Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

64 &*9- országos ülés 1898. november 5-én, szombaton. Ion.) azon köiülményre, hogy abban a székben, melyben ötven évvel ezelőtt a legnagyobb magyar hazafiak egyike, gróf Batthyányi Lajos ült, ma báró Bánffy Dezső ül. Avagy nem az erkölcsök hanyatlásának egy elvitathatatlan jele-e az, hogy Magyarország miniszterelnöki székében olyan egyén Ül, a ki privát levelek titkaival hozakodik a képviselőház elé, (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon) a ki a Desseőffy-féle ügyet inszczenirozza a miniszterelnöki bársonyszék presztízsének talán emelésére, a ki ebből kimosakodni nem ind; a ki szocziálistákkal vereti szét az ellenzék gyűléseit, és mikor rájuk szüksége nincsen, mint kifacsart czitromot eldobja, löveti; a ki, lia politikája úgy kívánja, izgat, lázít, maga szólítja fel a kisgazdákat, nemzetiségeket, vármegyéket; a ki nem őrködik a nemzet jogai felett, hanem azért obstrukcziót lát az ellenzék hazafis aggodalmainak kifejezésében. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha ez nem az erkölcsök sülyedésének bizonyítéka, akkor nem tudom, hogy miben kellessék azt keresni és miben lehessék azt megtalálni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) T. ház! A vita heve által elragadtatva, oly váddal érintettem a miniszterelnök úr személyét, a mely még megczáfolva nincs ugyan, de bebizonyítva sincs. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baluldalon.) Ebből kifolyólag önmagam iránti lovagias kötelességemnek tartom, hogy ezen vádat határozott alakjából kivegyem és feltételes alakba helyezzem át. Vagyis kijelentem, hogy ezen vád:it én határozott alakjában akkor fogom a miniszterelnök úrral szemben fentartani, ha illetékes helyről kétséget kizárólag bebizonyíttatik. Rakovszky István: Ez a korrekt! Fáy István: Ertem pedig a Desseöffyügyet, mely az én tudomásom szerint mind ez ideig tisztázva nincs. (Felkiáltások a brl- és szélső baloldalon: Nincs!) Hogy pedig, t. ház, tisztázva legyen, erre az én felfogásom szerint két nagyon jelentékeny ok van. (Halljuk! Halljuk! a bal- és széhő baloldalon.) Az első ok az, hogy ha ezen vád nem igaz, akkor háríttassék el a miniszterelnök úr személyéről mindazon különböző kombináczió, mely úgy itt a parlamentben, mint a sajtóban ehhez fűződik, (Helyeslés a hál- és széhő baloldalon.) és a melyeket a miniszterelnök úr több mint egy hét óta hallgatással tűr. Ivánka Oszkár: Muszáj hallgatni! Fáy István i A másik ok pedig az, hogy tudja meg az ország is az igazságot, mert t. ház, ebben talán csak egyetértenek mindannyian velem, nem lehet az közömbös az országra sem, hogy az a férfi, a ki az ország élén áll, cselekedett-e olyant, a mi nemcsak a politikai, de a magán tisztességgel sem fér össze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ezt tudni, t. képviselőház, joga van a háznak, joga van az országnak. Nyilatkozzék a miniszterelnök úr, vagy pedig nyilatkozzék Desseőffy úr. Hogy pedig a miniszterelnök úrnak alkalmat adhassak a nyilatkozatra és ezen dolog tisztázására, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsfí báloldalon.) bátorkodom az esetet emlékébe idézni úgy, a mint az megtörtént, illetőleg a mint arról nekem tudomásom van. (Halljuk! Halljuk! a hál- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Hol van a miniszterelnök? Most lenne érdekes! Ilyenkor nincs itt! (Zaj. Halljuk !) Fáy István: A miniszterelnök úr Lukáts Gyula képviselőtársam által azzal vádoltatott, hogy egy főszolgabírót adott szavának megszegésére fenyegetéssel szólított fel. Ez, t képviselőház, nemcsak politikai cselekmény, hanem, ha így van, a magán becsületet is érinti. A miniszterelnök úr Desseőffy személyében nevezte meg az illetőt, de azt állította, hogy nem emlékszik a köztük lefolyt beszélgetésre. De ezzel szemben ismét állította, hogy a dolog nem úgy van, mint azt Lukáts Gyula úr itt a' képviselőházban előadta. Tehát itt két állítás áll fenn egymással szemben, a melyek egymást kizárják és a miniszterelnök urnak egyszerű tagadását gyengítik. De meggyöngíti ezt még az a másik körülmény is, hogy Desseőffy főszolgabíró ebben az ügyben nem nyilatkozott; pedig mindenki, a ki Desseőffy főszolgabíróval ismeretségben van, azt állítja, hogy igen jellemes, szavahihető ember, a ki politikai önállóságáról ebben az esetben is fényes tanúságot tett. (Éljenzés. Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ivánka Oszkár: Hát Bánffyról ki állítja ezt? (Derültség bal felől.) Fáy István: És fel kell tenni, t. ház, hogy ha ez a vád lényegében nem igaz, akkor Desseőffy nyilatkoznék. De hát miért nem nyilatkozik Desseőffy? Mért nem nyilatkozik a miniszterelnök úr? Ezt az ügyet meg kell világítani; ezt kívánhatja a törvényhozás, kívánhatja az ország, hogy tudjuk meg, mi az igaz. (Ügy van ! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen rövid kitérésem után visszatérek beszédem folytatására. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A provizórium két hónap múlva lejár és nem tudjuk, még csak fogalmunk sincsen arról, hogy a kibontakozás miként lesz megoldva, A parlamentnek egyik ellenzéke nyilatkozatra szólítja a miniszterelnök urat, a másik ellenzéke követeli az 1898 : I. törvényczikk végrehajtását. A miniszterelnök úr pedig sem nem felel, sem nem tesz, hanem egyszerűen indemnitást kér. Az ellenzék ezt megtagadja mindaddig, míg a miniszterelnök úr a dolog érdemében nem nyilatkozik,