Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-348

348. országos ülés 1898. november 4-én, pénteken. 3 5 kormánypárton is, hogf ez a parlament pénzen lett összevásárolva. (Ügy van! bálfelöl.) Mit törődik a nemzet egy ilyen parlamentnek működésével, mit érdeklődjék az iránt, hogy ez a parlament mit cselekszik? Mert nem a parlament cselekszik itt, az egy mechanikus gép pusztán, a melyet a miniszter urak tetszés szerint mozgatnak. Ma pedig a magyar társadalom politikailag és társadalmilag már áll a műveltség azon színvonalán, hogy a politikai technikának ezen üres, — hogy gróf Tisza István szavaival éljek, — csakugyan léha mozgása, haladása vagy esése iránt legkevésbbé érdeklődik. Hiába akarják az urak akár a közvéleményt, akár saját lelkiismeretüket megnyugtatni, hogy az a politikai szerep, a melyet itt a kormány háta mögött játszanak, helyes, az igazi alkotmányos és parlamenti élet tiszta erkölcsével konnexusban álló helyzet és állapot. Ez nem az. Ezt önök se hiszik, mert nem akarok, de ha szükség vau reá, ha épen követeli a miniszterelnök úr, megteszem, hogy felemlítem, hogy a kormánypártnak régi oszlopos, még a régi világ erkölcsével és politikai felfogásával járó alakj ellj SL kik talán a mandátumot nem a miniszterelnök úr forrásából merítették, elkedvetlenedve, elkeseredve beszélnek erről és azt mondják, hogy ez a világ nem a mi világunk, ez a parlament nem Deák Ferencz parlamentje, ez a többség nem Deák Ferencz szelleme által vezérelt nemzeti többség, a mely a nemzet tiszta akaratát, a nemzet igazi jogait, a nemzet vágyait, a nemzetnek tiszta ideálját képviselné. Micsoda az az ideál, mondják meg, a melyet nemzeti szempontból önök képviselnek? Mondják meg, hogy mik azok a vágyak, mik azok a remények, a melyeket leikükön hordanak ? Hogy mit fognak azzal a politikai harczczal, a melyet folytatnak, a nemzet érdekében elérni? Mondják meg, mert ezzel tartoznak önönmaguknak, tartoznak saját lelkiismeretüknek, tartoznak magának a nemzetnek, a melynek kezéből a mandátumokat elvették, bármiképen jutottak is azokhoz. Ezzel tartoznak a történelem nevében az országnak. Mód van reá, alkalom is van reá, még ha mindjárt erőfecsérlés, ha mindjárt léha naplopás is — a mint Tisza István mondja — a mi szerepünk és küzdelmünk, még akkor is, bármenynyi időt is vesz ez igénybe, örömmel a hazafias lelkesültségének és hazafias elismerésnek teljes hódolatát nyújtjuk önöknek, de mondják meg, mi az, a mit önök várnak, mi az, a miért harczolnak és küzdenek, mi az a miért itt vannak a parlamentben ; mondják meg, mit akarnak ennek a nemzetnek, ennek az országnak elérni ? Mondják meg, hogy mit akarnak ezzel a már testében és lelkében kiélt szerencsétlen nemzettel? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ne hallgassanak, t. uraim, ne mosolyogjanak, hanem feleljenek, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert az üres léha dolog, hogy mikor a nemzet dolgáról, a nemzetnek lelkéről, a hazának jogáról van szó, valaki üres léha mosol ylyal hallgasson felszólalás és beszéd nélkül. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez a mosoly is egyik jellemző kórtünete a mai nemzeti, a mai erkölcsi állapotoknak, mert a midőn érveink, gondolataink nincsenek, czéljuk nincs, erezik, hogy nem egyebek puszta eszköznél és hallanak követelő szót, — bár nem egyéni követelés az, hanem az ország és a nemzet nevében hangoztatott felszólalás : akkor nevetnek és mosolyognak ránk. Kubik Béla: Szájukban a sajt! Sima Ferencz: Azzal vagyok én, hogy igaza van a kormánypárti sajtónak abban, —- és itt csakugyan nem egyéni, nem hírlapírói, nem kormánypárti álláspont, hanem a meghamisítatlan, tiszta közvélemény erkölcse és lelke nyilatkozik meg, — midőn azt mondja, hogy a nemzet válságos napjait éli. hogy a parlament válságos helyzetben van. De hát ezt nem tagadja el senki; sajnos, fájdalom, hogy ez sokkal komolyabban igaz, mint a hogy a kormánypárti sajtó hirdeti, mert az ezen álláspont hirdetését azon rá nézve tetsző konzequenczia kedvéért hirdeti és állítja a nemzet elé, hogy az ellenzék nem hagyja működni a parlamentet, gátolja a kormányt üdvös alkotásaiban. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hol vannak ások az alkotások?) Hol vannak, uraim, az önök tervei? Hol vannak azok a reformok, a melyeket önök meg akarnak valósítani ? Ki az a merész, ki léha, időrabló, az a hazafiatlan, a ki önöket a nemzet javára törő, üdvös alkotásaikban csak egy pillanatra is gátolná? (Felkiáltások a szélső baloldalról: Mutassák meg!) Hiszen voltak itt nagy viták, magas szárnyalásnak, a parlementi élet legmagasabb színvonalán állók; mikor a nagy reformkérdések feküdtek a ház asztalán, folyt a vita jobbról-balról. A. vita ezen küzdelmében nagy és kis kérdések megvitattattak, a miniszterek és többségből megjelent azon jelesebbek által, kik szónoki képességgel voltak megáldva. Eszme eszmével, érv érvvel állott szemben. A nemzeti közélet közfelfogásán átszűrődött alkotásokban jelentek meg a reformok; megvitattattak a sajtóban, lett légyen mellette valaki, vagy nem. A ki nem volt mellette, elmondotta a maga aggályát, hogy miért nincs mellette. De egy tény s ezt elvitatni nem lehet, mert nagy emberek foglalták el azokat a bársonyszékeket, a kik a maguk eszméiért síkra szállottak és azok mellett megállottak, végigharezolták a küzdelmet és tettet adtak azon eszméknek, a melyek lelkükben megfogantattak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát mondják meg önök,