Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

13$ 872. országos ülés 1898. deccember S»én$ hétfőn, mondani, hogy />szokása szerint*. (Zajos felkiáltások balfelől: Rendre! Nagy zaj.) Chorin képviselő ár velem szemben használta ezt a kifejezést, én nem akarom használni, hanem tényleg engedett azon besúgásoknak, a melyek szavaim értelmét valószínűleg, mert nem tudták az illetők megérteni, félreesavarták és azokból oly következtetéseket vontak le, a melyek legalább is ... . (Nagy zaj balfelöl. Élénk felkiáltások balfelől: Kik azok ? Minek gyanúsítja a képviselőket ? Rendre!) Elnök: Kérem, ne tessék minden oldalról közbeszólani! Ivánka Oszkár: Minek gyanúsítja a képvielőket? (Igaz! Úgy van! balfelől. Felkiáltások: Rendre!) Münnich Aurél: Miért rendre? Micsoda sértés ez? (Zaj.) Ivánka Oszkár: Az igaz, ő mindig súg a minisztereknek, azt látjuk! (Derültség balfelől.) Folyton a miniszterek háta megett ül és súg nekik! (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek minden oldalon! Lehetetlen így tanácskozni! (A szónok felé fordulva) : Tessék folytatni! (Zajos felkiáltások balfelöl: Helyre!) Pulszky Ágost: Engedelmet kérek, t. ház. (Úgy van ! ügy van ! balfelől. Derültség.) Én nem szoktam sem tudatosan, sem közbeszólás által sérteni, de ha valaki engem személyesen sérteni akar, annyit megértek, hogy ezen sértést releválhassam, és az igen tisztelt képviselő úrtól annál inkább csodálom, hogy szavaim ezen félremagyarázásának hitt, mert ez ellenkezik nemcsak azon objektivitással, a melyre mint bizottsági elnök is, azon szerepben, a melyet az imént arrogált magának, köteles, hanem ellenkezik azon tradicziókkal, a melyekre saját maga hivatkozott és ellenkezik legalább is azon tekintettel, a melylyel azon párt tagjai iránt tartozik, a mely párt tagjának magát tartja. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos »Hoch« kiáltások és taps a balés szélső baloldalon.) Chorin Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. ház engedelmével felszólalok, hogy egy félreértést kimagyarázzak. A mi a t. képviselő úr szavainak személyes működésemre vonatkozó magyarázatát illeti, én azt magam részére teljesen kielégítőnek tartom, mert miután kimagyarázta szavait, tán semmi sincs azokban, a mi rám nézve sértő lehet. De engedje meg a t. képviselő úr, hogy én is követeljem, hogy szavaimnak azon értelem tulajdoníttassák, a melyet azoknak először a szokás tulajdonít a házban folyt vita alkalmából, s a melyet másodszor én szándékozom azoknak tulajdonítani. ázt mondottam tudniillik, hogy a t. képviselő úr e vitába szokása szerint egy olyan hangot kevert bele, a mely nem megnyugtató, nem a szenvedélyek lecsillapítására, hanem felgerjesztésére szolgál.^(Űgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Én ezt mondtam; ennek abszolúte sértő szándéka nem volt, sem sértést magában nem foglalt. A fenforgó kérdés abszolúte nem pártkérdés. Lehetnek kérdések, a melyek megvitatásába, ha a t. képviselő úr egyéniségének egész súlyát és nagy tudásának egész erejét viszi bele, ha szenvedélyes hangon történik is ez, az a vitának mégis szolgálatára válik. Jelen esetet a mentelmi jog megsértésnek olyannak tekintettem, a melyben e hang egyrészről nem szokásos, másrészt a tényállás tisztázását és a kérdés tárgyilagos elbírálását szerfelett megnehezíti. Ezt az értelmet tulajdonítottam szavaimnak és nem mást, és kérem a t. képviselő urat, méltóztassék ezt elfogadni. Pulszky Ágost: Igen tisztelt ház ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Nagy zaj és »Eláll /« kiáltások a bál- és szélső baloldalon.) Gondolom, jogom van személyes kérdésben csak két szót szólani az igen tisztelt képviselő úr magyarázata után. (Zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csenget): így soha vége nem lesz! Itt személyes megtámadtatás czímén nem lehet többé beszélni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Ki következik? Hock János jegyző: Emmer Kornél! Emmer Kornél: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen eszmecsere után a t. ház a tárgyat talán kimerítettoek találja és az utánam feljegyzett szónokok elállnak a szótól, én is kész vagyok elállni. (Felkiáltások a szélsä baloldalon: Dehogy állunk!) Méltóztassék megengedni, hogy a ház hátralévő idejét még igénybe vegyem. Bátor leszek a jelen mentelmi ügyben elfoglalt álláspontomat röviden jelezni. Egyetértek abban Plósz Sándor t. képviselőtársammal, hogy homályba lett burkolva ez a kérdés, csakhogy szerintem nem a kisebbség véleménye, illetve indokolása burkolta azt homályba, hanem különféle mellékkörülmények és tisztán csak úgy ítélhetünk az ügyben, ha kihámozzuk abból a burokból azt a magában véve olyan egyszerű* kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Elhomályosítja ennek a kérdésnek a megítélését a t. házban egyrészt — talán rendreutasítást kapok, ha azt mondom — a pártelfogúltság, elhomályosítják személyes ellentétek, (Egy hang balfelől: Ellenszenv!) ellenszenv, elhomályosítják, és itt ismét esak nagy óvatossággal akarok egy kifejezéssel élni, a mi rendőrségünknek bizonyos népszerűtlensége, talán jogosulatlan népszerűtlensége, (Halljuk! Halljuk!) továbbá még az a jogászi szőrszálhasogatás is, a mely egy egyszerű parlamenti kiváltság kérdésénél hiper-okosságot akar érvényesíteni és