Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-362

f80 862. országos ülés 1898. november 2i«é», kedden. és minél több tekintetet érdemel egy ügy, annál több nyugodtsággal kell elintézni. B Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T ház! Azt hiszem, a t. ház emlékezni fog arra, hogy én úgy a múltkori, azt hiszem pénteki, valamint tegnapi felszólalásomban is igyekeztem, a mennyiben egy, bizony nem könnyű kérdésről volt szó, lehető objektivitással és nyugodtsággal beszélni. (Úgy van! jobbfelöl. Mozgás balfélől. Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, ennek elismerését még az urak sem tagadhatják meg. (Halljuk!) Tegnap, a midőn arról volt szó, — Hentaller képviselő úr felszólalására való válaszomban, — hogy Hentzi Budán fogva volt és becsületszóra szabadlábon hagyatott, én ki akartam volt magyarázni a t. háznak, mennyiben érvényes a becsületszó a hadijog szerint ily alkalmakkor, mennyiben nem. (Mozgás bálfélöl.) De az urak — már bocsássák meg — kicsit tüzesek voltak és azonnal közbekiáltottak, így tehát nem voltam képes még befejezni sem a megkezdett mondatot. Így történt azután, hogy a nagy lármában én azt véltem hallani és pedig a t. ház ezen oldaláról, (A baloldalra mutat.) hogy valaki azt kiáltotta közbe: Becsületszóról ön ne beszéljen! Hát azt hiszem, nincs senki köztünk, a ki önérzetes ember, a ki hosszá életpályára hivatkozhatik, a ki ily közbekiáltást nyugodtan zsebre vágna, (ügy van! jobbról.) És ez, hogy azt véltem hallani, ez volt egyedüli oka kitörésemnek. Már most kérem, t. ház, hogy ha önök, (A baloldalra mutat.) kik erre e részben a legkompetensebbek, kijelentik azt, hogy e közbeszólás nem történt meg, hogy én ennélfogva rosszul értettem : »kkor egéz kijelentésem hasonlóképen félreértésen alapszik. Horánszky Nándor: Visszavonást kérünk, semmi mást! (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Kérem, képviselő urak, tessék végighallgatni. (Folytonos zaj balfelöl.) Kötelességük végighallgatni! (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én azt hiszem, hogy minden egyes képviselő úr arról meg van győződve, hogy vagyok az az ember, hogy ha belátja, hogy esetleg nem helyesen cselekedett, azt elismeri és esetleg még bocsánatot is kér. (Tetszés. Halljuk ! Halljuk!) Miután ezen közbeszólás az urak kijelentése szerint nem történt, én ezennel kijelentem, hogy kérem a t. házat tudomásul venni azt, hogy valamint a t. elnök úr sajnálatát fejezte ki az iránt, hogy ezen inczidens egyáltalában történt tegnap, úgy a magam részéről is kijelentem sajnálatomat, hogy ezen inczidens egyáltalában megtörtént, . . . (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Kérem, tessék meghallgatni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: • . • és hogy ezen inczidens történt, hogy én ezen kijelentést ezen pártra vonatkozólag mondtam, (A baloldalra mutat.) és kérem a t. házat, tegnapi kijelentésemet ki nem mondottnak tekinteni. (Általános helyeslés és tetszés. Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Ennélfogva, t. ház, az egész inczidenst elintézettnek tekinthetjük (Helyeslés.) és kérem a képviselő urakat, erre többé ne térjenek vissza. (Helyeslés.) A napirend előtt kért szót a honvédelmi miniszter úr a Hentzi-ügyben való nyilatkozásra. Méltóztassék szólani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ott folytassam felszólalásomat,... (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Elnök (ctenget): Kérek csendet! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ... hol tegnap abbahagytam. A felháborodás Hentzi ellen onnan van, mert az egyik tétel az, hogy becsületszavát állítólag megszegte Budán akkor, midőn mint hadi fogoly vizsgálat alatt lévén, ott tartózkodott. Már most az egész világ részéről elismert hadijog szerint, hogyha valaki, mondjuk egy fogoly tiszt, becsületszavát adja az ellenfélnek, hogy ő a hadjárat alatt többé fegyvert nem fog ellene, akkor az érvényes az egész hadjárat tartamára, ha pedig úgy, mint ez Hentzinél történt, becsületszavát arra adja, hogy fogsága alatt, a törvényszéki vizsgálat tartamára, nem hagyja el azon helyet, a hol tartózkodik és ezen az alapon azután szabadlábra helyeztetik, akkor ennek a hatálya nem terjed ki az egész hadjáratra, hanem csak addig, mig az illető, mondjuk, tényleg az ellenfél hatalmában van. Már most mi történik ily esetben ? Ily esetben, háború idejében, ha teszem fel az ottlevő helyőrség kénytelen elhagyni helyét, két eset lehetséges. Az egyik az, hogy az elvonuló csapat magával viszi ezen vizsgálat alatt álló, vagy nem is vizsgálat alatt álló foglyot; a másik az, hogy ha elmegy a csapat, ezzel megszűnik a hatálya az adott becsületszónak és az illető fel van jogosítva arra, ha a saját csapatja, a melyhez tartozandónak véli magát, bevonul, hogy ahhoz megint hozzácsatlakozzék. így történt az a szerencsétlen 1848—49-iki események (Egy hang a szélső baloldalon: Dicsőséges volt az!) és félreértések alatt, az ezeknek folytán keletkezett háborús idő alatt, igen számos magyar tiszttel is, a kik az osztrák hadseregnél fogva voltak ; az osztrák helyőrség elvonulván onnan, azok a tisztek, a kik visszamaradtak, visszamentek magyar csapatjaikhoz.