Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

Í90 878. országos ftlés 1808. deczember 19-én, hétfőm tényleg e tekintetben sérelem történt volna, vagy terveztetett volna, azt senki sem állíthatja ebben a házban. És ha arról van szó, boly ilyen javaslat, melynek aláírására hivatkoznak, sértené a törvényt és az alkotmányt, hát méltóztassanak az igen tisztelt képviselő urak ezen javaslatot bevárni, mert azt hiszem, nem helyes az, ha a diskusszió keretébe vonatik egy oly tény, a mely a ház előtt még nem is fekszik, (Egy hang balfélől: Nem is less!) egy oly javaslat, mely magamagát a ház előtt nem védheti, mert szövege a ház előtt nem fekszik. Méltóztassanak elhinni, ha az ide kerül, azon aggodalmakat leszerelni, azon aggodalmakról letenni vajmi könnyű dolog lesz. És végre nem tartom helyesnek, hogy az elnökválasztás bármely egyes személylyel úgy hozassék összefüggésbe, hogy azon képviselő, mint az elnökségre alkalmatlan, itt előre megbélyegeztessék. (Zaj a szélső baloldalon.) Én igen közel fekvő, igen természetes okokból nem akarok Perczel Dezső miniszter személyéről szólni; az igen tisztelt képviselő úr hozta szóba. De csak hivatkozom arra, hogy a ház verdiktje, mely titkos szavazással lesz adandó, mindenesetre nagyobb nyomatékkal fog birni, mint bármely egyes képviselőnek e tekintetben kifejezett véleménye. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) És talán az illető elnök köszönettel fog tartozni az igen tisztelt képviselő úrnak, mert azon felszólalás után, azon jellemzés után és azon prolestáczió után, mely a t. képviselő úr részéről emeltetett, a verdikt nemcsak dupla abszoluczió, hanem kettős bizalomnyilvánítás gyanánt fog feltűnni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Én tehát ez alapon azt hiszem, hogy az igen tisztelt képviselő úr határozati javaslatát mellőzve, fogjunk mielőbb az elnökválasztáshoz. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső haloldalon.) Korelnök: Kossuth Ferencz képviselő úr félreértett szavait helyre akarja igazítani. Kossuth Ferencz : T. ház! Pulszky Ágoston t. barátom azt a nyilatkozatot adta számba, miniba én a lemondott Kardos Kálmán alelnök úrra azt mondtam volna, hogy az ő részrehajlatlanságában a ház egy része kételkedett, és hogy azért történt meg az ismert viharos jelenet a házban. A t. képviselő úr engem alaposan félreértett. Itt vannak a gyorsírói jegyzetek; én szórói-szóra azt mondtam: »Példa rá a Fejérváry-eset, mikor fellázadt a háznak egy oldala azért, mert az elnöki széket elfoglaló t. alelnök úr szerintünk nem helyesen alkalmazta a házszabályokat, s mihelyt a nagytekintélyű elnök helyesen alkalmazta azokat, azonnal megszűnt a vihar a képviselőházban.* Kérem a t. képviselő urat, ismerje el, bogy tökéletesen félreértette és félremagyarázta szavaimat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: A t. képviselő űr egyenes felhívására személyes kérdésben és szavaim félreértése miatt kell felelnem. Konstatálom, a mire a képviselő úr felhívott, hogy ő nem azt mondta, hogy a részrehajlóság tekintetében volt aggodalmuk, hanem azt mondta, hogy a ház alelnöke nem helyesen kezelte a szabályokat. A mi meggyőződésünk és a ház többségének meggyőződése szerint igenis helyesen kezelte, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Élénk ellenmondás a bah és szélső baloldalon.) és én nem hagyhatom utólagos rektifikáczió nélkül ezen megjegyzést. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző Í Grőf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam két indokát adta annak a szokatlan ténynek, hogy az elnökválasztás napirendre tűzése körül vita fejlődik. Az egyik indok azokban a körülményekben rejlik, a melyek közt az elnökkrizis beállott; a másik pedig rejlik abban az, igaz, a házon kívül történt, de köztudomású tényben, a melyet maga a szabadelvű pártnak főközlönye, a »Nemzet« a közönségnek úgy hozott tudomására, hogy ez manifesztum a nemzethez, mely előtt tehát szemet hunyni és azt bírálat tárgyává nem tenni csak azért, mert hivatalosan a ház előtt nincsen, gondolom, csak bujkálás volna olyan tények előtt, a melyek annyira mélyon belevágnak alkotmányos életünkbe, hogy azokat az első adott pillanatban bírálat alá vonni és a maguk jelentőségében megvilágítani, a mi felfogásunk, a mi meggyőződésünk szerint kötelességmulasztás volna. (Igaz! Ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) Én mind a két indokot, a mely miatt Kossuth Ferencz t. képviselőtársam ezt a vitát indokoltnak, sőt szükségesnek tartotta, helytállónak ismerem el. Mert csakugyan érdemes megvizsgálni, hogy miért állott be az elnökkrizis, és hogy minő perspektívát nyújt az nekünk a jövőre, és érdemes foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogy mikor a ház a maga kiegészítésére, tanácskozási képességének helyreállítására az elnökválasztással akar foglalkozni, hogy akkor micsoda természettel, micsoda jelentőséggel bírnak igen számos képviselőtársunknak felfogása szerint ennek a háznak tanácskozásai és határozathozatalai egyáltalában ? Ezért én is mind a két momentumra ki fogok terjeszkedni, a melyekkel Kossuth Ferencz igen tisztelt barátom foglalkozott. Az elsőt, az elnökkrizist és annak előzményeit és indokait illetőleg nagyon röviden fogok nyilatkozni. Én nem kutatom — és ebben Pulszky