Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-364
324 36 *« »rsíágo» ülés 1898, november 24-én, esltortSkdn. Azt mondja a t.miniszterelnök úr, hogy 1873. évben a ház elhatározta, hogy küldöttség menjen Ő Felségének, az osztrák császárnak 25 éves jubileuma alkalmával az osztrák császárhoz tiszteletének ég szerenesekivánatainak kifejezése végett. Bocsánatot kérek, 1873-ban csak annyira mertek menni, hogy a hiperloyalitásnak minden esetre émelygős módját találták ki arra nézve, hogy ezt azok, a kik a határozati javaslatot megszavazták, kijelenthessék. De most sokkal tovább mennek, t. ház, mert a hiperloyalitásnak egy magasabb fokát találták ki, a mely ha pulverizáltatnék, az összes osztrák-magyar monarchiában levő közös ügyes lovagoknak elég volna. Én a deczember hó 2-án levő ünnepélyes istentiszteletnek a megtartását, a mint azt helyesen jegyezte meg egy lap is, merényletnek tartom a magyar hazafiúi érzületnek a gyengédsége, a magyar hazafiúi érzületnek a tisztasága ellen. Polczner Jenő: Önérzete ellen! Papp Elek: Éti azt gondolom, hogyha a múltakra fátyolt vetettünk is, ezzel még nem felejtetttik el a multat és én azt tartom, a mely nemzet a múltját elfelejti, a mely nem tudja azt, hogy mi volt, az bizonyosan nem fogja tudni megítélni azt sem, hogy mi akar lenni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A feledés, a megbocsátás a lovagiasságnak egy nemes ténye, de a multaknak elfelejtése a nemzeteknél öngyilkosságot jelent. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) A rendeletnek első sora ez: »Császári és apostoli királyi Felség!« Hát micsoda királyi Felség volt 1848. évi deczember hó 2-án ő Felsége? Akkor még csak osztrák császár és legfeljebb cseh király volt. Még meg se volt hódítva akkor Magyarország a/, oroszok által az osztrákok részére. Az 1848. évi deczember hó 2-iki események mindenesetre nagyon szomorú lapjait fogják képezni örök időre a magyar nemzet történetének. És én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr akkor, a mikor azt a rendeletet kiadta, talán ugyancsak »saját kezéhez« szólott titkos rendeletet adott ki arra nézve is, hogy a fiatalságot a tanárok mire figyelmeztessék és mire oktassák deczember hó 2-án. Én azt hiszem, kiadta rendeletben azt is a miniszter úr, hogy a fiatalságot tanítsuk meg arra, hogy a deczember hó 2-ának következménye volt az, hogy 1848. év utolsó napján a magyar nemzetet és a magyar hazát, az ország területét a császári hadak megtámadták. Én azt hiszem, akkor taníttatni és oktattatni fogja a fiatalságot a miniszter úr arra is, hogy mennyi véráldozat és mennyi szenvedés következett azután az esemény után, mely deczember hó 2-án történt ? Én azt hiszem, taníttatni fogja arra is az ifjúságot a t. miniszter úr, hogy daczára annak, hogy az ország minden sarka ellenséggel lett megtámadva, a magyar nemzet a magyar területet megvédelmezte az osztrák hadak ellen, nemcsak kiirtotta, kiűzte, de kiseperte őket és a sárga-fekete zászlónak meg kellett a nemzet lobogója előtt hajolni. Azt hiszem, hogy taníttatni fogja az ifjúságot arra is, hogy Magyarország önálló, független állam, a melynek integritását, a melynek önkormányzatát, alkotmányát semmi néven nevezendő idegen beavatkozással érinteni nem szabad. Én, t. ház, nagy különbséget látok azon határozat közt, a mely 1873-ban a házban hozatott és azon eljárás és intézkedés közt, a mely most ez alkalommal foganatosíttatni czéloztatik, mert akkor, mint a miniszterelnök úr maga is beismerte, a törvényhatóságoknak, az egyházaknak és magyar polgároknak tetszésökre bízatott, hogy fohászkodjanak, imádkozzanak-e, menjenek-e a templomba vagy nem, ünnepeljenek-e vagy nem; most azonban imperative, parancsolólag van kiadva a rendelet, mely szerint felhivatnak az összes tanítói testületeknek a vezetői . . . Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter : Csak az államiak ! Kubik Béla: Politikai istentiszteletek! Márczius 15-ike ! (Zaj.) Elnök: Kérem Kubik Béla képviselő urat, ne szóljon már közbe! (Helyeslés jobbfelől.) Papp Elek: Azon közbeszólás, a melyet a t. miniszter úr méltóztatott tenni, szerintem sem nem változtat a dolgon, sem nem enyhíti a miniszter úr intézkedését; mert én nem felekezeti szempontból ítélem meg ezt a kérdést, hanem megítélem hazafias szempontból. Épen úgy kell a hazafiságra tanítani azokat az ifjakat, kik az állami iskolákba járnak, (Felkiáltások balfelöl: Még jobban/) mint azokat, kik a felekezeti iskolákba járnak; (Úgy van! a szélső baloldalon.) sőt ellenkezőleg, az állami iskoláknak kellene jó példával előljárni arra nézve, hogy az ifjúsignak szivébe beíeoltsák mindazon hazafias érzületet, a melynek táplálása által a szolgalelkííségtői ég az osztrák uralom alá való hajlandóságtól megmentik a jövő nemzedéket. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha ezen az úton haladunk, akkor nagyon rövid idő alatt oly határozati javaslattal is állhat elő a t. miniszter úr, hogy masirozzunk be szépen az osztrák Reichsrathba. S ha ebbe az irányba méltóztatik a jövő nemzedéket terelni, akkor erőszakosan megfagylalják benne a jövő iránt való reményt, a hazaszeretetet és az önálló magyar haza iránt való ragaszkodást, s akkor bizonyára nem fog a jövő nemzedék előtt valami különösnek feltűnni, ha a magyar parlament helyett az osztrák Reichsrathban fogunk Bánffyval találkozni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én az ifjúságnak a szí-
