Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

g^g 864. országos ülés 1898. november 24-én, csütörtökön. Elnök (csenget): A képviselő urat rendreutasítom. Nem szabad ily czélzásokat tenni. Midőn alkotmányos érzületre van hivatkozás és utódokra nézve aggodalom fejtetik ki: túlmegyünk azon a határon, melyet meg kell tartani minden körülmények között, (Élénk helyeslés jobbfélől.) mert nem szabad feltennünk azt, hogy valaki valaha trónra lépjen alkotmányellenes érzülettel. (Helyeslés jobbfélől.) Pichler GyÖZÖ: Meg vagyok győződve, hogy ha a felséges ár, a ki e nemzet lelkébe kell, hogy lásson és lát is évtizedek óta tartó alkotmányos uralma alatt szerzett tapasztalatainál fogva, oly tanácsadókkal birna, kik felvilágosítani elég erkölcsi bátorsággal bírnának, hogy deczember 2-ának ünneplése tekintetében megelégednék Ausztriával és Magyarországon nem is várná azt. »Mi nem idéztük fel, önök emlékeztettek —• folytatja Irányi Dániel — az abszolutizmus által 17 éven keresztül folytatott gyászos cselekményeire, a midőn Magyarország alkotmánya megsemmisíttetett, a midőn Magyarország a föld képéről eltöröltetett, midőn Magyarország nemzetisége lábbal tapodtatott, midőn a geimánizáczió itt felütötte sátrát és még nyelvétől is meg akarták fosztani a nemzetet. Nem mi emlékeztetjük önöket, nem mi akartak emlékezten! a nemzetet, önök emlékeztetik a képviselőket, önök a nemzetet, az önök indítványával.« Ez volt a felelet arra, a mit Bánffy Dezső miniszterelnök itt mint indítványt egyszerűen felolvasott. Ugyanaz történik itt ma, bár nem a képviselőház elé terjesztett indítványnyal, hanem egyszerűen rendelettel, mert hála a kormányzati szellemnek, a többség akaratából és bölcseségébői oda jutottunk, hogy már elkezdődik az a kor, midőn nem kell a képviselőház elé lépni, hanem rendeletekkel csinálják meg azt, a minek elintézése azelőtt e ház jogkörébe tartozott. Tudom, hogy hálátlan feladat ezzel foglalkozni és nem is akarok belebocsátkozni, de kötelességemnek tartom Bánffy miniszterelnök úrnak egy kijelentésére egész röviden válaszolni, (Halljtik! Malijuk! balfelől.) nem is válaszolni, mert nem az éu dolgom, majd megfelel arra az, a kit illetett, Főérvül azt hozta fel a miniszterelnök, hogy Eötvös Károly annak idején ezt a feliratot aláirta és helyeselte. T. ház! Egyet akarok megjegyezni, Eötvös Károly, tudtommal akkor a Deák pártnak nagy hive s egyik kiváló tagja volt. (Mozgás balfelől) Fiatal ember volt, tehát reményteljes tagja. (Derültség balfelől.) Eötvös Károly, Deák Ferencz bölcseségében megbízott, de a mint Deák Ferencz bölcseségét akkori pártja semmibe sem vette, úgy, hogy Deák Ferencz maga mondta el pártjának, hogy »nem én, hanem az ördög a vezértek« : akkor Eötvös Károly elhagyta azt a pártot azért, mert a párt szakított Deák Ferencz politikájával. (Tetszés a szélső baloldalon.) Egyet akarok megjegyezni : a kormánypártról az ellenzékre jönni keserű kenyér, az önmegtagadásnak, az önérzetnek teljes bírását igényli; de az ellenzékről a kormánypártra jutni, az egyszerűen csak annyi, mint iuneu a húsos fazék mellé állani. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezt akartam Eötvös Károlyra nézve mondani; Bánffy Dezső miniszterelnök úr keressen jobb és különb érvet, mint olyat, melylyel meg akarja gyanúsítani a parlamentnek minden pártja részéről, mint e ház egyik büszkeségének elismert tagját. (Űgy van! a szélsőbalon. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tessék itt egymás közt konverziókat tartani. Pichler Győző Azzal végzem, a mivel kezdtem. Az egyetem ifjúságát önérzetre, férfiasságra bikacsökkel, nádpálczázással, kardlapozással akarja nevelni Wlassics közoktatásügyi miniszter, ki még az egyetemi aula szentségét sem veszi figyelembe, mert Bánffy Dezső úgy akarta. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszteri Helyesen! Pichler Győző: Majd az egyetem tanácsa megfelel önnek erre. A serdülő ifjúságnak, a katonai ifjúságnak oda állítják Hentzit, kiről igen helyesen jegyezte meg Kiss Albert képviselőtársam, hogy szobrán az a szégyenletes felirat áll : »Fűr das Vaterland gestorben* és még azt sem tudják*, volt-e svájczi, volt-e osztrák, de egyet biztosan tudnak, hogy Debreczenben mint magyar gyermek született. A normálistákat és gimnazistákat önök oda terelik a templomba imádkozni azért, hogy a tizenhárom vértanút kivégző és a Neugebaude börtöneit megtöltő korszak kezdetét vette. (Űgy van! a szélső baloldalon.) A köztisztviselőket emlékéremmel tüntetik ki deczember 2-ika ünnepére. Önök nemcsak a magyar .dkotmány nihilistái, hanem a magyar önérzet, a magyar becsületérzés ellen is nihilista aknamunkát végeznek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kiss Albert képviselőtársam mindenek előtt attól tette függővé, hogy minő megjegyzéseket fog majd annak idején esetleg még ehhez a tárgyhoz fűzni, ha én felvilágosítom a t. házat azon indokokról, melyek ezen rendeletem kiadásánál vezettek. Mielőtt indokaimat összegezném, előrebocsátok néhány megjegyzést. Kiss Albert képviselő úr azt mondja, hogy a »Magyarország« czímtí lapban olvasta az általam kiadott rendeletet s e lapban, igaz, szórólszóra közölve van a rendelet, még a levéíborítékkal is. Egyik képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy egészen titkos rendeletet adtam