Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

338 8ft4. országos ülés 1898. noTember 24-én, csütörtökön. nokot egy párt szolgálatába soroz be, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely ismeretlen eredeti! pénzeket oly nagy összegben, mint a milyen összegben el lettek költve a múlt általános választásoknál, egy párt szolgálatában költet el; mig ez a rendszer uraldik, addig a pártok természetes váltakozása a kormányon lehetetlen, tehát lehetetlenné válik az alkotmányos élet természetes lüktetése. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon) De nemcsak ily általános, alapot képező törvényeket sért meg folytonosan a t. kormány, hanem specziális törvényeket is megsért, olyanokat, melyek nagyon közel állanak ahhoz a kérdéshez, a mely most Ausztria és Magyarország közt napirenden van és melyeket erőszakkal hozott he a házba, ámbár a függetlenségi párt ezen törvény ellen egész erejével küzdött. íme itt van az 1898 : I. törvényczikk. Ennek 3. §-a azt mondja: »Utasíttatik a kormány, hogy arra az esetre, ha a fentebh említett egyezményekre vonatkozó javaslatok legkésőbb 1898. évi május hó l-ig a monarchia két állama törvényhozásai elé nem terjesztethetnének, a jegybank ügynek, nemkülönben a jelen törvény i. §-ában ideiglenesen szabályozott többi kérdéseknek, ez utóbbiakra nézve az 1867. évi XII. törvényczikk 68. §-ában az országnak fentartoft önálló törvényes intézkedési joga alapján leendő állandó szabályozása iránt javaslatokat terjeszszen elő, még pedig oly időben, hogy az a szabályozás még 1898. évi deczember 31 ike előtt törvényerőre emelhető legyen.« Már most kérdem, van-e ebben a házban valaki, ki komolyan hiszi, hogy lehetséges lenne ezen év vége előtt beterjeszteni oly;,n javaslatokat, a milyeneket ee a törvény megrendel, még pedig úgy, hogy azok 1898. deczember 31-ike előtt törvényerőre emelhetők legyenek? Ez világos és materiális lehetetlenség. Ennek következtében a kormány ezt a törvényt is megsértette, a melyért, hogy azt keresztülhajthassa, kész volt törvényenkivííli állapotba helyezni az országot tizenkét napig, ennek az évnek elején. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De sokkal fontosabb törvényeket is megsért a kormány, mert megsértette az 1867. évi XII. törvényczikket. Sokat beszéltek már erről a tárgyról e házban, röviden fogok tehát erre reflektálni. Én azt hiszem, hogy az a tény, hogy az 1867 : XII. törvényczikkben csak két alternatíva van, vagyis közös vámterület és önálló vámterület, oly axiomaszeríí igazság, hogy ezt bizonyítani alig kell; de talán nehéz is, mint nehéz azt bizonyítani, hogy két tárgy egyszerre ugyanazon a helyen nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most egy igen furcsa divat kapott lábra, (Halljuk! Halljuk!) s ez az, hogy a t.túloldal.kivált a miniszterelnök úr exezellál ebben az okoskodásban, a mely azt állítja, hogy egyszerre valami van is és nincs is; hogy az önálló vámterület közös vámterület és mégis önálló vámterület, és hogy van is közös vámterület, meg nincs is közös vámterület, van önálló vámterület, meg nincs önálló vámterület. (Zajos nevetés. Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez mindenesetre nagyon furcsa okoskodás. Engedje meg a távollevő miniszterelnök Úr, hogy neki erre egy tréfás megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Ő, úgy látszik, versenyre akar kelni a jelen század egyik legnagyobb miniszterelnökével, GHadstonenal, a ki, — mint tudvalevő dolog — miniszterelnöksége alatt filozófiával is foglalkozott. (Felkiáltások [balfelől: Plató! Szent Simon! Derültség balfelöl.) Hát már tudjuk, hogy a miniszterelnök úr Plató filozófiájával foglalkozik, azt is, hogy Szent Simonról beszél, (Derültség balfelől.) hanem egy dolgot még eddig nem tudtunk, és ezt ajánlom a t. túloldal becses figyelmébe: azt, hogy ő Fichte filozófiájának követője lett. (Halljuk! Halljuk!) Fichte azt állította, hogy ő nem létezik; de mégis az a furcsa körülmény következett be, hogy mikor a nem létező Fichtét egy nem létező kocsi az utczán le akarta járni, a nem létező Fichte félreugrott a nem létező kocsi elől, hogy az el ne gázolja..„(Derültség.) így van a t. miniszterelnök úr is. 0 is a nem létező önálló vámterület és a létező közös vámterület között olyan csodálatos eszmezavart honosított meg itt ebben a házban, a milyen csodálatos volt Fichtenek az általam előbb jelzett filozófiája. (Úgy van! balfelöl.) Bartha Miklős: El is gázolja! (Derültség balfelől.) Kossuth Ferencz: T. ház! Az 1867. évi XII. törvényczikkben van egy végtelenül becses dolog, a melyet mindenkinek a figyelmébe ajánlok; nem újság az, a mit mondok, de fájdalom, úgy látszik, mégis szükséges ezt sokszor ismételni, mert nagyon is elfelejtik a t. túloldalon. Itt van a 25. §., a mely szerint alapfeltétel arra nézve, hogy Ausztriával közös ügyeink legyenek, az, hogy a teljes alkotmányosság ő Felsége többi országaiban és tartományaiban életbelépjen és ott fennálljon. Már most mindenki tudja, hogy a vám- és kereskedelmi téren a mai provizóriumot is a 14. császár-paragrafussal léptették Ausztriában életbe. Tehát az már egy év óta meg van sértve az 1867 : XII. törvényczikk 25. §a. De itt van az 58. §., a mely megmondja, hogy a kereskedelmi ügyek közössége nem foly a pragmatika szankczióból, mert annak értelmében a magyar korona országai, mint a fejedelem többi országaitól jogilag különálló országok