehet megszavazni, vagy megszavaztatni az indemnitásfe, a míg a kormány a maga részéről ki nem jelenti, hogy a kvóta-kérdésében minő végleges álláspontot foglal el. Méltóztassanak nekem megbocsátani t. képviselőtársaim ezen az oldalon, (A baloldalra mutat.) de én úgy hiszem, hogy a kormány súlyos hibát követett volna el, ha a kvóta-kérdésében utolsó szavát idő előtt mondja ki. (Igás! Úgy van ! a jobboldalon.) Én azt hiszem, ezt csak akkor szabad neki kiejteni, mikor más elintézési módja nines. Akkor, mikor ez a kérdés felmerült, legkevésbbé volt szabad ezt kiejtenie, mert hisz folytak az illető tényezők közötti alkudozások és tárgyalások, a melyek sikeres eredménye még akkor nem volt kizárva. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) De, t. ház, ezen kivűl a t. ellenzék részéről követeltetett az is, hogy a kormány már most előre szabatosan és részletesen nyilatkozzék a tekintetben, hogy micsoda előterjesztéseket fog tenni e törvényhozásnak, illetőleg az országgyűlésnek, ha a kiegyezési tárgyalások sikerre nem vezetnének. Daczára azon fényes plaidoyernak, a melyet tegnap gróf Apponyi Albert részéről hallottunk, én a t. ellenzéknek ezt a követelését sem tartom indokoltnak. Nem tartom indokoltnak pedig azért, mert hisz ezek a parlamenti tárgyalások ténylegesen folyamatban vannak. Hiszen a mi bizottságaink immár letárgyalták a kiegyezési javaslatokat, Ausztriában pedig még mindig tárgyalják, és ekként nines kizárva annak a reménye, hogy az 1867 : XII. törvényczikk szerinti vám- és kereskedelmi szövetség a kormányok előterjesztése alapján létrejön. M*