Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

864. országos ülés 1898. november 24-étt, csütörtökön. 317 lyeslés a bah és szélső baloldalon.) Mert ott a rend fentartása elsősorban az egyetemi hatóságot illeti, és csak ha ez nem képes a rendet fentartani, az egyetemi hatóság megkérésére van joga rendőrségnek oda bevonulni. Az pedig bevonult önkényesen, az egyetemi hatóság tiltakozása ellenére és bevonult az egyetem oly részeibe, hol semmi tüntetés nem volt. (lgas! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Délután 4 óra tájban az egyetemi körben egybegyűlt a fiatalság, zárt ajtóknál hazafias dalokat énekelt, és egy a rendőrség által megsebesült egyetemi hallgatót éljenzett. Ekkor megjelent báró Splényi a rendőrökkel és bár a kör elnöke ki akarta nyitni az ajtót, azt betörette, ott a fiatalságot nem müveit emberekhez illő kifejezésekkel illette, és midőn a kör elnöke megkérdezte, mit keres ezen magánbeiyiségben a rendőrség, akkor a kör elnökét lelökdöste a lépcsőn. (Zaj a bal és szélső baloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Guary Leó jogászt azért, mert szerinte fixirozta őt, a rendőrök közé taszigálta, bekisértette és 15 forint bírságra ítéltette. Midőn a délutáni órákban a műegyetembe beszorított fiatalság a tantermekben eltorlaszolta magát, a rendőrök létrákkal behatoltak és kezdték őket ütni, verni. Körülbelül száz gyógyszerészhallgatót leszorítottak a pinczébe s ez volt a legbrutálisabb eljárás, eloltották a gázlámpákat s a sötétben pofozták, fojtogatták, tiporták őket. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Félkiáltások: Botrány! Gyalázat! Okét kell megbotozni!) A rendőrség ezen eljárásával nem a rendet állította helyre, hanem úgy viselkedett, mintha kiéhezett fenevadakat uszítottak volna az ifjúságra és úgy tett, mintha őrültek tomboltak volna. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A fiatal emberekkel nem úgy bántak, mint emberekkel, hanem botozták őket, mint a kutyákat. (Nagy zaj. Igaz! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon.) Ivánka Oszkár: Azokat kell megbotozni, a kik az ilyent elrendelik. (Zaj.) Makfalvay Géza: Mindezekért én még sem a rendőröket okolhatom, mert a rendőrközegek mindenütt azzal mentegetőztek, hogy felsőbb parancsra cselekedtek. Felelőssé kell tennem ezt a kormányrendszert ezekért a brutalitásokért, felelőssé kell tennem első sorban a belügyminiszter urat, mint a rendőrség legfőbb fejét és a miniszterelnök urat, mint a kormány fejét. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az önök eljárásának az indokát, ha bírálom, nem tudok mást képzelni, mint hogy ezen eljárásukkal dicstelen érdemet akartak szerezni fölfelé, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mintha erélyükkel forradalmat, vagy lázadást nyomtak volna el, és elakarták terelni magukról a figyelmet, hbgy eltakarják azokat a politikai bűnöket, melyek rendszerként hemzsegnek egész működésükön. (Élénk tetszés. Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Vagy ha ez nem volt a czéljuk, akkor boszút akartak állni a fiatalságon azért, mert ama dicsekvésükön, hogy az egész ország közvéleménye mellettük van, a fiatalság mozgalma erős csorbát ejtett. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) De hát ennyire jut az ország, midőn egy nagy többség készségesen és némán szegődik a kormány szolgalelkü követésére és mindenből pártpolitikát csinál. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mondom, elsősorban a miniszterelnök urat és a belügyminiszter urat kell vádolnom; (Úgy van! bälfelől) de vádolnom kell az egész többséget is, a mely ezeket az eljárásokat szentesíti, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát önök ott a túloldalon, a kik a legkisebb sértő szóra izgatottan állanak fel és kiabálnak az elnök felé, rendre, rendre, hv olyan nagyon szeretik a rendet, miért nem mentek ki a rendőrök elé és miért nem mondották itt a kormányférfiaknak, rendre, rendre. (Élénk tetszés a balés szélső baloldalon.) Hát, uraim, az önök kebelében, a baloldalon, a hol szívnek nevezett húsdarab szokott dobogni, kövek vannak, vagy egy ür tátong ottan? (Felkiáltások bal/elől: Sajt van ott!) Nem fájtak önöknek azok a botütések, a melyek a fiatalságot érték, s nem kergették a vért az önök arczába? Némán tűrték, sokan mosolyogtak, mintha a lelkesedés csak a zsebnél kezdődnék és a zsebnél végződnék. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) Elnök: Én figyelmeztetem a képviselő urat, hogy valamint a túlsó oldalon erről az oldalról mondott sértő kifejezéseket méltán nem fogadnak el, tessék sértő kifejezésektől tartózkodni. (Helyeslés jobbfelől. Zaj bal/elől. Egy hang a szélső baloldalon: Czáfolják meg!) Kérem, itt nem ezáfolatról van szó, hanem kölcsönös fentartásáról a rendnek. Makfalvay Géza: Ez nem lehet politikai pártkérdés, ez a magyar alkotmánynak, a magyar szabadságnak a kérdéae, hogy ne engedjük magunkat botokkal kormányozni. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) A nemzeti párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kivánom tehát a belügyminisztertől, hogy az ifjúságnak teljes elégtételt szolgáltasson, és ne kéuyszerítse azt és bennünket arra, hogy ezt az elégtételt más úton legyünk kénytelenek megszerezni. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) ElöÖkl Major Ferencz képviselő urat illeti a szó. Major Ferencz: T. ház! Csak röviden óhajtok ehhez a kérdéshez hozzászólani, a melyet előttem szólott t. barátom, Makfalvay Géza már