Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-363
363. országos ülés 1898. november 23-án, szerdán. 307 ben tartja a magyar nemzet ifjúságának lelke müvelését, lelke ápolását, hogy az a miniszter, a ki nemcsak a tudományok terén, hanem egyáltalában a hazafiság szempontjából is kell, hogy őrködjék, hogy mint egy élő Gondviselés szerepeljen és vigyázzon a nemzet fiatalságának a lelkére, hogy ez a miniszter hozzáadhatta volna a szavát és elhatározását ahhoz, hogy a Hentzi szobor egy nemzet fiat dságának való példaadásképen állíttassák oda a hadapródiskolába. De hogjha hozzájárult volna, hát t. ház, ez már arra mutatna, hogy a magyar nemzet lelkében meglazult a nagy és dicső fiak iránt tartozó hazafias kötelességérzete, akkor megértünk már arra, hogy megszentségtelenítsük és meggyalázzuk azoknak emlékét, a kik ezt a földet, ezt a hazát megszerezték, megvédelmezték; a kik e haza védelmében meghaltak és érte mártiromságot szenvedtek. (Úgy van! Úgy van! a szélső bal oldalon.) T. ház! Még nem késő; még módjában áll a kormánynak rátenni a nemzet üterére a kezét; már hullámzik vére minden igaz magyar embernek; már a megbotránkozás és a fájó érzet hullámai elöntötték az egész ország lelkületét; nem szabad önöknek a király szemeit a nemzet érzülete elől elzárni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önöknek, ha a király nem látná, ki kell nyituiok szemeit, és azt kell mondaniuk: » Felséges uram, ezt a királyi tényt balvégzet sugalta. Végrehajtani nem lehet., nem szabad, mert vétek, mert bün lenne a nemzet ellen« ! (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Sálijuk!) Tekintetbe véve azt a körülményt, hogy a képviselőház iménti megállapodása szerint négy interpelláczió lévén bejelentve, már legközelebb az interpellácziókr i tér át, csak nagyon röviden, teljes összevontsággal kívánok nyilatkozni azon felszólalásokra, a melyek több képviselő által a napirendet megelőzőleg tétettek, s a melyek a rendőrség eljárására vonatkoznak. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Ez időig részletes rendőrségi jelentés nem áll rendelkezésemre. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Elég hiba!) A mit tudok, a napi jelentésnek adatait fogom teljes hűséggel a ház elé tárni és az arról szól, hogy a tegnapi napon nagyobb mérvű' kihágások és utczai zavargások folytán a IV, kerületben elő lett vezetve kilencz egyén; ezek még tegnap el lettek Ítélve és szabad lábra is bocsájtva; az V. kerületben elővezettetett négy egyén; ezek is még tegnap el lettek ítélve és szabadlábra helyezve; a VIII. kerületben elő lett állítva kétszázhúsz egyén (Élénk mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hallatlan!) Ezek közíü száz még tegnap lett szabadlábra helyezve; ! 90 az éjjel folyamán szukezesszive a megtartott kihallgatások után bocsáttatott szabadon s ma reggel, mikor e jelentést kézhez vettem, tiz órakor, még harmiucznak hihaMgatása volt folyamatban. (Folytonos, nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Fölkiáltások a szélső baloldalon: Botrány! Gyalázat!) Midőn ezeket a t. háznak bejelenteném, még hozzá kell tennem, hogy természetes, hogy azok után, a miket ma a képviselő urak előadtak, (Nagy zaj balfelől. Az elnök csenget.) meg fogom indítani a vizsgálatot, és részletes jelentést fogok magamnak bekivánni ós a szerint eljárni. De, t. ház, azt hiszem, hogy kötelességem, ha teljes rövidséggel kívánok is e tárgyban felszólalni, hogy csak néhány jelenségre hívjam fel az igen tisztelt ház figyelmét. (Folytonos zaj és nyugtalanság a bal- és szélső baloldalon.) Az egyik az, hogy méltóztatott látni azt a jelenetet, a mely itt talán egy óra előtt folyt le, hogy egy képviselő kollegánk, tehát szavahihető ember jött ide be azzal a kifakadással, hogy »ölik ismét, az ifjúságot«, és ezzel itt olyan hatást idézett elő, (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) a minek folytán a képviselő urak mind kirohantak, ágy, hogy az elnök kénytelen volt az ülést felfüggeszteni. És mi volt a dologban? Abszolúte semmi. Ez az egyik. (Zaj. Az elnök csenget.) A másik az, hogy méltóztassék meggondolni, hogy a tegnapi napon az első előállított a műegyetem épületében egy oly egyén volt, a ki sem egyetemi hallgató, sem műegyetemi hallgató nem volt, hanem egy Schamorzil nevű, még az 1889 ik évi véderő vitából ismert, hogy úgy mondjam, »őstiintető« volt. (Derültség a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon és felkiáltások : Spionok vannak köztük!) Azonkívül czipészlegények és egyéb mesteremberek . . . (Nagy zaj. Az elnök csenget. Halljuk/ Halljuk!) Rakovszky István í Hát a czipészlegény nem ember? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: Ember, csakhogy az egyetemi épületek nem refngiumai az utczai kihágásokat elkövető egyéneknek, (Helyeslés jobbfelöl.) és a kik ahhoz nem tartoznak, azok számára egyáltalán refugiumot nem képezhet. Az is konstatálva van, a képviselő urak elmondották saját élményeiket, (Egy hang a szélső báloldalon: Nem élmények azok!) tehát tapasztalataikat, azt hiszem, az mindegy. (Egy hang a szélső baloldalon: Nem mindegy ! Az élmény kellemes!) Én azt hiszem, nagyon sok embernek van annyi élménye, melyeket a kellemetlenek közé sorozhat, de azért mind átélte, ez tehát úgy nyelvészeti, mint logikai szempontból helyes. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Én a tegnapi napon voltam bátor jelezni itten, hogy igenis a mentelmi jog megillet minden képviselőt, de épúgy megilleti a minisztereket, mint a képviselőket, habár sorsuk az, x 39*
