Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-375

164 876. országos ülés 1898. deczember 9-én, pénteken. melynek értelmében ő Felsége szent esküvel fogadta, hogy az ország törvényeit ég alkotmányát nemcsak maga megtartja . . . (Nagy zaj jobbfelöl. Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: T. képviselő úr! Reménylem el fogja ismerni, hogy azok után, a hogy nekem felszólalását bejelentette, nem lehettem elkészülve erre. Én a koronának bárminő itt akczentuált bevonását a vitába nem engedhetem meg. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: A ház mélyen tisztelt elnöke, ha engedte volna mondatomat bevégezni, belátta volna, hogy semmit sem vétek azon köteles tisztelet ellen, melylyel mindenki e házban ö" Felsége iránt viseltetik. Én egy törvény szövegét idéztem, s ezzel, azt hiszem, a házszabályok keretét nem léptem túl. Mondom, azon koronázási eskü értelmében ő Felsége szent esküvel fogadta, hogy az ország törvényeit megtartja és mások által is megtartatja. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalén.) Minthogy azt hiszem, hogy a következő napok eseményei igazolni fogják, hogy e törvényre nekünk igen nagy szükségünk lesz e házban, (Igaz! Úgy van l a bal- és szélső baloldalon.) kérem a t. elnök urat, méltóztassék intézkedni, hogy ezen törvénykönyv a ház asztalán legyen. (Hosszantartó, élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az én véleményem is az, hogy a törvénykönyv, akár az egyik, akár a másik paragrafust tartalmazza, természetesen itt kell, hogy legyen a ház asztalán. (Helyeslés.) Következik a napirend, és pedig Szilágyi Dezsőnek a ház felhívására adott válasza. (Halljuk/ Halljuk! Élénk mozgás.) Molnár Antal jegyző (olvassa); »Budapest, 1898. évi deczember hó 9-én. Nagyméltóságú Alelnök úr ! Mély hálával és tisztelettel fogadtam a ház határozatát; kötelességem volt még egyszer megfontolás alá venni lemondásomat és igyekeztem érintkezés útján is, a mennyiben erre nekem mód és alkalom nyújtatott, meggyőződni arról, való alapokon nyugodott-e elhatározásom. Újólag sem jöhettem más eredményre, mint hogy reám nézve a sikeres működés feltételei ép úgy hiányoznak, mint lemondásom idején, és meggyőződtem arról is, hogy egymagában véve az, hogy az elnöki székre visszatérek, egyetlen bajt sem orvosolna meg, mely a politikai helyzetből ered és a parlamentben jelenkezik. (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ezért kérem a házat, ne vegye tiszteletlenségnek, midőn megújítom azt a kérelmemet, hogy lemondásomat elfogadni méltóztassék. Nagyméltóságodhoz azt a kérelmet intézem: szíveskedjék ezt a ház tudomására hozni. Fogadja Nagy méltóságod kitűnő tiszteletem nyilvánítását. (Hosszantartó, élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: Tegnap egyhangúlag kiabáltak, miért nem kiabálnak most? (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak megengedni, hogy a továbbiakra nézve javaslatot tegyek. Egyik javaslatom az, hogy Szilágyi Dezső lemondását a ház sajnálattal tudomásul veszi. (Helyeslés.) A második az, hogy a mai napon tovább nem tárgyalunk, és a holnapi ülés napirendjére az elnökválasztás napjának megállapítását tűzzük ki. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Hock János jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az elnöki propozicziók mindenikéhez hozzájárulok; de nem tehetem ezt a nélkül, hogy kifejezést ne adjak azon súlyos aggodalmaknak, a melyeket volt elnökünk immár visszavonhatIanúl nyilvánított elhatározása és annak következményei bennem keltenek. A minapi ülésben, midőn volt elnökünk lemondásával először foglalkoztunk, kifejezést adtam annak, hogy a magyar parlamentre nézve válságos órának tekintem azt, a melyben az elnöki székből távozik egy nemcsak országos, hanem európai tekintély, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) egy oly férfiú, a ki azzal a szigorú, a legmagasabb birói állások magaslatára emelkedő pártatlansággal, a melylyel a házszabályokat kezelte, azzal az egyéniségében rejlő hatalommal, a mely minden jogosulatlan befolyást az elnöki teendőknek gyakorlására magától elhárított, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a magyar parlamentarizmusból megmentett annyit, a mennyi az előzmények után megmenthető volt. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket az aggodalmakat, melyeket már akkor tápláltam, fokozza bennem volt elnökünk most felolvasott levelének az a tétele, melyben 8 — sajnos — a valósághoz teljesen híven azt mondja, hogy nagy és súlyos bajok, kóranyagok vannak a politikai helyzetben, . . . Szemere Attilas Obstrukczió! (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó zaj és felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Bánffy! Bánffy! Hasaárulás! Alkotmányszegés ! Törvényszegés! Folytonos zaj.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek jobbról is, balról is! (Nagy zaj.) Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: ... a mely súlyos bajoknak a parlamenti állapotok nem kútforrását, hanem csak egyik megjelenési formáját képezik. Ez igaz, t. képviselőház, de azért még mindig nyereségnek tartom azt, ha a parlament külső formáiban is azok a bajok nem jelentkeznek, ha a parlament működésének épsége és érintetlensége, mely elsősorban az elnöki tekintélynek