Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-367

3G7. országos ülés 1898. aOYember 28-án, hétfőn. 7 akarja, helyéről eltávolíthatja; hogy tehát ebből az állampolgárok és kormányzat részére megállapított minden biztosíték hiányzik, az is, mely az állampolgárok direkt védelmében, az is, mely a tisztviselők felelősségében egyfelől, állásának biztosításában másfelől, rejlik: mondom, ha az utókor csak ezt az egy őskori leletet találná meg Tisza Kálmán politikai rendszeréből, akkor, valamint a tudósok egy mammuth csontjából az egész állatot rekonstruálni tudták, úgy ebből az egy szörnyszülöttből az utókornak oknyomozó történetírása az egész politikai rendszert meg fogja tudni állapítani. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És ha ez volt ama rendszernek vezető gondolata az intézmények alkotásában, hát ezt a gondolatot ama rendszer még tovább vitte és továbbfejlesztette az intézmények alkalmazásában, a közélet, a közkormányzat minden ágának kezelésében. T. ház! Ez a rendszer volt megkezdése az abszolút párturalom létesítésének Magyarországon, annak az abszolút párturalomnak, mely a parlamentből Öntudatosan kiküszöbölte és kiirtotta a hatalom birtokában beállható változatoknak még csak lehetőségét is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az a rendszer, mely a pártérdeknek mérgével infieziálta a közigazgatásnak minden fokozatát, (Igaz! Úgy van! bálfélől.) mely a párturalomnak egészen külön politikai közmorálját is létrehozta, a mely morálnak esak egy tiltó és egy pozitív parancsa van, hogy tudniillik nincs az a bíín, mely elnézésre nem számíthat, hogyha a pártérdekkel koinczidái és nines az az érdem, mely elismerésre számot tarthat, hogyha az a pártérdekkel nem találkozik. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ennek a rendszernek éveken át való uralkodása lehangolta a nemzetnek egész erkölcsi erőszervezetét. Ez elérte czélját, dicsőségesen elérte azt a czélját, hogy egy pártnak hatalmi monopóliumát beláthatatlan időkre biztosította. Mert miután minden helyi érdeknek kielégítését az uralkodó párt érdekeitől tették függővé, miután minden embernek boldogulását nem a szellem, nem a tehetség és jellem tulajdonságaihoz, hanem a pártnak tett szolgálatokhoz kötötték ; (Igaz! IJgy van! Úgy van! a bal- és szélső balon.) miután minden magánvállalkozást is előre a sikertelenség kétségbeesésére kárhoztattak, hogyha annak élén nem az uralkodó pártnak és kormánynak kedves férfiak állottak; miután mindenkibe beleöntötték azt a tudatot, hogy nemcsak magának, hanem ha egyénileg független volna, hozzátartozóinak, családjának, városának, megyéjének sorsát veszélyezteti, hogyha az uralkodó párttal szembe mert szállani: hát sikerült, a mint azt előre megmondtam Tisza Kálmán kormányzatának tízéves jubileuma napján megirt czikkemben, sikerűit neki saját hibáiból annyi erőt szereznie, hogy mindig nagyobb és nagyobb, szélesebb és szélesebb rétegekbe hatott el a sülyedésnek ^ és politikai apáthiának szelleme. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház ! Tizennégy esztendeig következetes működése ebben az irányban még sem tudta mindazonáltal annyira megtörni a nemzetnek energiáját, hogy egy alkalomnál ez az e lergia imponáló módon meg ne nyilvánuljon. Az 1889-iki, a véderőről szóló javaslatban az akkori kormány túlfeszítette a húrt. Vagy meggondolatlanságból, a mi az abszolút hatalmaknak rendszerint őket követő nemezise, hogy annak, a mit merhetnek ós nem merhetnek, mértékét elvesztik, és ezáltal saját bukásukba rohannak, vagy azért, mert az elernyedt nemzetnek erkölcsi hordképességet túlbecsülte: az 1889-iki véderő-javaslat belenyúlt a nemzetnek nemcsak kulturális életébe, hanem alkotmányos biztosítékainak teljességébe is. S ez akkor még sok volt; ezt akkor még nem lehetett büntetlenül merni. Az eredmény az volt, hogy Tisza Kálmán kormányzata e javaslat benyújtása folytán, e nagy politikai hibának súlya alatt összeroskadt, á mi ezután következett, az igen érdekes epizód, de csak epizód közéletünk és parlamentáris életünk fejlődésében. Azután következett a megjavított Tisza-kormány; később a Szapáry-kormány és a Wekerle-kormány. A megjavított Tisza-kormány egy kétségbeesett kísérlet volt arra, hogy a Tisza-rendszernek, a politikai opportunizmus e rendszerének uralkodó személyzetével próbáljanak megcsinálni egy oly politikát, mely bizonyos ideális tartalmat, bizonyos objektív törekvéseket visz be a nemzet politikájába. A kísérlet előre halva született volt. Nem is tartott sokáig. Tisza Kálmánnak le kellett az ő rendszere bukásából a konzequeneziákat vonni és helyérő! távozni. Utána következik, mint mondám, a Szapáry és a Wekerle-kormány. Ekkor megtörtént e két kormány részéről a kísérlet arra, hogy különböző alakokban, különböző kérdések fölvetésével, melyeknek érdemébe és fölvetésük időszerűségébe most nem megyek bele, — hiszen bőven nyilatkoztam róluk annak idején, —• de megtörtént a kísérlet, hogy érdemleges kérdések fölvetésével, reform-működés előkészítésével csakugyan ideális életet vigyenek be a parlamentbe, csakugyan ideális czélok felé vigyék a nemzetet. De valamint a rekonstruált Tisza-kabinet érája abban a hibában szenvedett, hogy a legsivárabb politikai opportunizmus vezető személyzetével akart objektíve tartalmas politikát csinálni: úgy azok a kormányok és azok a férfiak, kik ily tartalmasabb politikának kereszülvitelére előzményeik folytán feljogosítva és képesek lettek volna, azt a hibát követték el, hogy