Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

300 363. országos ülés 1898. november 23-án, szerdán. Mielőtt befejező megjegyzésemet megtenném, még arra az intézkedésre akarok kitérni, a melyet a t. kultuszminiszter úr tett. Azt hiszem, hogy a kultuszminiszter ár ezt az intézkedést első hevében tette, nem gondolva arra, hogy ennek épen az ellenkező hatása lesz, mint a mit elérni akar. Már előbb is mondtam, hogy az egyetemen csak akkor volt zajongás, és az is később lecsillapodott, mikor a rendőrség által az a provokáczió történt. Az előadásokat, a meddig tartanak, déli egy óráig nyugodtan befejezték. Legyen meggyőződve a miniszter űr, hogy az előadások époly nyugodtan folyhattak_: volna délután, mint délelőtt és ma is. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás Ügyi miniszter: Csak a műegyetemre nézve történt az intézkedés. Sághy Gyula: Akkor tévedés van, mert mi is kaptunk rendelkezést. Én ezt dékáni informáczió útján tudom, és ez hivatalos úton jött a dékánhoz. Akkor valószínűleg a miniszter űr közegei részéről történt a tévedés. Elbeszéltem, hogy tegnap is tantermeink a rendes látogatottságnak örvendettek, nyugodtan végeztük előadásainkat. Ha most az előadások beszüntettetnek, az ifjúságnak az a része is, a mely rendesen részt vesz az előadásokon, eo ipso oda tereltetik, hogy résztvegyeu a tüntetésben. (Helyeslés balfelöl.) Ez sem a tanítás ezéljának nem felel meg, sem annak a czélnak, a melyet elérni óhajtottak. Áttérek most arra a kérdésre, kit és menynyire terhel a felelősség? Előre bocsátom, hogy nem azokat a szegény rendőrközegeket vádolom, kik kénytelenek a felsőbb parancsot teljesíteni, mert különben kenyerüket vesztik. Sőt ha az a rendőr saját szakállára követ is el brutalitást, akkor sem őt hibáztatom, hanem azokat, a kik oly embereket alkalmaznak rendőrnek, a kik nem tudják rendőri hivatásukat kellően felfogni. A formai felelősség kétségtelenül a belügyminiszter urat terheli. De tovább megyek. Miért történnek e provokácziók ? Azért, mert a kormáoyeluök el akarja hárítani saját személyéről azokat a jogosult támadásokat, melyek méltán érik kormányzati rendszere alatt. Ezért provokáltat tüntetéseket, rendetlenségeket és ezért sodorja bele minisztertársait is a törvénytelenségbe. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Csak azt csodálom, hogy a miniszter urak, kiket, mint már a zárt ülésen is mondtam, mint gentlemanokat ismerek, a helyett, hogy ők maguk kényszerítenek lemondásra a miniszterelnököt, még fedezik az ő bujkálását, nyúlszivűségét, a mely miatt rendőri fedezetekkel jár, midőn gyalog sétál el innen! A tulajdonképeni erkölcsi felelősség tehát BáníFyt terheli; őt terheli az a vér, a mely ama pár fiatal embernek súlyos megsebesülése alkalmával kiontatott. Pedig az ország érdekére és jövőjére nézve én annak a pár fiatal embernek vérét sokkal nagyobb értékűnek tartom, mint báró Bánffy Dezsőt egész kormányzati rendszerével együtt. (Elérik helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselőket, ne gátolják a szónokot a szólásban. Bolgár Ferencz: Most is verik és ölik a gyerekeket! (Nagy zaj. Felkiáltások: Hol? Tehát ezért nincs előadás! A képviselők a hál- és szésö baloldalon felugranak és elhagyják helyüket.) Elnök: (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Kérjük az ülést felfüggeszteni! Ezt nem tűrjük ! Hosszantartó, nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat! (Nagy zaj.) A ház izgatott hangulata miatt (Nagy zaj.) tíz perezre felfüggesztem az ülést! (Élénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon,) (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Csendet kérek, t. ház ! A szó illeti Wittmann János képviselő urat. (Felkiáltások a baloldalról : Halljuk ! Halljuk !) Wittmann János: T. képviselőház! (Nagy zaj.) Elnök: Tessék szólani kérem, csendet kérek! Wittmann János: A tegnapi napon már a ház t. elnökénél bejelentettem egy mentelmi jogsértési esetet, a mit a t. háznak a tegnapi nap folyamán bejelenteni óhajtottam; azonban a tegnapi ülés oly hosszúra nyúlt egyfelől, másfelől pedig a rendőri brutalitások a tegnapi napon is, de ma is oly behatóan tárgyaltattak itt, hogy én ezen mentelmi jogsértés bejelentésének szándékától elálltam. (Felkiáltások a baloldalról: Helyesen!) Midőn azonban azt láttam, hogy a t. belügyminiszter úr a tegnapi napon néhányszor itt felállván, nyilatkozatai oly természetűek, melyek nem arra szolgálnak, hogy ezen brutalitásokat enyhítsék, hanem ellenkezőleg egyenesen provokálják, felbátorítják a rendőrséget, hogy a legbrutálisabb, a legkeményebb inzultust intézze a közönség ellen, mégis kénytelen vagyok szót emelni. Meg vagyok győződve, hogy a t. belügyminiszter úr abban a pillanatban, a midőn hallja ezeket a vérlázító eseteket, maga is megütközik azok felett; de figyelmeztetem őt, hogy az a hang, a melyet a t. belügyminiszter úr használ, nem most, de a mióta ezt a széket elfoglalja, mert valahányszor itt interpelláczió alakjában, vagy bárminő formában szóba hozattak a rendőri brutalitások, azokat egyetlen egy konkrét esetben sem ítélte el, hanem mindig frontot csinálva az ellenzéknek, mindig az ellenzéket akarta kijátszani azzal, hogy: No hát azok pedig tudni