Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

M 349. országos ülés 1898. november 5-én, szombaton. nagyobb quótát követel és ezen kívánalmát azzal indokolja, hogy Magyarország a legutóbbi időben sokat fejlődött. Igaz, hogy 1896-ban létesítettünk egy kiállítást, mely deficzittel végződött; vannak gyáraink és miként a túloldal igen sok tagja nagyon jól tudj alkotmányos időkben alapíttattak különböző bankok; vannak meglehetős száma adósságaink és az azok után fizetendő milliókkal adófizetőivé lettünk a külföldnek, leginkább pedig Ausztriának, mert az ott elhelyezett értékpapírok, záloglevelek, elsőbbségi kötvények, bankok és gyárak alapítására felvett tőkék kamatösszege megközelíti a 80 milliót. Hogy a t. miniszterelnök úr jónak látja a kiegyezésre vonatkozó megállapodásokat a titok fátyolába burkolni, ezt én egyszerűen azon furfangnak és erőszaknak tulajdonítom, mely a t. miniszterelnök úr négy évi működését következetesen jellemzi, (Úgy van! Úgy van! Igaz! a baloldalon.) Ennek illusztrálására bátor vagyok felhozni azon megegyezést, mely gróf Apponyi Albert t. vezérem és közte történt, s melynek kifolyása az 1898 : I. törvényczikk megalkotása, a minek bővebb részletezésébe én nem kívánok belebocsájtkoznä, mert ezt már nálamnál illetékesebb egyének elvégezték. Csak azt kívánom röviden megjegyezni, hogy a t. miniszterelnök úr akkor, a mikor a fojtó levegőtől megszabadult és annak gőzét is elpárologni gondolta, jónak találta akkor tett igéretét meg nem tartani. (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) Mondja meg nekem az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez a parlamenti tisztesség legprimitívebb fogalmával is hogyan egyeztethető össze? (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ott van a Dezseőffy-ügy; ezzel sem kivánok bővebben foglalkozni; ezt is eléggé láttuk kifejtve. De hogy egy régibb esetre visszatérjek, ott van a néppárt szemetjéből kikotorászott levélnek az országgyűlés előtt való produkálása ; ezt is a politikai tisztességgel megyezőnek tartja? Hát mit szól hozzá a külföld, ha olvassa, hogy Magyarország miniszterelnöki székében egy ilyen egyén ül? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Vagy talán azt gondolja a t. miniszterelnök úr, hogy mint Bismarckot vaskanczellárnak, őt vasminiszternek fogják nevezni? Nagy különbség van a kettő közt, mert mig Bismarck nagy politikai és diplomatikai tehetségével nemzetét nagygyá és hatalmassá tette, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) addig ő e szegény hazát a válság tátongó örvényébe sodorja. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Még csak egyet akarok megjegyezni és ez ez az, hogy a t. miniszterelnök úr vezérlete alatti választások alkalmával az ellenzék sorait megfogyasztotta, de azokat meg nem törte. A napirendet el nem fogadom. (Zajos éljenzés balfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T, ház! (Halljuk 'Halljuk!) Megelégedés helyett az elégületlenség moraja viszhangzik széles e magyar hazában. Ezer és ezer torok kiáltja: Jogot a népnek, kenyeret az éhezőknek! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Felriad álmából a nagy liberális alvó és visszakiált: Ki merésze] jogokat követelni, mikor ép az a bajunk, hogy e szép magyar hazában őseinktől örökölt szabadságokban bővelkedünk? Ki merészel kenyeret kérni, midőn ép az a bajunk, hogy megfúlunk a saját zsirunkban? És a nagy liberális alvó dicső uralkodásának harminczadik évében zsandárt, katonaságot vezényel és egy csomó véráldozat árán helyreállítja a nyugalmat és a midőn felébred, álomnak tűnik fel előtte a valóság, álomnak, a melyet csakis a babonás ember vesz számba, a ki előveszi az álmoskönyvet; vagy javasasszonyhoz is elmegy, hogy adja álmának történetét, liberális észjárás szerint gondolkozó férfiú legfölebb azt mondja: bolond egy álmom volt. Hár, t. képviselőház, harmincz év elég hosszú idő még egy nemzet életében is, s ha egy ilyen hosszú kormányzás eredménye ilyen bolond álmot hoz a nagy alvó szemére, mégis csak érdemes utána kutatni, mi okozza a léleknek e beszédét, mert még önökre nézve is kellemetlen lehet, ha a megszokott nyugalmukat minduntalan megzavarják. T. képviselőház! Az országgyűlés kezdetén egy irodalmi lap felszólította az elsőizben megválasztott országgyűlési képviselő urakat, adnák elő, minő hatással volt rájuk nézve a törvényhozási épületbe való első belépés? Én annak idején nem tettem eleget ezen felhívásnak, és most veszek alkalmat magamnak, hogy előadjam, minő érzelmek vettek elő e törvényhozás termébe való első megjelenésemkor. Hát, t. ház, úgy gondoltam, hogy a bűnnek kivül kell maradni erről e helyről és csak tiszta lélekkel itt megjelenni; a nemzet szentélyének tekintettem e helyet, mert ott, a hol egy nemzet sorsa intéztetik, a hol az emberiség jólétéért és boldogságáért kell közreműködni minden tevékenységnek, tisztán kell állani, mint az Isten háza áll. Ugyanezért, t. képviselőház, azon férfiaknak, a kik hivatva vannak a nemzet sorsának intézésére, birniok kell a férfiúi eiényekkel, jelíemszilárdsággal, tisztességgel, őszinteséggel és becsületességgel, mert csakis az ilyen férfiú őrizheti meg az egyéni függetlenséget, a gondolatszabadságot és tisztességet ; csakis ilyen férfiúban fejlődhet ki a nemes érzés minden szépért, jóért és nemesért, csakis ilyen férfiak képesek megvívni a politikai élet küzdőterén az eszmék harczát, és csakis ily harcznak eredménye iehet a nemzetre nézve áldást hozó. így képzeltem én, a kit polgári foglalkozá-