Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-372
87ä. országos Illés 1898. íeezember 5-én, hétfőn123 tagjai, kik a jogtudomány iránt a legkisebb érdeklődéssel bírnak, be fogják velem együtt vallani azt/ hogy nem olyan közönyös dolog ez. Barta Ödön: A kik a legkisebb érzékkel birnak, azok nem itt ülnek! Elnök: Kérem, a képviselő úr nem mondta, hogy hol ülnek. Kubik Béla: Rámutatott ide! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Pulszky Ágost: Gondolom, az igen tisztelt képviselő úr megértette, — mert ágy tudom, hogy az értelmi képességei magas nivón állanak, — hogy mikor arról szólottam, hogy azon képviselők, a kik a jogtudomány iránt legkisebb érzékkel is birnak, nem azokat értettem, a kik a legkisebb mértékben birnak érzékkel, hanem épen azokat, a kik annak nagyobb mértékével birnak és így az igen tisztelt képviselő úrra joggal mutathattam rá. (Élénk tetszés és derültség a jobboldalon. Nagy zaj bal felöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Pulszky Ágost: Én azt hiszem, hogy igen különös eljárás az, először egy mentelmi esetet mesterségesen konstruálni, mert hogy ez mesterségesen van konstruálva, . . . (Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem, mikor mentelmi ügyet tárgyalunk, akkor már csak meghallgathatjuk egymást. (Halljuk! Halljuk !) Pulszky Ágost: Igen csodálom, hogy a t. képviselő urak nekünk szemünkre vetik, hogy mi pártszempontból tárgyaljuk a mentelmi jogot. (Félkiáltások bálfelől: Az igy is van !) Iunen, ezen párt részéről két felszólalás történt már ellen kező értelemben, a kisebbség mellett. (Igaz! Úgy van! jóbbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Kubik képviselő urat rendreutasítom. Pulszky Ágost: Onnan azonban nem hallottam még azon készséget az objektivitásra, a melyet az ez irányban való fejtegetések meghallgatása mulhatlanúl megkövetel. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zagy zaj bálfelől.) És ha a t. képviselő urak azt hiszik, hogy Chorin Ferencz t. képviselő úr álláspontja és az általa fejtegetett jogászi elvek olyan erősek, valóban csodálom, hogy olyan türelmetlenek a fejtegetések megkezdésénél is, a melyek azon elveket kétségbe vonják és próbára akarják tenni, vájjon valósággal olyan erősek-e, vagy sem? Már engedjék meg a t. képviselő urak, épen azért, mert annak olyan súlyt kölcsönöznek, hogy próbára tegyem, vájjon megállja-e a próbát, igen, vagy nem ? (Tetszés jobbról. Halljuk! Halljuk!) Hogyan konstruálja a mentelmi esetet a t. képviselő úr? Azt mondja: a képviselőknek vau abszolút és relatív mentességük; ez helyes, abszolút mentességük arra né^ve, a mit a házban mondanak és tesznek, és a mely tekintetben csakis a hámak felelősek. (Helyeslés bálfelől.) Ez tökéletesen helyes és ez a mentelmi jognak azon fogalma és azon mérve, a mely bármely parlamentáris testület működéséhez és hivatásához és — elismerem — az alkotmány integritásához múlhatatlanul szükséges. (Helyeslés.) Másik része a mentelmi jognak szerinte a relatív mentességi jog, mely szerint a képviselők személyes szabadságának bármely korlátozása csak a ház utólagos engedelmével történhetik. (Felkiáltások bálfelől: Előleges!) Igen, , tévedtem, előleges engedelmével természetesen, mert hogy utólag minden parlamentnek és minden képviselőnek joga van e tekintetben esetleg felszólalni, azt senkisem fogja kétségbe vonni. Tehát ez a háznak előleges engedelmétől függ. Ez nem lényeges alkateleme a mentelmi jognak. Blaskovics Ferencz: Ohó! Pulszky Ágost: Nem lényeges alkateleme a mentelmi jognak, ismitlem, mert van számos nagytekintélyű és legnagyobb hatalmú parlament, a melyben a mentelmi jog azon része nincs többé elismerve, és nines többé gyakorlatban, Szalay Károly: De nálunk megvan! Pulszky Ágost: Kérem, majd beszélünk róla mindjárt. Méltóztassék megnézni Angliát; (Mozgás bálfelől.) ott ez a relatív mentességi jog nem áll fenn ezen értelemben. De azt mondja a t. képviselő úr, hogy nálunk fennáll és Chorin Ferencz t. képviselő ár is azt mondja, hogy nálunk fennáll. Igenis fennáll és helyes, hogy fennáll és a mi viszonyaink között szükséges is, csakhogy itt arról van most szó, hogy ezen relatív mentességnek egészen szorosan véve melyek azon korlátai, a melyek egyrészt a ház tekintélyével és a ház befolyályásával, másrészt azonban a közszabadság és a közrend feiitartásának feltételeivel összeférnek. Már maga a kifejezés is azt jelenti, hogy relatív jogok mindig, épen azért, mert relativok, bizonyos korlátok között kell, hogy maradjanak. Senkisem tagadja és Plósz Sándor igen tisztelt barátom fényesen be is bizonyította, hogy ennek korlátai itt Magyarországon mindig elismertettek. Elismerték az igen tisztelt képviselő úr előadása szerint súlyos esetekben, például Miletics esetében, a mikor igaz, hogy nagyon komoly és nagyon meggondolt formák között, mert az eset súlyos volt, de előzetes intézkedéseket minisztertanács alapján igenis tettek. Szükséges, hogy ezen korlátok más esetben is feunálljanak, és itt térek el az igen tisztelt képviselő úrtól. Épen azon körben és azon esetben, melyről most szó van, a rendőrséggel szemben szükséges, hogy ezen korlátok meglegyenek. Az igen tisztelt képviselő úr is érezte ezt és épen ezért, a 16*
