Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-350

gg 350. országos ülés 1898. noTember 7-én, hétfőn. daczára annak, hogy a főszolgabíró úr becsületszavára fogadta, hogy Lukáts Gyula képviselő úr választása érdekében menjen a harczba, (Felkiáltások bal felől: Nem azt mondta!) őt felhívtam volna arra, (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) őt felhívtam volna arra, hogy becsület . . . (Felkiáltások balfelől; Rászavazni!) Hát kérem, rászavazni — hogy becsületszavának visszavonására kapaczitáltam volna. Igaz, hogy Lukáts Gyula képviselő úr a zárt ülésnek a végén szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy ő ezt csak egy lapból olvasta, de mindazonáltal ebből a kérdésből cause célébre lett és konstruálni akartak egyesek belőle bizonyos olyan sértést, a mely becsületbe vágó. Hát, t. ház, néhány hónappal azelőtt, a japáni kereskedelmi szerződés tárgyalása alkalmával itt e házban Apponyi Albert gróf képviselő úr a kormány eljárását bírálat tárgyává tevén, én szükségesnek tartottam felszólalásomban azt mondani, hogy hiszen kérem, ezen dolgot a képviselő úrral én megbeszéltem négyszemközt egy előző időben; és akkor azon az oldalon nagy felbuzdulás volt, hogy hogyan lehet négyszemközti beszélgetéseket itt a házban előhozni. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy eaj és nevetés balfelől.) És most, t. ház, mégis egy négyszemközti beszélgetés alapján, a melynek senki fültanuja nem volt, azzal vádoltattam, és pedig nemcsak a lap alapján, hanem itt a házban ismételten többek által, hogy valakit adott becsületszavának megszegésére, visszavonására kényszerítettem és szorítottam volna. Hát igaz, t. ház, hogy ebben a kérdésben bíró csak kettő lehet: én és Desseőffy úr. (Felkiáltások a szélső baloldalon: No ugyan szép biró! Épen a legalkalmasabb ! Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Azt mondottam, t. ház, a zárt ülésben, a melyről Szószerinti közlések nem állanak ugyan rendelkezésre, de gondolom, elég hiteles, mert az »Egyetértés«-ből olvastam, . . . Tibád Antal: No hiszen ! (Derültség a baloldalon. Zaj.) B, Bánffy Dezső miniszterelnök (olvassa): »Arra, a mit Lukáts Gyula képviselő úr mondott, elmondja a feleletet, nem tér ki a nyilatkozat elől, miszerint a kérdéses esetről azt hiszi, Desseőffy főszolgabírót hivatta, hogy informálja őt a választási esélyek felől.« (Felkiáltások balfelől.- Micsoda jogon?) »Arról győződött meg, hogy nem akarja támogatni a szabadelvű párt jelöltjét. Arra én nem is akartam kényszeríteni; ehhez jogom, eszközöm sincs. Magára a beszélgetésre nem emlékszem, annak lefolyásáról kételyeim vannak, de becsületszavának megszegésére, vagy lemondásra, hogy rá akartam volna birni, az, egész hntározottsággal mondom, nem 411.« Már most, t. ház, ennek a kijelentésemnek daczára azt mondotta beszédében egy másik képviselő úr, a ki természetesen engemet támadott: »Mondja ki a miniszterelnök úr így; Becsületszavamra mondom, hogy az nem igaz, hogy én akárkit is adott becsületszavának megszegésére akartam kényszeríteni.« Hát, t. ház, én nem szoktam semmiféle hatványozott módon kijelentéseket tenni, becsületszó, vagy szentség, vagy eskü alatt. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj balfelől.) Én azt mondtam, hogy én kétségbevonom azt, hogy az illető képviselő úr adott becsületszavának visszavonására őt felhívtam, . . . (Felkiáltások bal felöl: Képviselő?) . . . vagy főszolgabíró úr — felhívtam, vagy kényszerítettein volna akármilyen módon is. Hát most, t. ház, arra vonatkozólag ma nyolcz vagy tíz nappal a dolog kezdete óta Desseőffy főszolgabírónak megjelenik egy nyilatkozata; elmondja úgy, a hogy körűlbeíííl lehetett . . . (Nagy zaj és felkiáltások a bál- és szélső baloldalon: Gyalázat! Halljuk! Halljuk ! jobbfelől, Elnök csenget.) Én, a mint a múltkor már meg mondtam, a dolog részleteire nem emlékszem, (Mozgás és zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) ebből azonban az kiviláglik, hogy Desseőffy főszolgabíróval becsületszó adása vagy nem adása, visszavonása vagy megtartása tekintetében egyáltalában nem beszéltem, és midőn a főszolgabíró úrtól informácziót kértem; midőn őt arra, hogy a szabadelvű párt jelöltje mellett foglaljon állást, felkértem; midőn kijelentést tettem arra vonatkozólag is, hogy súlyt fektetek arra, hogy állást foglaljon, ő azonban e tekintetben kívánságomnak eleget nem tett, a következménye a dolognak az lett, (Halljuk! Halljuk!) hogy tőlem eltávozván, ő az állásáról való lemondásra nem kényszeríttetett, (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) sőt ellenkezőleg barátai által állása megtartására hivatott fel és azóta is egyáltalában Desseőffyvel szemben semmiféle megtorlás! intézkedések, vagy lépések nem történtek. (Zajos közbeszólások a balés szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Már most, t. ház, így állván a dolog, egyáltalában nem ismerem el jogosultságát annak, hogy itt ezen kérdésben méltóztassék konstruálni próbálni valamely sértést, vagy becsületbeli dolgot. Itt egy dolog tárgyaltatott, a melyről talán beszélni lehet, a mely dolgot helyeselni vagy nem helyeselni is lehet, (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) de a mely becsületbevágó kérdéssé nem minősíthető. (Élénk helyeslés jobbfelöl, zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Felhoztam, bár nevetségesnek méltóztatik tartani,