Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

172 877, országos ülés 1898. deczember 17-én, szombaton. Korelnök: Úgy h iszem, a t. ház helyes­lésével fogok találkozni, ha azt javaslom, hogy Kardos Kálmán képviselő úrnak ezen, az alel­nöki tisztről lemondását tartalmazó levelét a ház, betegsége folytán is, mély részvéttel veszi tudomásul és ezt jegyzőkönyvbe iktatja. (Álta­lános helyeslés.) Most, mielőtt az előterjesztéseket és bead­ványokat előadnám, engedje meg a t. báz, hogy egy kérést intézzek a ház összes tagjaihoz. (Halljuk!) Hazánk és nemzetünk története azt tannsítja, hogy a nemzet mindenkor ragaszko­dott országunk önállóságához, függetlenségéhez, (Éljenzés a szélső baloldalon.) alkotmányos sza­badságához (Úgy van! a szélső baloldalon.) és az ezeket biztosító törvényes tisztelet (Általános helyeslés.) egyik legkiemelkedőbb tulajdonsága.Ta­nusítja a történelem, hogy bárminő viszontagságok és szenvedések érték a nemzetet, kitartása, haza­fiúi buzgósága előbb-utóbb meghozták, hogy fe­jedelmére!, a ki a nemzet természetét, jellemét, vágyait, óhajtásait magáévá tette, és a nemzet­tel magát azonosította, (Általános éljenzés.) min­denkor megtalálta az ország nyugalmát biztosító, a nemzet fenségét és a nép jólétét előmozdító törvények hozatalára a kellő alkalmat. (Általá­nos helyeslés.) Megengedi a t. ház, megengedik t. képviselőtársaim, t. polgártársaim, (Éljenzés a szélső baloldalon.) hogy azon reményben éljek, miként mindnyájan versenyezni kívánunk hazánk­nak ezen, őseinktől reánk szállott szeplőtlen alkotmányos biztosítéka mellett. Engedjék meg, hogy indokul ne a magam lelkéből, ne enszi­vemből merítsek két rövid adatot, hanem egy történelmi adattal és egy törvénykönyvbe ikta­tott törvénynyel indokolhassam kérésemet. (Hall­juk!) Az egyik 1861-ben történt. Összehivatott az országgyűlés 1861. április elejére, és akkor az egybegyűlt képviselőház, és a főrendek egyet­értőleg arra kérték ő Felségét, hogy miután az országgyűlés nincs még kiegészítve az összes képviselőknek a képviselőházba leendő megjele­nésével, és miután az 1847/48 : III. törvény­czikk által rendelt népképviseleti rendszerű kor­mány nincs kinevezve: ezeket teljesíttesse ő Felsége mielőbb, és míg ezek nem teljesülvék, addig az ország törvényhozása, sem a képvise­lőház, sem a főrendiház nem működhetnek a törvény alapján. A sajnos események úgy hoz­ták akkor, hogy négy hónapra e kérelmük után a törvényhozás tagjaihoz bire jött augusztus hóban, hogy az országgyűlés fel fog oszlattatni. Akkor augusztus 21-én felállott a képviselőház­ban Deák Ferencz és egy óvást nyújtott be, a mely óvásban az volt, (Halljuk!) hogy ha az országgyűlés feloszlattatnék, akkor bármi cselek­mény, mely a fennálló alkotmányos törvények és a törvényhozás beleegyezése nélkül történnék, törvénytelen és érvénytelen. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen óvást mind a kép­viselőház, mind a főrendiház egy érteim tíleg ma­gukévá tették. A mire én helyezem a fősúlyt, az Deák Ferencz volt képviselőtársunk akkori indokolása, a melyet ezennel közölni kívánok a képviselőházzal. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk — úgymond — egyetlen fegyverünk a törvény és ügyünk igazsága, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Igaz! Úgy van! jóbbfelöl.) ezért a tör­vényre támaszkodva kell a hatalom fegyver­erejével szembe szállani. Régi tanulság, de a történelem tanúsága szerint talán alig csalt tanulság az, hogy az igazságnak végre is győzni kell... (Élénk helyes­lés a bal- és ssélsö baloldalon. Igaz! Úgy van! a jobbóldalon. Zaj.) Kérem a képviselő urakat, legalább midőn az elnök egy nevezetes és mindnyájunk által tisztelt férfiú indokolására hivatkozik, ne tegyék lehetetlenné, hogy azt előadja, (Általános helyeslés.) A törvény azon biztosíték, a hol fegyveres erő nélkül a fegyveres erővel szemben meg­állhatunk. Teljesen azon meggyőződést táplálom keblemben, hogy az országgyűlésnek e részbeni megállapodását mind a törvényhatóságok az országban, mind az egyes polgárok a hazában híven követni fogják, azaz megmaradván a tör­vény alapján, ragaszkodnak a törvényhez és a törvénytől el nem távoznak, (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) jöjjön jobbról, jöjjön bal­ról, a mi törvény ellen van, azt sem nem helyeslik, sem nem követik. (Általános, élénk hrtyeslés.) A második, a mire hivatkozom, (Halljuk! Halljuk!) az 1827-iki III. törvényezikkely, a mely itt van törvénykönyvbe beiktatva diáknyelven; én magyarul fogom közölni s iparkodom teljes hűséggel előadni azt a mi benne van. Szól ez az alaptörvényeknek szigorú fentartásáról. A tör­vény szavai ezek (olvassa): »Hogy a karok és rendeknek a múlt ese­mények folytán támadt aggodalmaik eloszlattassa­sanak, ő Felsége teljesen meggyőződvén a felől, hogy a királynak és az országnak boldogsága a törvényeknek szigorú megtartásától és sérthe­tetlenségétől függ, és ha bármi akár a király, akár az ország jogaiból elvétetnék, ezáltal a törvények és az ország századok gyakorlata által megedzett törvényes rendszerének összege rom­boltatnék le, jóságosan méltóztatott kinyilvánítani, hogy legfőbb gondjai közé sorozza az országnak alkotmányos szabadságát megvédeni, megtartani. (Élénk helyeslés balról.) miként ezt hitleveli eskü­jével is megerősíti, (Zajos éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) és ezért az 1790/91 : X., XII., XIX. törvényezikkely eket is minden időben mind maga megtartja, mind azokat mások által is meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom