Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-371

102 balfelöl.) Nem lehet alkalmam azért, mert a mentelmi bizottságnak az igen tisztelt elnöke (Igaz! Úgy van! halfelöl.) a mentelmi jognak ez esetben eklatáns megsértését tudományának, bölcseségének erejével oly fényesen igazolta, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) hogy alig mondhatok egyebet, mint azt, hogy meggyőződésemnek egész erejével és lelkületemnek egész melegével csatlakozom az ő álláspontjához. (Élénk helyeslés és éljenzés balfélől.) Csatlakozom pedig azért, mert, a mint 8 világosan és határozottan kimagyarázta, ebben az esetben a mentelmi jognak eklatáns megsértését s azonkívül a minden egyes magyar állampolgárnak biztosított személyes szabadságnak feltétlen megsértését látja. (Élénk helyeslés balfélől.) Lehet e felett vitatkozni, hogy szabad-e, helyes-e egy modern jogállamban bármely testülethez tartozó egyének részére bizonyos kiváltságokat biztosítani; lehetnek olyanok, a kik azt gondolják, hogy a mentelmi jog az illető képviselő magánpassziójára teremtetett meg; azokkal vitatkozni nem akarok. Az én meggyőződéKein szerint akkor, a mikor a mentelmi jogot az országgyűlésnek biztosították, nem annak az egyénnek akartak szolgálatot tenni, hanem szolgálatot akartak tenni annak a nemzetnek (Úgy van! balfélől.) azzal, hogy biztosítsák azt, hogy az a képviselő feltétlenül és határozottan, lelke meggyőződése szerint a nemzetnek az érdekét képviselje az országgyűlésen. (Helyeslés balfelöl.) És ha e jogot, a mentelmi jogot nemcsak a házon belül való funkőziójára, hanem személyére nézve is biztosították a házon kivííl is, ebben az én meggyőződésem szerint is Magyarországon, a hol különleges közjogi helyzetben vagyunk, feltétlen biztosítéka jjrejlik hazánk alkotmányának. (Úgy van! Tetssés balfelöl.) Ezek voltak azok a motívumok, a melyek engem arra indítottak, hogy a mentelmi jognak megsértését lássam a jelen esetben. Azonkívül pedig látom az esetet nem azok szemüvegén keresztül, a kik ebben ösak egyes képviselőnek kiváltságát látják, hanem azok szemüvegén keresztül, a kik azt nézik, hogy vájjon az egyéni szabadsága megvan-e az illető képviselőnek ? (Helyeslés balfelöl.) A mentelmi bizottság előtt előadatott a panasz és a panasz tárgyalása alkalmával kihallgattatott két tanú, a kinek tanúvallomásában, azt hiszem, hogy nincs e háznak egyetlenegy tagja sem, a ki hitelesség szempontjából bármi tekintetben is kételkedhetnék. Ezen tanuk feltétlen és határozott tanúvallomása szerint Rakovszky István t, képviselő úr semmi olyan bűntényt, semmi olyan kihágást el nem követett, a melynek következtében a rendőrség jogosítva lehetett volna őt személyes szabadságában egy pillanatig is korlátozni. (Ügy van! halfelöl.) i :zember S»äu, szombaton. És itt, ha megengedi igen tisztelt Pinkovich barátom, áttérek állításának egy bizonyos fontos sarktételére, a midőn azt módja, hogy a mentelmi jognak, vagy menjünk tovább: talán az egyéni szabadságnak korlátozását sem látja azért, mert akkor, midőn Rakovszky István képviselő úr személyazonossága igazolva lett, a letartóztatási parancs azonnal visszavonatott. Nem hivatkozom arra, hogy én mit hallottam a mentelmi bizottság tárgyalása alkalmával, hanem hivatkozom arra a jegyzőkönyvre, a mely fényesen igazolja azt, hogy az illető rendőrtisztviselő az 8 letartóztatási parancsát fentartotta még akkor is, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) midőn Rakovszky István képviselő úr Személyazonossága Perczel Béni képviselőtársunk kijelentésével világosan igazolva lett; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) főntartotta azt azzal a határozott kijelentéssel, hogy: az nekem mindegy, (Úgy van! Úgy van! a szélső' baloldalon.) a képviselőt elő kell vezetni! (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez a jegyzőkönyvbeu világosan és határozottan konstatálva van. Én visszaemlékezem még, igen tisztelt ház, azokra a szép időkre, midőn a szabadelvű párt termei előtt (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Budapest városának lelkes közönsége hozsannát zengedezett nekünk azokért a magasztos eszmékért, a melyeknek szolgálatában állottunk. (Halljuk! Halljuk! balfelöl,) Én azoknak az eszméknek szolgálatában nőttem fel, azok szolgálatában élek és azok szolgálatában kívánok meghalni. Annak a szabadelvű pártnak alapeszméje és fundamentuma pedig csak egy lehet és ez az, hogy szabad államban szabad polgárok legyünk. Már pedig ha az egyéni szabadságnak ilyetén korlátozása akczeptálható, akkor nem szabad állam, hanem rendőrállam vagyunk.(Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek voltak azok az indokok, a melyek engem arra utaltak, hogy én a mentelmi bizottság kisebbségének véleményéhez csatlakozzam. (Helyeslés balfelöl.) S most, ha megengedi az igen tisztelt ház, (Halljuk! Halljuk!) áttérek beszédemnek második részére, hogy tudniilik mi indított emgem arra, hogy én a mentelmi bizottság kisebbségének véleményét alá is írjam. T. ház! Arra engem azon körülmény indított, hogy a hírlapokban szellőztetve lett egyrészről az, hogy ennek a kérdésnek felvetésével pártkérdés vettetett fel, másrészről pedig szellőztetve lett az, hogy be is fog bizonyosodul, hogy az pártkérdéssé tétetett, mert a mentelmi bizottság igeu tisztelt elnöke és két tagja, a kik a kik a szabadelvű párthoz tartoznak és a kisebbségi véleményt elfogadták, majd a szavazás al871. országos Ülés 1898. d<