Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-348
848. országos Qlés 1898. november i-éu, pénteken. m szem, hogy a miniszterelnökben ennél a kérdésnél a férfinak kell előállni. Az nem áll, a mit a, »Magyar Ujság« és »Nemzet« ír és Gajári Ödön t. képviselőtársam magára nézve a konzequencziát nem így vonja le, hogy tudniillik könnyű volna akkor megugratni egy miniszterelnököt, ha azt gavalléros kötelességre szorítanánk. Nem arról van itt szó, hogy valaki pisztoly, vagy kard elé állíttassák, hanem arról, hogy szabad-e egy miniszterelnöknek hazudni. Ez a kérdés és erre azt mondja minden ember, hogy nem szabad, mert kinek higyjen hát a nemzeti közvélemény, ha a miniszterelnökön is megesik az, hogy nem mondja meg a valót, hanem annak az ellenkezőjét. Mihelyt a kérdés így van felállítva, akkor nem lehet a miniszterelnök urnak elbujkálni a kérdés elől, mert az még nem történt meg Magyarországon, hogy például Fejérváry Géza bárót valaki megsértette volna és ő azt mondotta volna: Kérem, én miniszter vagyok, én csak nem állok jót a szavamért; sőt még az sem történt meg, liogy azt mondta volna: Kérem, én miniszter vagyok, én csak nem állok szóba e £y egyszerű ellenzéki képviselővel vagy egy hírlapiróvak A t. miniszter űr, ha valaki őt egyéniségében, férfiúi presztízsében megtámadta, előáll mint gavallér, mint Magyarországon minden úriember szokott és ezzel egyúttal, daczára, hogy tárczája kérdésében hazafias szempontból sok aggodalma van a nemzetnek, biztosította a maga részére a szavahihetőség és a férfiúi korrektség teljes presztízsét. Nohát a miniszterelnök nem kisebb ember, mint a honvédelmi miniszter, legalább állása szempontjából, és ha tart magára valamit és ha a miniszterelnöki széket mint férfi is tisztán akarja megtartani, akkor neki a DesseőfFy-kérdésben bujkálni nem lehet és mindenki rossz taniesot ad neki, helytelen irányban vezeti, a ki a miniszterelnök urnak azt a világot gyújtja : hogy neked mint miniszterelnöknek szabad cselekedni olyant, a mi nem való, nem férfias és ezért nem vagy köteles helytállni. Azt mondja a kormánypárti sajtó, — mert hiszen a kormánypárti urak nem mondanak semmit sem és így ebből nem tudunk semmit — hogy az ellenzék mostani cselekvésével lejáratja a parlament tekintélyét. A parlament tekintélyét nem az ellenzék van hivatva fentartani; az hozzájárul annak fentartásáhox, de nem ránthatja le semmiféle küzdelemmel. A parlament tekintélyét csak a többség van hivatva fentartani, még pedig úgy, ha megvan benne az erkölcsi erő, hogy a kormányzat részéről elkövetett hibákkal szemben a korrekczió szerepét ő tartja kezében és kényszerítheti a kormányt azon az úton járni, melyet számára kijelölt. Ilyen többségnek van tekintélye kunt és bent. Az a parlamenti többség, mely gátat tud vetni a kormány túlkapásainak, mely esetleg, ha szükség van rá, a trónt is ellenőrizi, mely a nemzet tiszta akaratából fakadt és azt érvényesíti esetleg a kormánynyal szemben is, az a többség igenis bír tekintélylyel és kényszerítheti a kisebbséget megadásra és a zászló meghajtására. De itt nevetséges a parlament tekintélyéről beszélni és nevetséges az ellenzéket e tekintély lejáratásával vádolni. (Ügy van! bálfelöl.) Csakhogy a parlament tekintélyének fentartására még valami szükséges: az, hogy a miniszterek mint gavallérok is helyt álljanak azért, a mit cselekesznek. A miniszteri palást nem arra való, hogy a férfi gyöngeségeit és hibáit eltakarja. Ha ily czélokra szolgál, leakasztani való. Azért a miniszterelnök úr ne beszéljen itt a parlament tekintélyének lejáratásáról, hanem arról adjon számot a nemzetnek, hol fog megállapodni az Ausztriával való kiegyezés kérdésében. Öt perez szünetet kérek. Elnök: Egy órakor, képviselő úr; addig tudom, bevégzi beszédét. (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Szünetet/) Sima Ferencz: Nem fejezem be. (Derültség.) Elnök: Kérem, meglesz a szünet egy óra felé. Sima Ferencz: Nem akarok most már szünetet és nem is fogok élni vele. (Zaj.) A t. többségnek gavallér férfiad a sajtóban már előre hirdették, hogyha pedig a DesseőAy Emil, meg a levéltitok és egyéb miniszterelnöki nem-igazmondások gavallér szempontból a parlamentben még továbbra is ventilláltatni fognak, akkor a túloldalnak gavallér világa elő fog állani és majd ismerni fogja kötelességét az ellenzékkel szemben. Mi ettől az ijesztgetéstől egy csöppet sem ijedtünk meg, hanem bizonyos restelkedésseí nézzük azt, hogy a többségnek nem derogál éljenezni egy oly miniszterelnök háta mögött, kiről azt mondják az egész ország előtt, hogy az úr pedig hazudott. (Mozgás.) Elnök (csenget): A képviselő urat rendreutasítom; ily kifejezést nem szabad használni! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Csak cdtáltf) Engedelmet kérek, t. urak, ne játszszunk a szabályokkal. A szabályok a durva sértést tiltják (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) és az ily durva sértést alkalmazni még lígynevezett országos nyilatkozatokra való hivatkozással sem szabad. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelol.) Sima Ferencz: Én nagyon sajnálom, de én ezt nem mondtam; nem is voltam az ülésben akkor, mikor ezek a kérdések tárgyaltattak, én csak olvastam és pusztán azt czitálom, a mit olvastam. Én nem vélek semmi sértést elkövetni, hogyha az egész ország sajtójában közölt dolgot említek fel. Egyébként, ha a t. többség
