Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

192 378. országos ttlés 1898. deczember 19-én, hétfSn. az ismert Tisza Kálmán-féle javaslat indokolásában, (Felkiáltások a szélsőbalon: Abc zug Tisza!) mint az indokoló beszédben az ellenzék küzdelmét olyannak mutatja be, a mely czélzatosan odairányúl, hogy az alkotmány működését, az állami gépezetnek rendszeres és folytonos működését megakaszsza, a kisebbség erőszakát a többség törvényes akarata fölé helyezze. T. képviselőház! Ez egy nagy vád az ellenzékkel szemben és azt hiszem, nemcsak jogos, de szükséges is, hogy mi ezzel a váddal szembeszálljunk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Mi körül forgott az ellenzéknek egész akcziója szeptember eleje óta ? Mert szeptember elejére megy vissza annak kezdete és egész gyökere. A körűi forgotté, és az volt-e az ellenzék akcziójának czélja és jelszava, hogy megakasztja a parlament működését, hogy az állami folytonossághoz szükséges eszközöket meg nem szavazza mindaddig, míg az 8 akarata nem teljestíl egy kormányválság tekintetében? Nem így van, t. képviselőház. (Felkiáltások a jobboldalon : De így van! Nagy zaj. Ellenmondás balfelöl.) T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk! a baloldalon.) Én puszta szuppozicziókkal szemben tényeket állítok s aztán minden elfogulatlan biró ítélhet a felett, hogy mi bir több jelentőséggel: a tények-e, vagy a szuppoziezió ? Szeptember 5-én, mikor az országgyűlés ismét összejött, és mikor az első napirendet indítványozták, ón voltam szerencsés a t. házban kifejteni azt, hogy komoly aggodalmaink vannak arra nézve, hogy a kormány abban az esetben, ha az úgynevezett kiegyezési kérdéseket Ausztriával nem sikerül alkotmányos eljárások útján megoldani, és ha akkor a kormány úgy az 1867 : XII., mint az 1898 : I. törvényczikk értelmében az önálló gazdasági berendezkedésekre vonatkozó javaslatokkal fog a ház elé lépni, hogy ebben az esetben a kormány úgy az 1867 : XII. törvényczikk, mint az 1898 : I. törvényczikkel ellenkező utakra fog lépni. És mi erre nézve kívántunk a kormánytól megnyugvást. Jogos, helyes, alkotmányos volt-e ezen kívánságunk? Erre a kérdésre »nem«-mel csak az felelhet, a ki előtt egyáltalában nem bir súlylyal az, hogy az 1867 : XII. törvényczikk épsége, integritása fentartassék, hogy annak tekintélye annak kijátszása által le ne romboltassák. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én, bár nem ismerem el a legfontosabb törvény megcsontosodásának tbeoriáját sem, de mégis azok közé tartozom, a kik az 1867: XII. törvényczikknek az uralkodóval és az uralkodónak jogara alatt álló többi országokkal és királyságokkal fennálló közjogi kiegyezésnek megbolygatására, törvényszerű módosítására irányuló bármely törekvést nagyon meggondolandónak, aggodalmasnak, bizonyos tekintetben veszedelmesnek tartanak. De a törvény által eszközíendő módosítás és bolygatásnál ezerszerte veszedelmesebbnek és vészthozóbbnak tartom azon törvénynek kerülő úton való kijátszását. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mert a módosítás csak egyes intézkedéseket érint; a kijátszás pedig ama törvény intézkedéseinek, és különösen oly intézkedéseinek érintése, félremagyarázása, csavarintása, illoyális alkalmazása, a melyekben a nemzet a maga önállóságának, fenmaradásának biztosítékát látja; az egyenesen egyértelmű > az egész törvény tekintélyének, alkotmányjogi súlyának épúgy, mint politikai tekintélyének lerombolásával. (Igaz ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azért, t. képviselőház, mi nem csekélységet látunk abban, — a mint egyszer a pénzügyminiszter gunyolólag mondta nekünk, hogy a japáni szerződés miatt ne tegyük lehetetlenné magának a kiegyezésnek létrejövetelét, — nem csekélységet látunk, hanem nagyon komoly dolgot, ha akár a japáni szerződés alkalmából, akár más alkalmakból az 1867 : XII. törvényczikk helyes alkalmazásának, loyális magyarázásának hitele meginog, — nem elvan magyarázatnak, mely egyedül a miénk, •— e tekintetben sem akartuk mi a kisebbség interpretáczióját a többség interpretácziója és akarata fölé helyezni, hanem olyan magyarázatnak, a melynek helyességében egyhangúlag megállapodtunk az 1898 : I. törvényczikk megalkotásakor. (Úgy van! Úgy van! balfelöí.) Hát mit követelünk mi? Azt követeltük, azt kívántuk, hogy biztosítékunk legyen először arra nézve, hogy az 1867 : XII. törvényczikket nem fogják értelméből kiforgatni és ezáltal a mi közjogunknak szilárdságán egy horderejében ki nem számítható sebet ejteni; másodszor pedig azt, hogy tartsák meg azt a megállapodást, mely az 1898 : I. törvényczikknek meghozatala alkalmából köztünk létrejött. Egész joggal mondhatta Horánszky Nándor t. barátom, épen ennek az első vitának alkalmából, hogy mi evinkáltuk azt az 1898 : I. törvényczikket, az ország előtt helytál lőttünk egész politikai reputácziónkkal azért, hogy ebben a törvényben az 1867 : XII. törvényczikknek elferdítése nem foglaltatik. Ezt csak addig tehettük és csak úgy tehettük, hogyha az a közjogi interpretáczió, a melyet a háznak a 67-es alapon álló minden árnyalata akkor egyhangúlag magáévá tett, csorbíttatlanúl fentartatik. A mi politikai reputácziónkból, a mi politikai kötelességünkből folyólag nemcsak jogunkban, de kötelességünkben volt, itt játékot meg nem engedni és azért a törvényben rejlő jogczímen felül még az előzményekben rejlő egy erős jogczímünk volt arra, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) hogy követelőleg lépjünk fel ottan, a