Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

373. országos illés 1898. i. deczember 6-én, hétfőn. j [ | remélem nem fognak azzal vádolni, hogy valami különös előszeretettel ván a rendőri műnyelv iránt. (Derültség jobbfelöl.) Nem értem tehát, hogy mégis miért jelentette ki, hogy ő minden fentartás nélkül csatlakozik a kisebbség véleményéhez. Nem nagy dolog, hogy elővezetésről letartóztatásról beszélünk, ha az fogalmilag mindegy volna; ámde, az fogalmilag egészen más dolog, abban törvényeink is nagy különbséget fűznek. Az új bűnvádi perrendtartás 131. §-sza szól az elővezetöparancs feltételeiről. A 141-ik szakasz pedig megállapítja a letartóztatás eseteit, a járásbirósági részében pedig, az 536, §-ban igen élesen megkülönbözteti ezt a járásbirósági eljárást, a mennyiben az elővezetésnek helyt ad mindig — oly terjedelemben, mint a törvényszéki eljárásban még a kihágásokról is — megjegyzem különben, hogy ettől a mai praxis eltér; még előzetes letartóztatásnak nem ad oly terjedelemben helyet a járásbirósági eljárásban, mint a törvényszéki eljárásban, hanem korlátolja egyrészt úgy, hogy ennek csak szabadságvesztéssel büntetendő cselekmények esetében van helye és ezenkívül az eseteket is korlátozza. De hát ez mindegy volna, hiszen most a mentelmi ügyekről beszélünk. Nekem azt kell kimntetnom, hogy a mentelmi jog gyakorlásában úgy a mint azt az 1889-iki igazságügy miniszteri rendelet szabá lyozza, megvan a különbség a mentelmi ügyek tekintetében az elővezetés és a letartóztass közt. Ne méltóztassék megütközni azon, ha én itt azt mondom, hogy igazságtigyminiszteri rendelet szabályozza a mentelmi jogot (Zaj és mozgás a baloldalon.) Nagyon különös ez, de nem én vagyok az oka, hogy ez így van. Majd ki fogom fejteni, bogy roiképen áll ez a kérdés. (Halljuk ! Halljuk !) Chorin Ferencz t. képviselő úr beszéde elején hangsúlyozza azt, hogy ő 15 éve tagja a mentelmi bizottságnak és aztán a mentelmi bizottságnak, illetőleg a háznak egy határozatát idézi. Miután ki akarom mutatni, hogy ez az idézet elejétől végig hamis, (Felkiáltások balfelöl: Milyen?) mert nem ez képezi a háznak határozatát, hanem egészen más, kénytelen vagyok az idézetet felolvasni Nem akartam hinni, midőn a »Magyarország«-ban olvastam a beszédet, hogy lehetséges volna, hogy ez lenne ez a határozat. Azért utána néztem az Országgyűlési Naplóban. Csakugyan nem ez volt. De ezt idézte Chorin Ferencz képviselő úr, mint a háznak a tanuzási ügyben 1889-ben hozott határozatát. Azt mondja Chorin Ferencz képviselő úr (olvassa): »A kérdés kiadatott a mentelmi bizottságnak, mely a mentelmi jogot a következőkben preczizirozta : »Minden olyan birói intézke* désnek végrehajtása, mely alkalmas arra, hogy a képviselőt személyes szabadságának és függetlenségének megtámadásával hivatásszerű kötelességének teljesítésétől elvonhatja, mely a közügy előmozdításában kötelességszerűen kifejtendő tevékenységében akadályozhatja, legyen az akár polgári, akár büntető törvények alkalmazásából kifolyó birói intézkedés, legyen az a képviselő ellen akár közvetlenül mint vádlott, akár mint tanú ellen intézve, legyen az akár hosszabb, akár rövidebb tartamú, ha csak ennek végrehajtására nézve a törvényhozó testület előleges engedélye ki nem kéretik, s az érdeklett képviselő mentelmi joga föl nem függesztetik, a mentelmi jog negáczióját foglalja magában. A bizottság tehát azon véleményben van, hogy a birói hatalom olyan eljárása, mely a törvényhozás bármely tagját, bármilyen jogczímen, az illetékes törvényhozó testület előleges engedélye nélkül személyes szabadságában és függetlenségében korlátozhatja, — a bűncselekvények tetten kapatásának esetét kivéve, midőn a törvényhozás utólagos engedélye kérendő, a képviselői mentelmi jog megsértését foglalja magában, s a mig egyrészt nem tartja a raentelni jog szempontjából szükségesnek és indokoltnak azt, hogy a képviselőnek tanúságtétel végetti megidéztetéséhez a képviselőház beleegyezése kéressék, másrészt nem tartja megengedhetőnek azt, hogy a tanuként megidézett képviselő ellen a képviselőház előleges beleegyezése nélkül, személyes szabadságát korlátozó bírói intézkedések foganatosíttathassanak.* T. ház! Ezen határozatát a ház egyhangú'ag hozta meg; a kormány ezen határozathoz egész terjedelmében hozzájárult; ezen határozat értelmében nemcsak a személyes letartóztatásnak, de még az elővezetésnek a képviselővel szemben csak akkor van helye, ha erre a ház előzetesen, az eset megvizsgálása után felhatalmazást adott. Ez elvet következetesen alkalmazni a mentelmi bizottságnak és a háznak kötelességét képezi.« T. ház! Ez az idézet nem a háznak akkor hozott határozata. A mentelmi bizottságnak 1889 iki jelentése a következő határozati javaslatot indítványozza. Azt mondja (olvassa): »Az eddigi parlamenti gyakorlat által eddig még el nem döntött azon eljárásra vonatkozólag tehát, mely a birói hatalom által akkor volna kö vetendő, midőn az országgyűlési képviselőnek nem mint terheltnek, vagy vádlottnak, hanem pusztán mint tanúnak megidéztetése s a megjelenés indokolatlan megtagadása e-etén elővezettetóse váílik szükségessé, a következő határozati javaslatot terjeszti elfogadás végett a képviselőház elé: Országgyűlési képviselőnek tanúságtétel végetti megidéztetéséhez a képviselőház előleges engedélye nem szükséges; midőn azonban törvényszertíleg annak elodázhatatlan szüksége forog fenn, hogy az országgyűlés tanácskozásainak és működésének tartama alatt