Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

378. országos ülés 1898. deezember 19-én, hétfőn. 187 a melyet az igen tisztelt képviselő úr elénk terjesztett, sem azou politikai indokolással, a melyet a helyzetre nézve a maga részéről felállított, és a melyről, azt hiszem, nem is várhatja, hogy ezen indokolást — de igazság szerint nem ia lehető — a t. ház többsége elfogadja. Mert mi áll ezen indokolásban? 0 mindenekelőtt a jelen szituáczió bajait festi. Kétségtelen, a jelen szituáczióban vannak bajok. Az komoly krízisre mutat, hogy a ház elnöksége leköszönt, (Felkiáltások balfelöl: Miért köszönt le%) — kérem, mindjárt erről fogok szólani — és ennek következtében a ház, " mielőtt tanácskozásait folytathatná, saját koustitucziójára szorult tulaj donképen. De már az okokkal, a melyek erre vonatkoznak, azt hiszem, nem czélszertí a jelen pillanatban behatóbban foglalkozni. (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Az igen tisztelt képviselő úr e tekintetben idézte a leköszönt elnök nyilatkozatát, és e nyilatkozatból azután oly következtetéseket vont le, a melyeket mi épen azon tiszteletnél fogva, a melylyel a leköszönt elnöknek adóztunk, abból kiolvasni sohasem tudunk. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A ház leköszönt elnöke nagyon óvakodott attól, hogy lemondó levele, a melyet a ház egészéhez intézett, olyanokat foglaljon magában, a melyek a ház bármely részére is árnyékot vethessenek és azt hiszem, hogy azon tiszteletet, azon kegyeletet, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) a melyet mindnyájan a ház volt elnökének magatartása iránt éreztünk, nem az sérti, a ki a levelet úgy értelmezi, a hogy az írva volt, és a hogy annak írva kellett is lennie, azon szempontból, hogy az elnöki részrehajlatlauság még ebben az enuneziáczióban is fentartassék, hanem sérti az, a ki úgy értelmezi, mint a mely értelmezés ezen levélnek azután pártpolitikai jelentőséget is adna. Mi minden kijelentést, a mely az elnöki székből jött, tisztelettel fogadtunk és az előtt meghajoltunk; (Igás! Úgy van! jobbfe.'öl.) hosszú időn keresztül, még oly körülmények között is, a melyekben esetleg egyéni meggyőződésünk azon elnöki enuncziáezióval összhangban nem volt. De utólag azt megengedni, hogy ebből e párt, e politika ellen fegyver kovácsoltassák; utólag megengedni, hogy egy nyilatkozatba, a melyben, ismétlem, semmisem foglaltatik, a mi akár a politika ezen, akár a politika azon vezetésére elitélő nyilatkozat volna, pedig foglalhatott volna magában: egy oly enuncziáczióba ilyen valamit belemagyarázni, ez ugyanazon értelemmel bir, mintha a házszabályok kezelésére a múltban hivatkozunk oly értelemben, a mely a házszabályok kezelését a jövőre bizonyos tekintetben megkötné, és a házszabályok lényeges tartalmát alkalmazhatatlanná tenné. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés jobb felől. Zaj és ellenmondások balfelöl.) Mi minden esetre — erre nézve hivatkozhatom a múltra, hivatkozhatom e ház többségének állandó tradiczióira — respektáltuk minden körülmények között a szólásszabadságot, (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) e háznak egyik fő palládiumát, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) és nem a mi cselekményeinkre vonatkozólag konstatáltatoít ünnepélyesen néhány nappal ezelőtt azon elnöki székből, hogy a ház szólásszabadságán súlyos sérelem ejtetett. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Én nem hivatkoztam volna ezen esetre, ha az igen tisztelt képviselő úr is nem hivatkozott volna reá, és egy — gondolom — a ház érzelmeivel és jegyzőkönyvében is hivatalosan kifejezett érzelmeivel összhangban nem álló következtetést nem vont volna le. Az igen tisztelt képviselő úr azt mondta, hogy mi azon ülés tanulságaiból okulhattunk arra nézve, hogy a ház egy elnök alatt, a kinek részrebaj latlanságában feltétlenül meg nem bízik, minő szélsőségekre juthat. Már engedelmet kérek, akár az elnökről lett legyen szó, akár az akkor elnökölt alelnökről, de azt hiszem, hogy ezen ítéletet vissza kell utasítani, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) mert úgy tudom, hogy aä alelnökre nézve még az ellenzék sem mondta azt, hogy részrehaj latlanságában kételkedni bármi oka is lett volna. És ámbár az önök felfogásával talán nem egyezik meg az, hogy egy olyan férfiú iránt, a ki végtére is e pártnak se nem használhat, se nem árthat, a kinek hivatalos állása megszűnt, a kellő kegyelet és az utólagos tisztelet adóját is le ne rójjuk, azt hiszem, kötelességünk minden ilyen utólagos inszinuáezió ellen is tiltakozni, (Élénk helyeslés jobbfelől.) nem politikai szempontból, hanem egyszerűen azért, hogy megmutassuk, hogy mi a múlt érdemeit és az elvállalt fáradtságot rekompenzálni és honorálni tudjuk, tekintet nélkül az eredményekre. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ezen szempontból már most a követendő teendőkre tekintünk, akkor azt hiszem, nem lehet kétség az iránt, hogy nekünk kötelességünk mindennemű utasítás, mindennemű e tekintetben felállított szuppoziczió mellőzésével a lehető legrövidebb idő alatt az elnökválasztáshoz hozzáfogni. (Helyeslés jobb felöl. Egy hang a szélső baloldalon: Van már nekünk jó elnökünk!) Kétségtelen, hogy elnök nélkül tulajdonképeni értelemben a ház konstituálva nincsen. Igaz ugyan, hogy a házszabályok az elnökválasztásra magár.i nem tartalmaznak intézkedéseket a ház ülésszakának folyamán; de az analógiából következtetve, ha a 23. §-t tekintjük és látjuk, hogy még akkor is, midőn az elnöki szék be van töltve, az ülésszakok megkezdésével, mikor még az aleluökségek nincsenek be3**